Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Dr. Gyürki László előadása Körmenden

2011.02.15. - Dr. Gyürki László előadása (Körmend)Kié Jeruzsálem? A zsidóké, a keresztényeké vagy a muzulmánoké? címmel tartott előadást dr. Gyürki László pápai prelátus a KÉSZ szervezésében 2011. február 15-én, Körmenden. Az alábbiakban az elhangzott előadás összefoglalását olvashatják. Péntek este Jeruzsálemben hívő zsidók sokasága vonul a siratófalhoz imádkozni. Rendszeresen itt tartják a katonai esküt, a 12 éves fiúkat itt avatják a „Törvény fiává”. Ugyancsak pénteken délután indul a hívek csoportja keresztutat járva az Antonia erődtől a Via Dolorosán át a Szent Sír templomba. Minden zarándoklat fő célja eljutni Jézus üres sírjához.

A Sziklatemplom és az El Aksza mecset előtti téren, ahol valamikor a jeruzsálemi templom állt, muszlimok tízezrei jönnek össze a pénteki imádságra. Mindez Jeruzsálemben történik zsidók, keresztények, muszlimok részvételével. Kié Jeruzsálem? Mindhárom monoteista vallás hívőié, vagy ezek közül melyiké? Ezért van kérdőjel a mondat végén. Mind a három világvallás szent városának tartja Jeruzsálemet. Az eddigi tárgyalások sohasem hoztak megoldást Jeruzsálemmel kapcsolatban. E város miatt történnek a terroristatámadások a Szentföldön. Ezért Jeruzsálem kérdésének megoldásához párbeszédre lenne szükség.

Jeruzsálem és a szentföldi probléma szemszögéből először magáról az iszlám vallásról hallottunk. Az iszlám magját alkotó országok általában a Közel-Keleten vannak, de Európában már 2003-ban kereken 10 millió muszlim élt.  Az iszlám világvallás nem egységes, nagyon különböző ágai és változatai vannak. A muszlim vallásnak öt pillére van, és ez az alapja a „hívők” vallásos életének: napi ötszöri ima, Ramadán, jótékonykodás, zarándoklat Mekkába, hit Allahban, az egyetlenben, akinek Mohamed az (utolsó) prófétája.

Az iszlám jellemzője, hogy az állam és a vallás között szoros kapcsolat van. A nyugati világban a felvilágosodás kora óta természetes az állam és a vallás elválasztása. Ezt az iszlám világban teljesen érthetetlennek találják. Több iszlám államban államjogként is az ezer éves muszlim vallásjog, a „saria” van érvényben. A keresztények számára nehezen érthető a muszlim gondolkodásmód és a kettő közti párbeszéd. Ezt nehezíti az is, hogy az iszlámban nincs egységes és kötelező tanító hivatal. Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy számos muszlimnak, széles néprétegeknek olyan vallásos meggyőződése van, amelybe a nyugati ember értelmileg és érzelmileg csak nehezen tudja magát beleélni.

A terrorizmus kérdésével kapcsolatban a Koránt hozzák föl saját igazolásukra. E mögött gyakran olyan fölfogás rejlik, hogy az isteni dolgokra vonatkozó hittételeket nem lehet magyarázni és kutatni. „A Korán nem olyasmi, amit magyarázni lehet, a Korán abszolút” – állítják a terrorista iszlám fundamentalisták.

2011.02.15. - Dr. Gyürki László előadása (Körmend)Nehéz kérdés a szent háború, a dzsihád és az öngyilkos merényletek problémája is, amely a szentföldi konfliktusban nagy szerepet játszik.
A Korán az öngyilkosságot elutasítja, de a „Hamasz”, és az „Iszlám dzsihád” az öngyilkos merényleteket vértanúságként értelmezi: mindazok, akik Allah nevében a levegőbe röpülnek sahid batal, azaz „mártír-hősök” lesznek és helyet érdemelnek a Paradicsomban. Ez Istennek tetsző cselekedet abból a célból, hogy a szent helyeket felszabadítsák a hitetlenek uralma alól. A dzsihád szó erőfeszítést, Isten akaratának teljesítését jelenti. Ez minden embernek állandó kötelessége. A dzsihád egyes iszlám tudósok szerint védekező háborút jelent.

