Hitoktatók tanévzárója

Az egyházmegye hitoktatóinak Te Deum ünnepségét 2010. június 29-én, délután tartották a Székesegyházban. A program négy órakor előadással kezdődött. Németh Ferenc, a Szent Márton Plébánia egyházközségi elnöke tartotta az elmélkedést, aki hosszú évekig mint hitoktató Vassurányban tevékenykedett. Elmélkedése az életszentségről szólt.

A II. Vatikáni Zsinat dokumentumai és szentírási helyek idézésével a hallgatóság gondolatait egyenes úton vezette az életszentség forrásától, az Isten Igéjétől az életszentség megmutatkozásáig az ember életében. Szent Páltól kiindulva kifejtette, hogy az életszentség minden életállapotban és élethelyzetben megvalósítandó feladat, de ez belső szabadságot követel az embertől.

Az életszentség válasz Isten Igéjére, Isten szólítására. Ez a válasz csak szeretetben adható meg, még akkor is, ha szenvedés kíséri. Szentté válni a közösség „segítségével” lehet. A plébániai közösségek, csoportok mind lehetőségek arra, hogy felébresszék a vágyat valakiben az életszentség után. A közösség tagjai támogatni tudják egymást ezen az úton. Az életünket Istentől kaptuk, s az élet hiteles, krisztusi végigélése hivatásunk.
Az elmélkedés után öt órakor koncelebrációs püspöki szentmisén adtak hálát a hitoktatók az elmúlt tanév minden kegyelméért.

Megyéspüspök úr homíliájában arra emlékeztetett, hogy a hit továbbadása semmilyen időszakban nem volt könnyű. A mai kor nehézségeinek egy része mindig is jelen volt. Újabb gond a keresztény családi háttér hiánya, a negatív társadalmi hangulat, amely az Egyházat is érinti, és a hittanórákon résztvevő diákok sokszor fásult, közömbös magtartása. De nem szabad félni, mert a feladat mindennél fontosabb: a hittanosokat, szüleiket a Krisztussal való személyes kapcsolatra kell elvezetni. Ha nincs külső példa, a belső lehetőséget kell megragadni: a hitoktató legyen a példa, az ő istenkapcsolata, az ő személyes meggyőződése legyen megragadó a rábízottak számára. Ha hiteles az élete, örömmel és lelkesen tud másokat Krisztushoz vonzani.

A szentmise végén három régi hitoktató kollégánktól köszöntünk el. A plébániájukon továbbra is különböző feladatokat látnak el, de a hitoktatásban ősztől már nem vesznek részt. Horváth István a szombathelyi Szalézi Plébánia hitoktatója volt, és a Dési Általános Iskolában tanított sok éven keresztül. Jóna Imre a körmendi plébánia területén három általános iskolában tanított hittant szintén hosszú éveken át. Németh Ferenc a vassurányi plébániához tartozó iskolában szintén majd két évtizede hitoktatott. Megyéspüspök úr köszöntőjében utalt Szent Pálnak Timóteushoz írt második levelére: ők hárman is elmondhatják, hogy „a jó harcot megharcoltam, a pályát végig futottam, a hitet megtartottam.” A szentmise után bensőséges hangulatú agapé volt a kollégiumban.