István Vilmos püspökre emlékezünk
Lassan 100 éve, 1910. december 24-én hunyt el Egyházmegyénk egyik szentéletű püspöke, István Vilmos. Életét kutatva, nemrégiben a Magyar Katolikus Lexikont lapozgattam, s csodálkozva láttam, hogy – bár a többi püspökünk életrajza olvasható e kiváló munkában – István Vilmosról semmit nem találtam. Úgy gondolom, nekünk, akik a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozunk, fontos ismernünk ennek a szentéletű püspöknek az életét és munkásságát.
Éppen ezért elhatároztam, hogy itt, a honlapon igyekszem a széles nyilvánosság elé tárni azokat a kutatási eredményeket, amelyek a közelmúltban a püspökre vonatkozóan napvilágra kerültek.
Munkás évek a püspöki cím elnyeréséig
István Vilmos Zalaegerszegen született, a szabadságharc utolsó időszakában, 1849. június 22-én. Édesapja István József, édesanyja Mischinger Mária volt. Öt testvére mellett a neveltetése a családnak komoly gondot okozott. Zalaegerszegen járta az elemi iskoláit, középiskoláját viszont már Szombathelyen végezte.
Mivel a papi pályára való hajlandóság már korán kitűnt nála, a középiskola utolsó két évét, mint kisszeminarista járta. Ez akkor nem volt hivatalos kisszeminárium, pusztán annyit jelentett, hogy a püspök szállást adott a papnevelő intézetben azoknak a fiataloknak, akikben már ebben az időben élt a papi hivatás utáni vágy.
Kitűnő érettségit tett, aminek köszönhetően az akkori szombathelyi főpásztor, Szabó Imre a bécsi Pázmáneumba küldte tehetséges papját továbbtanulni. Miután itt 1874-ben jeles eredménnyel végzett, szentelését követően Kőszegre került mint káplán. Itt egy évig Major János plébános mellett segédlelkész volt.
1875-ben a püspök maga mellé vette mint püspöki szertartót és levéltárost, majd 1876-ban szentszéki jegyző lett. E hivatalát 1884-ig töltötte be. Ezt a szeminárium erkölcstan és lelkipásztorkodás tanáraként vállalta, amit 1879 óta gyakorolt. 1881-ben szerzett erkölcsteológiából doktorátust.
1881-ben meghalt az addig őt lelkesen támogató tudós püspök, Szabó Imre, helyére Hidasy Kornél került, aki a fiatal tudós papot megtette titkárának. Lényegében karrierje nagyrészt a püspöki udvarban betöltött funkcióinak is köszönhető. 1883-ban szentszéki ülnök, 1888-ban tiszteletbeli kanonok, 1891-ben valóságos kanonok, 1892-ben pedig nagyváradhegyfoki címzetes prépost lett. Közben Hidasy Kornél egyre súlyosabb betegségbe esett, s már eljutott odáig, hogy a pápától kérvényezte leváltását. XIII. Leó azonban elutasította a szombathelyi püspök kérését, s megkérte, nevezzen ki maga mellé segédpüspököt. Hidasy Kornél István Vilmost ajánlotta a tisztre.
1899. január 15-én maga Hidasy Kornél szentelte Steiner Fülöp székesfehérvári, valamint Kutrovácz Ernő győri segédpüspök közreműködésével. A Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan jegyzőkönyvében erről a következőket olvashatjuk:
„Egy rendkívüli, az egyházmegye és Káptalan történetében eddig elő nem fordult eseményt kell itt feljegyeznünk. Hidasy Kornél megyés Püspök Urunk ő méltósága mult év junius hó 7-én kelt (62/98) főpásztori nagybecsű átiratával értesíté már a f.t. székeskáptalant, hogy hangosan beszélni nem tudván a szentséges atya tanácsára segédpüspököt kérjen, és ezen czélra Dr. István Vilmos őrkanonokot mint minden tekintetben megfelelőt terjeszté fel.
A magos kormány utján ő felségének ez tudomására hozatván a legmagasabb helyesléssel fogadtatott.
Mind ezek után ő szentsége 1898. november 28-án tartott titkos consistoriumban fennt tisztelt őrkanonokot kedves társunkat Dr. István Vilmost domitiopoli i.p. püspökké praeconisálta. A breve megérkezése után f. é. január hó 15-én, mint Jézus szentséges neve ünnepén pedig ugyanaz a megyés Püpsök ur ő méltósága által, tekintettel ennek gyenge egészségi állapotára, a püspökvári kápolnában, püspökké szenteltetett.”
