Halál és örök élet keresztény szemmel

Halál és örök élet keresztény szemmel – Joseph Ratzinger legsikeresebb teológiai kutatása címmel került sor a tavaszi szemeszter második előadására a Savaria Egyetemi Központ Könyvtárában 2012. március 12-én. Dr. Németh Norbert atya az előadás első perceit a korábbi találkozó végén feltett kérdések megválaszolásának szentelte (Lázár halálára és feltámadására vonatkozott az érdeklődés). Az utolsó napon a testi feltámadás sokkal több, mint egyszerű visszatérés a földi életbe, mint amilyen Lázáré volt.

Jézus Krisztus nem abban a feltámadásban kíván részesíteni minket, amelyben Lázárt, hanem abban, amiben ő részesült húsvétkor – adott választ a lelkész a hallgatóság kérdésére.

„Az életet nem azért kell komolyan venni, mert elmúlik. Éppen fordítva, azért fontos, mert folytatódik, pontosabban beteljesedik” – hangzott el az előadás egyik leglényegesebb mondanivalójaként. A keresztény élet már itt a földön az Istennel való személyes kapcsolat örömében telik, és ez teljesül be a halál után.

A feltámadás fényében a halál egyszerűen az „ideiglenes” határ, a közbülső állomás, a számunkra kirótt idő határa, amelyet azért kaptunk, hogy életünk megszabott idejében hitben, reményben és szeretetben azzá „forrjuk ki” magunkat, amik azután az örökkévalóságban leszünk.A teológia különbséget tesz a halhatatlanság és az örök élet között. A halhatatlanság a keresztény felfogásban az emberi lélek egyik tulajdonsága. Az örök élet azonban nemcsak a lélekre, hanem a testre is vonatkozik. „Vagyis a lelkünk már most az örök életét éli, a testünknek meg örök élete lesz a feltámadás után” – emelte ki a keresztény tanítást a lelkész az előadásában.

Az örök élet (örök boldogság) nem logikus következménye (ami járna az embernek) és nem puszta biológiai meghosszabbítása a mostani életünknek, hanem gyökeresen új és kiteljesedett, boldog élet Isten jelenlétében.

Norbert atya a feltámadt test jellemzőiről is beszélt az első Korintusi Levél alapján. A feltámadt testben minden megtalálható, ami a test tökéletességéhez és teljességéhez tartozik. Feltámadunk romolhatatlan, dicsőséges, szellemi testben és erőben.

Az előadás a külön ítélet és az általános (utolsó) ítélet témájával zárult. A két ítélet összefüggése kapcsán két teológiai elképzelést ismerhettünk meg. Ha a halál és a feltámadás közötti közbülső időből indulunk ki, akkor a külön ítélet közvetlenül a halál után van és van egy egyetemes ítélet az utolsó napon. Ha a halálban való feltámadásból indulunk ki, és egybegondoljuk a halált és az utolsó napot, akkor a „külön” és az „egyetemes” egy és ugyanazon ítélet két oldala lesz. Az ítélet témáját fogja továbbvinni az előadó a következő alkalommal, amikor Boros László „végső döntés helyzetének” hipotézisét ismerteti az érdeklődőkkel.

Következő előadás 2012. március 26-án, hétfőn 18 órakor a SEK Könyvtárában lesz Az ember „a végső döntés helyzetében” és „az üres pokol reménye” (Boros László teológiai hipotézise és Hans Urs von Balthasar krisztológiai alapú reménye) címmel.