Szobrot állítottak Lukács Lajos szalézi atyának

Telekesen egészalakos szobrot állítottak egykori plébánosuknak, a tizenöt éve elhunyt Lukács Lajos szalézi atyának. A Szentháromság-templom bejárata mellett álló szobrot 2009. június 13-án, a 14 órakor kezdődő szentmise keretében áldotta meg Brenner József, a Szombathelyi Egyházmegye általános helynöke, Havasi József előző szalézi tartományfőnök, a korábbi plébánosok, szalézi szerzetesek, számos vendég és hívő jelenlétében. Baji János szombathelyi szalézi plébános vezetésével eljött egy kis delegáció Szombathelyről és Újperintről is, ahol Lukács atya élete utolsó éveiben szolgált.

Brenner József, aki személyesen ismerte az atyát, prédikációjában kiemelte, hogy Lukács Lajos nem volt az a pap, aki nagyokat alkotott, hanem aki a mindennapokban mutatta meg hűségét Krisztushoz és az Egyházhoz. Valósan élte szerzetesi életét, de legfőképpen a szegénység fogadalmát, hiszen mindent, amije volt, a szegényeknek adta, még az utolsó fillérjeivel is a rászorulókat segítette. A szobor költségeit a helybéli hívek adták össze, így hálálva meg a sok jót, amit néhai plébánosuk 1972-től 1989-ig tett a faluért. A szobor kis tető alatt áll, bár a hívek elmondása szerint Lukács atya nem arról volt ismert Telekes-szerte, hogy beállt egy nyugalmas helyre és nézelődött, inkább, hogy másokat is besegített ez alá a tető alá.

Lukács Lajos papi-, szerzetesi élete mély benyomást gyakorolt a hívekre. A helybeliek nagy szeretettel és megbecsüléssel beszélnek róla. Egyszerű plébánosként fejtette ki apostoli munkáját, híveiért élt, annyira szerette őket, hogy mindenét megosztotta velük. Halálának tizenötödik évfordulóján is élénken él emléke a helyi emberek szívében. Nem tett hatalmas dolgokat, nem volt híres szónok vagy tudós, de mindenkor Krisztus hű papja volt, alázatos, emberszerető, vidám szalézi.

Jelzés értékű esemény ez a papoknak szentelt év kezdete előtt, amely kiválóan világít rá a papi küldetés értékére és jelentőségére az Egyházban és a társadalomban.