Egyes keresztény kritikusok azonban a „szent háborút” a Korán súlyos realitásának fogják föl. Ebben a dologban a keresztények akkor járnak el helyesen, ha figyelembe veszik, hogy az Egyház a II. Vatikáni Zsinat óta minden probléma és nehézség ellenére is a muszlimok vallásosságát és egyistenhitét tántoríthatatlanul nagyra becsüli, az iszlám teológusokkal a szükséges – a bajt orvosolni tudó – párbeszédre törekszik.

Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Korán szempontjából a zsidók és a keresztények nem „hitetlennek”, hanem „a Könyv vallásához” tartozónak számítanak, akiknek privilégiumaik vannak ugyan, de a helyzetük semmiképpen sem azonos a muszlimokéval. A többségükben iszlám országokban a legtöbb kereszténynek és zsidónak nincsenek a muszlimokkal azonos jogaik. Nem érthetjük meg a Szentföld politikai problémáit, ha nem értjük, miért szent Jeruzsálem a zsidóknak, a keresztényeknek és a muszlimoknak. Ugyancsak azt sem értjük, miért van az, hogy senki nem tud, nem akar, és senkinek sem szabad lemondania Jeruzsálemről.

A zsidók számára Jeruzsálemben a templomtér a legszentebb hely. Itt állt Salamon idejétől 587-ig a templom, amelyet Nabukodonozor rombolt le. A száműzetésből visszatért zsidók felépítették, és 515-ben felszentelték. Heródes, hogy megnyerje a zsidók kegyét, ezt a templomot a világ egyik csodájává építette át. Ezt pusztították el véglegesen a rómaiak Kr. u. 70-ben. A templom szíve, a szentek szentje volt isteni jelenlét helye. A zsoltárokban találkozunk azzal a meggyőződéssel, hogy Jeruzsálem városa a maga templomával az egész kozmoszban a hívő zsidónak a föld legértékesebb része. Érthető, hogy a zsidóknak fájó, hogy ebből a nagyszerű templomtérből csak a nyugati, vagy Siratófal maradt meg, mint legszentebb helyük. Jeruzsálem a bibliai idők után is állandóan a vágyakozás tárgya maradt. Azt tartják, hogy a templom pusztulása után itt van a „sekina”, az Isten jelenlétét jelző felhő.

2011.02.15. - Dr. Gyürki László előadása (Körmend)A Misna szerint tíz mérő szépség száll alá a földre, Jeruzsálemnek kilenc jutott belőle. Ebben Jeruzsálem jelentősége és az iránta megnyilvánuló szeretet, vágyakozás, szomorúság és a visszatérés reménye fejeződik ki. Ezt a vágyat a hívő zsidók napi imája tartja ébren, amely Jeruzsálemre is utal. Az Amidah-imában Jeruzsálem felé fordul a hívő: „Városod, Jeruzsálem felé fordulok alázattal, végy lakóhelyet benne, amint megígérted, építs benne napjainkban örök lakóhelyet, és állítsd fel benne hamarosan Dávid trónját. Dicséret legyen néked, Örökkévaló, aki felépíti Jeruzsálemet.”

Az egyetlen, ami a zsidó templomból fennmaradt, az a támfal, amely a Sziklamecset és az al-Aqsza mecset szintjét alátámasztja. A Siratófal az a terület, amely a legközelebb van az egykori Szentek Szentjéhez. A fenti terasz már tisztátalanná vált, ahova a zsidók nem léphetnek be. Többnyelvű felirat tiltja ezt számukra.

