Taizé-i találkozó

Akárcsak 20 évvel ezelőtt, idén is Pécs adott otthont a magyarországi Taizé-i találkozónak 2009. október 23-25. között. A találkozó témája a bizalom zarándokútja volt. Abban a szerencsében volt részünk, hogy a Kálvária templom hittanosaival részt vehettünk ezen a hétvégén. Csütörtök este érkeztünk Pécsre, a társaság egy része autóval, másik része vonattal.

Kisebb bolyongás után megérkeztünk a kereskedelmi iskolához, itt vacsorát, programfüzetet, térképet kaptunk, majd jelentkeznünk kellett valamilyen munkára. Ezután elindultunk a Pius templomhoz, ahol megtudtuk, ki hol fog lakni. Mi a barátnőmmel egy nagyon kedves és vidám családnál kaptunk szállást, akik mindenben segítettek nekünk.

Másnap reggel fél 11-től vártuk a vonattal érkező résztvevőket, és elvezettük őket a kereskedelmi iskoláig, ahol további eligazítást kaptak. Péntek délután meghallgattuk a Gospel Kórus koncertjét az evangélikus templomban. Előadásuk nagy sikert aratott, nekem nagyon tetszett a produkciójuk. Vacsora után közös imán vettünk részt a városi sportcsarnokban, közel háromezren gyűltünk össze, hogy együtt imádkozzunk, elmélkedjünk, énekeljünk. Ez mindannyiunk számára hatalmas élményt jelentett. Az ima vége felé mindenki letérdelhetett a csarnok elején földre fektetett kereszthez, és csöndben imádkozhatott tovább. Hatalmas lelki élmény volt számunkra, főleg mikor a sorban állva hátranéztünk, és már nem láttuk a kereszt előtt kígyózó sor végét. Az esti ima után visszatértünk a családokhoz, majd kisebb élménybeszámoló után aludni tértünk.

Szombaton fél 9-kor délelőtti imán vettünk részt a fogadó egyházközösségünknél, a Pius templomban. Ezután kiscsoportos beszélgetés következett az Evangélium hatásairól életünkben és személyes tapasztalatainkról. A mi csoportunkban egy brazil lány is volt, így végig angolul beszéltünk. Délben ismét átmentünk a sportcsarnokba közös imára, ami a rengeteg fiatal jelenléte miatt ismét rendkívüli élményt jelentett. Ebéd után, a csoportunkkal városnézésre indultunk, megnéztük többek között a Dzsámit és a Székesegyházat is. Ezután vacsoráztunk, majd pedig közös esti imán vettünk részt. Akiknek előző nap nem volt rá lehetősége, ők ismét imádkozhattak a keresztnél, voltak olyanok is, akik mindkét nap odamentek.

Vasárnap a délelőttöt a befogadó családunknál töltöttük, akiknek hálásak vagyunk vendégszeretetükért. Délután sajnos nem tudtunk részt venni a közös záró imán, de így is hatalmas élményekkel és tapasztalatokkal lettünk gazdagabbak, és biztos vagyok benne, senki sem bánta meg, hogy eljött.