Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

In memoriam Kincs István apátplébános

2012.06.02. - In memoriam Kincs István apátplébános (Szombathely-Kőszeg)A 20. század első felének egyik legismertebb és legelismertebb papja volt Kincs István apátplébános, újságíró, ifjúsági író, a Szombathelyi Egyházmegye és nem mellesleg Kőszeg kimagasló személyisége. Halálának 70. évfordulója alkalmából rá emlékezünk. Kincs István Felsőőrön látta meg a napvilágot 1867. december 20-án. A családi háttérnek volt köszönhető, hogy már gyermekként magába szívta a keresztény értékrendet és azzal együtt a keresztény kultúrát is. Szülei nagy gondot fordítottak gyermekük neveltetésére, ezért őt – az elemi iskola befejezése után – a szombathelyi középiskolába küldték tanulni, majd azt követően az egyházmegye szemináriumába nyert felvételt.

1891. július 16-án szentelték pappá. Előbb Vasszentmihályon, azután Nagyszentmihályon, később Kőszegen lett káplán. 1899-től már plébánosként szolgálta a kőszegi híveket. 1901-ben Keresztényszocialista Munkásegyesületet alapított. Nevéhez fűződik a Kőszegi Hitelszövetkezet létrehozása is.

Az Emericanum irodai, nyomdai részvénytársaság és könyvkereskedés alapjait 1922-ben tette le. 1933-ban ugyancsak neki köszönhetően már katolikus nyomda is működött Kőszeg belvárosában. Ebben az évben pápai káplán címmel tüntették ki. Székesfehérváron a ma is működő Országos Papi Otthon és Szanatórium második emeleti ráépítését 1700 dollárral támogatta. Hosszú éveken át a kőszegi tanítóképző igazgatója volt. 1915-ben a Szent István Akadémia rendes tagjává, 1940-től tiszteletbeli tagjává választották. 1935-ben szépirodalmi munkák díjazására 2000 pengős alapítványt hozott létre.

A múlt század elején élt magyar katolikus pap-írók között életútja nem nevezhető szokványosnak. Írói tehetségét korán felismerték. Kincs, akárcsak Mikszáth, versekkel indult az írói pályán, és csak később tért át a prózai elbeszélésre. Számos lapban jelentek meg írásai, ez írói jártasságát nagyban segítette. Állandó és külsős munkatársként publikált (a teljesség igénye nélkül) a következő lapokban: Vasvármegye, Szombathelyi Újság, Vasmegyei Lapok, Szombathelyi Lapok, Vasmegyei Közlöny, Katholikus Szemle, Magyar Szemle, Magyarország, Jelenkor, Alkotmány, Tiszántúl, Dunántúl, Kőszeg és Vidéke, Fejérmegyei Napló, Dunántúli Hirlap stb.

2012.06.02. - In memoriam Kincs István apátplébános (Szombathely-Kőszeg)Első munkái között tartják számon az 1894-ben megjelent A telhetetlen gangos: az Isten, ha lassan is, de biztosan ver című munkáját, mely Szombathelyen jelent meg. Első novelláskötete Tarka világ címen látott napvilágot 1895-ben. E kötetben 19 apró novella kapott helyet. Ugyancsak ebben az évben mutatták be első színművét A testvérek-et. A következő évben A szomolányi kísértet c. színmű került bemutatásra. 1897-ben megjelent első regénye is Tanulságos történetek címmel. Ettől kezdve évente s váltakozva jelentek meg novellái, színművei, regényei: A Magyar ég alatt (1898), Rajzok a kuruc világból (1899).

Az öregapa c. regényt 1902-ben adták ki, s még abban az évben megjelent egyik legolvasottabb regénye is A leánymamák fia címmel. A század elején közölt publikációk és kiadott regények, novellák tették őt rendkívül népszerűvé és országosan is elismert íróvá. 1916-tól szinte évente adták ki színdarabjait: Modern élet (1916), A kis mama (1917), A kongregációs érem (1917), A bacillusok (1918).

Kincs apát legtermékenyebb írói korszaka 1900–1927 közé tehető. A Makula nélkül című regénye is 1927-ben látott napvilágot. E mű osztatlan elismerést váltott ki mind a szakma mind az olvasók körében.