Jeruzsálem, a szent város jelképe lett a visszatérésről, az eredet helyén való újrakezdésről szőtt álmoknak. Ezért érthető, hogy Jeruzsálemnek az ő államuk fővárosának kell lenni és nem hajlandók az 1967-ben elfoglalt Jeruzsálem óvárosát kezükből kiadni. Jeruzsálem a keresztények számára is szent város: itt van a legtiszteltebb templomuk, a Szent Sír vagy Feltámadás temploma.  A keresztények számára Jézus élete Jeruzsálem és a templom köré összpontosul. Jézus is csatlakozik az ő idejében már évszázados jeruzsálemi zarándoklatokhoz: 12 évesen már tanítóként látjuk a templomban. Később kiűzi onnan a kufárokat, a templom árnyékában gyógyít, s a templomban gyűltek össze az első keresztények közös imára. A keresztények számára nincs szükség további magyarázatra: Jeruzsálem fültanúja Jézus beszédeinek, színtere szenvedésének és feltámadásának. A város legfontosabb szentélye a Szent Sír templom, az Anasztaszisz, amiként a görögök nevezik. Hadrián császár Jézus sírja és a Golgota fölé Aphroditének szentelt templomot emelt. Konstantin császár és édesanyja, Szent Ilona a 4. században, amikor a birodalom már kereszténnyé vált, Aphrodité templomát lebontatta, és a Szent Sír teljesen sértetlenül napvilágra került. Szándéka ellenére Hadrianus igazolta az utókornak a Golgotát.

A templom „középpontja” igazában nincs jelen, a sír üres. Ha valamit látnánk, például egy holttestet, nem volna értelme az örömhírnek. Jézus tanainak lényegét éppen az teszi ki, ami nem látható, ami hiányzik: a keresztények reménye, hogy Jézus nem marad a sírban.

Jeruzsálem a muszlimok számára Mekka és Medina után a harmadik szent város. A Korán ismeri Ábrahámot, Mózest, Jánost és Jézust, Máriát, sőt, a szűzen szülést is. Al Qudsz Jeruzsálem a hívő muszlim számára két okból is szent. Az első ok: Jeruzsálem volt az első „Qibla”, az iszlám ima első iránya. A születő iszlám első éveiben az ima Jeruzsálem felé irányult. Ez ugyanis Ábrahám városa. Mohamed csak később változtatta meg az ima irányát a Kába-kő felé. Az Iszlám számára a Kába mindenki ősatyjának, Ábrahámnak és fiának, Izmaelnek építménye. A másik ok: Jeruzsálem szentségével kapcsolatban Mohammed éjszakai utazása. A prófétának az éjszakai utazása alapozza meg az iszlám számára Mohamed elsőbbségét a zsidósággal és a kereszténységgel szemben. A Korán szerint Mohamedet egy éjszakai útja alkalmával Gábor arkangyal al-Burák nevű lovával együtt hirtelen fölragadta, és Jeruzsálembe vitte a Templomhegy sziklájára.

Az elbeszélés szerint ott már várja Ábrahám, Mózes és Jézus, de Ádám, Noé, Jób, Izsák és Izmael, Keresztelő János és Áron is. Mohamed ezekkel együtt imádkozik, azonban mint előimádkozó (Imám) lép fel, akinek szavai és mozdulatai után igazodik Ábrahám, Mózes és Jézus is. Ez jelzi egyúttal az elsőbbségét a többi jelenlévővel szemben. Az ószövetségi próféták és Jézus tanúsítják, hogy a kinyilatkoztatás csak Mohamednél éri el tetőpontját és lezárulását; miközben Mohamed a maga részéről a régi próféciák érvényességét kifejezetten elismeri, önmagát a kinyilatkoztatás hosszú történetébe illeszti, és itt határozza meg a maga kitüntetett helyét. Mohamed „a próféták pecsétje”, csúcspont és lezárás.

2011.02.15. - Dr. Gyürki László előadása (Körmend)Egy zsidó legenda szerint is a Sziklatemplom helyén kellett volna Ábrahámnak fiát, Izsákot föláldoznia. Magatartásával örök időre példát adott az Isten iránti teljes engedelmességre. Mohamed szerint az Izsák-áldozat éppen az iszlám számára példa az Istennek való „teljes odaadásra”. A világ végén a Kába-kő Jeruzsálembe röpül, és egyesül a sziklával. Itt nyílnak meg a menny és a pokol kapui. A zarándoklat El Kudsz-ba, azaz Jeruzsálembe, a szent városba a muszlimok egyik legfontosabb vallási cselekedete. A muszlimok számára teljesen elfogadhatatlan, hogy a szent város a hitetlenek területén van.

Jeruzsálem a bibliai időkben a zsidóság számára a nép középpontja és Isten lakóhelye, az újabb időkben a múlt és a jövő, a rombolás és újjáépítés városa. Jeruzsálem egy érzelmekkel átitatott téma, amely politikai igények alapját képezi. A kereszténység számára Jézus jelenti Jeruzsálem központját. Ez számukra az ő működésének, szenvedésének és feltámadásának színtere. Mivel Ő gondot visel ránk, megmutatja nekünk az örök életre vezető utat, ezért hisszük, hogy az örök élet színtere a mennyei Jeruzsálem.

Az iszlám számára egy Mekkában mondott ima 10.000-szer annyit ér, mint egy más helyen mondott ima, a medinai ima 1.000-szer, a Jeruzsálemben mondott ima 500-szor értékesebb. Mindaz, ami Jeruzsálemben Mohamed próféta és Ábrahám, valamint Mózes között lezajlott, az iszlámot a kereszténység és a zsidóság fölé emeli.

Ha ezeket az egyedi történeteket megfontolás tárgyává tesszük, érthető, hogy a vallások vetélkednek Jeruzsálemért. Nem azért, mert a különböző elbeszélések ugyanott játszódnak le, hanem, mert az elbeszélések egymásnak ellentmondanak. Jeruzsálem, az egyetlen szent város, amely közösen szent mindnyájuknak, a közöset nem tudja megerősíteni, ellenkezőleg, inkább elválaszt bennünket. Nem a közös teszi szentté, közös mindannyiunk számára, hanem éppen az, ami elválaszt, szent mindegyik fél számára. Ezért a Szentföld jövője és az együttélés kérdése szempontjából szükséges lenne a dialógus. A párbeszéd nem azt jelenti, hogy csak arról beszélünk, ami közös, ami azonos. Az igazi párbeszédnek bátran meg kell neveznie a különbözőségeket, amelyeket a párbeszédet követően is szilárdan meg kell őriznie, amelyből azután mindannyian táplálkozhatunk. Az igazi párbeszéd „civilizált”, képzett, emelkedett, tiszteletteljes, egyformán képes tanulni és tanítani, szilárdan megtartva saját vallásának minden tételét, tagadás és eretnekség nélkül.

Egy ilyen dialógus előképe már benne rejlik keresztény hitünk alapjaiban, amikor Jézusra tekintünk, aki életével és szenvedésével oktat bennünk, és megígéri a Szentlelket, aki a helyes utat mutatja nekünk. Jézusra tekintve látjuk és felismerjük a Szentföldet is, amely hitünk szempontjából nem feladható: Isten fia emberré lett, nem akárhol, nem akármikor, hanem konkrétan itt. Sem Betlehem, sem a Golgota nincs mindenütt, hanem az előbbi 7 km-re délre Jeruzsálemtől, utóbbi pedig az Óváros szívében. Ezek a helyszínek, ezek a helyek, ez a föld a tanúja és bizonyítéka az Úr emberré válásának. Isten akarja, hogy törődjünk ezzel a Földdel, nem csupán a Szentföld, hanem saját üdvösségünk érdekében is. Imádkozzunk Jeruzsálem békéjéért.