„Kincs István érhetően népszerű író. Ő a vasi, zalai élet rajzolója, akinek eredeti alakjai, körülfogva a tájhangulat varázsától, mint élmények maradnak meg bennünk. A katholikus szellemből nála végtelen emberszeretet sarjad, mely az élettől nem dédelgetettekre valami különös melegséggel, védelembevevő 2012.06.02. - In memoriam Kincs István apátplébános (Szombathely-Kőszeg)gyöngédséggel árad. Stílusa a legközvetlenebb, leghízelgőbb valamennyi katholikus szépírónké közt. A mű (Makula nélkül), mely művelt embernek s a nép egyszerű fiának egyaránt gyönyörűséges olvasmánya lehet, meggyőző erővel bizonyítja és pedig éppen azért, mert nem hirdeti, hanem életeleven művészettel ábrázolja, hogy a becsület útján járás nemcsak az egyéni siker záloga, hanem a világ rendbehozásának egyetlen megvalósítható programja is. A mai leromlott életben egy ily mű nemcsak művészi élmény, hanem lelki jótétemény is. Akinek megvan a fogékonysága az egyszerűen szép s az élet helyes iránya iránt annak jó lélekkel ajánljuk az élvezetés művet, mely bájos, többnyire az őszi verőfényben fürdő zalai tájakon vezeti végig tőrülmetszett alakjait s velük az olvasót.”

E szavakkal méltatta Váradi Imre a Katholikus Szemle szerkesztője Kincs Istvánt. A szegénység vára című művével – mely 1927-ben Kőszegen jelent meg – folytatta termékeny írói pályáját. S mivel ez időre már korának egyik legnépszerűbb és legelismertebb írójává vált, nevével ekkortájt egyre többet lehetett találkozni a közéletben is.

1919. március 21-én – a tanácsköztársaság kikiáltásának napján – elfogatóparancsot adtak ki ellene. Rendőrök vitték el Kőszegről, Szombathelyre hozták ellenforradalmi érzelmei és megnyilatkozása miatt. A megyeszékhelyen előbb a rendőrségre ám még aznap este a törvényszéki palotába vitték át, ahol a szintén aznap letartóztatott Pehm Józseffel és Heisz Mátyás papokkal együtt volt fogságban. „Elfogatása közvetlen indítóoka az volt – mondta el dr. Szendy László –, hogy Kőszegen kudarcba fullasztotta a Károlyi kormány Vasmegye nyakára küldött kormánybiztosának, Obálnak ama törekvését, amely Kőszegnek, a később Burgenlandnak nevezett Gauba (tartomány) való bekebelezését célozta.”

Egy hónap fogság után szabadon engedték. Ám ellenforradalmi érzelmei miatt még az év júniusában forradalmi törvényszék elé állították. A nehézségek ellenére mégis folytatta az írói munkát, és nem véletlenül született meg 1920-ban a Rabbilincsek (1920) című színmű. Halála előtt két évvel jelent meg Emberfaragás címmel szintén nagysikerű regénye.

1942. június 2-án Kőszegen hunyt el. Közvetlen utóda dr. Székely László apát lett, aki nemcsak egyházi tisztségében követte elődjét, hanem irodalmi munkásságában is maradandót alkotott.

Kőszegen ma már számos emlék őrzi a nevét: a Kincs-villa, a Kincs-pihenő a Hideg-völgy lábánál és a 2010-ben felavatott – a belvárosban található – domborműves emléktábla (készítője: Kligl S.) is.

Ez alkalomból, a könyvtárainkban fellelhető műveiből kamarakiállítás várja az érdeklődőket június 5-től szeptember 15-ig a Szent Márton Kölcsönkönyvtárban. (Szombathely, Szily J. u. 1. kollégium alagsor kedd és szerdai napokon 10 és 18 között.)

Kincs István további művei:

  • Gonosz idők (1896)
  • Tanulságos történetek (1897)
  • Magyar ég alatt (1898)
  • A vak ló, v. isten kinek-kinek megfizet (1902)
  • Addig hajlítsd a fát amíg fiatal (1904)
  • Édes Bözsike (1927)
  • Az Irsay ősök (1927)

Ifjúsági művek:

  • A vadon gyermeke (1904)
  • Romok a rom fölött (1906)
  • Végrendeleti végrehajtó (1926)

Színművek, vígjátékok:

  • Egy miatyánk v. ne röpülj, ha nincsen szárnyad (1897)
  • Szobalány (1922)
  • A részeg ember fia (1923)
  • A tanítónő (1924), Asszonygazdaság (1927)
  • Lovagcserkészek (1929)
  • Elbeszélések (1898)
  • Falusi hadvezérek és egyéb elbeszélések (1929)
H. Simon Katalin