Zarándoklat a Szent Vid-kápolnához
A szombathelyi Batthyány-templom Szent Filoména ifjúsági cursillos csoport zarándoklata a Velemi Szent Vid kápolnához 2014. július 19-én.
„Hagyd otthon az autódat, főképpen, ha szép az idő. A gyaloglás megváltoztatja az életedet. A szíved, a tüdőd, a lábad hálás lesz neked. Vérkeringésed lendületbe jön. A friss levegőn kitisztul a fejed... Engedd, hogy meghalld a természet, a szél, a csend szavát. Ily módon megfeledkezhetsz a város zajáról, a mindennapok rohanásáról.”
Megfogadva Phil Bosmans Atya tanácsát 2014. 07. 19- én otthon hagytuk autóinkat és gyalogos zarándoklatra indultunk a Szent Vid kápolnájához. A dicsőséges rózsafűzért imádkozva érkeztünk meg a kápolnához, ahol délután három órakor Gál Sándor Atya szentmisét mutatott be. A szentmisében Szent Vitus közbenjárását kértük, imádkoztunk a keresztény ifjúságért, a magyar családokért, cursillista testvéreinkért, leendő cursillista testvéreinkért.
A szentmisét követően megköszöntük Sándor Atyának, hogy ismét elkísért minket zarándoklatunkra és a szentmise áldozat bemutatásával lelki épülésünket szolgálta.Köszönetet mondtunk, Török István bácsinak, a Szent Vid Kápolna gondnokának, hogy lehetővé tette számunkra, hogy Sándor Atya misét mutathasson be, ezzel megkoronázva zarándoklatunkat. Megköszöntük Geröly Marikának, hogy gyönyörű énekhangjával vezetett minket, teljessé és még meghittebbé téve szentmisénket.Köszönetet mondtunk minden kedves jelenlévő testvérünknek, hogy velünk együtt dicsőítették az Urat.
Hálát adva a Jó Istennek, köszöntük meg testvéreinknek, hogy szeretetteljes jelenlétükkel, segítségükkel, közreműködésükkel megélhettük azt a csodát, azt az ajándékba kapott boldogságot, amiről Phil Bosmans Atya így ír: „Olyan világról, olyan országról álmodok, ahol az emberek naponta osztoznak a szeretetben és a szenvedésben. Ahol az emberek olyanok, akár egy dalnak a saját tónusú hangjai az emberek közötti béke kimeríthetetlen dallamában.
Olyan világról, olyan országról álmodok, ahol emberi mércéhez igazodik minden, ahol szívélyesség tölti meg a házat, és az emberek emberi melegséget találnak. Ahol az egészségesek és a betegek, az erősek és a gyengék, a fiatalok és az idősek egymásnak hazát, biztonságot adnak.
Olyan világról, olyan országról…ahol helye van a természet csodáinak, a zenének és a táncnak, a gyerekeknek és a bohócoknak. Ahol az emberek örömüket lelhetik az ajándékba kapott boldogságban.” (Phil Bosmans)
A kivonulási ének után hálát adtunk a Szentháromságos egy Istennek zarándoklatunk minden egyes percéért, a kegyelmekért, melyekkel megajándékozott bennünket, e nap különleges szépségéért: a természet csodáiért, a kék égért, az éneklő madarakért, a fák árnyékot adó lombjaiért.
Ezt követően nekem jutott az a szép feladat is, hogy szeretett Velemünket bemutassam testvérimnek: Akik ismernek minket, azok számára nem titok, hogy ez a falu családunk második otthona.
Velem történetét Pálffy József: Velem és Szent Vid története című könyve alapján dolgoztam fel. A szerző élete nagy részét Velemben élte meg, postamesterként dolgozott, hivatásának köszönhetően mindenről értesült, ami a faluban történt. Ez illetve szeretete és rajongása a faluért indította arra, hogy megírja ezt a könyvet, amiben nem csak Velem történetéről számol be, hanem hihetetlen precizítással szedte csokorba táblázat formájában pl.: Velem község házjegyzékét 1857-ből és 1911-ből, a volt jobbágyok neveit, a földesúri birtokokat, birtok- és dűlőneveket. Könyvében beszámol Velem klímájáról, gazdag növény- és állatvilágáról.
Ezt követően egy időutazásra hívtam hallgatóságomat, mégpedig a honfoglalást megelőző időkbe, ugyanis a település története eddig vezethető vissza. A község legjelentősebb időszaka az indoeurópai nyelvet beszélő kelták megjelenésével kezdődött Krisztus előtt a negyedik század elején. Az általuk kialakított nagyobb alapterületű város fontos központtá vált.
És ha már időutazásra hívtam testvéreimet, akkor meséltem nekik egy kicsit Szent Vid történelméről is, hisz maga a hegy és a kápolna szorosan összekapcsolódik Velemmel. Felhívtam figyelmüket arra az érdekességre, hogy a tárgyi emlékek legjelentősebb lelőhelye nem a falu, Velem, hanem a község feletti 582 méter magas Szent Vid-hegy. Itt egy, a Kr.e. 14-13 szd. idején kialakult, őskori erődített telep maradványait tárták fel, amely a hegyek alján futó kereskedelmi utat felügyelte. Az 1929- ig tartó ásatások egyik leglátványosabb eredménye egy arany diadém volt, amelynek kora Kr.e. XI-IX. szd.- ra tehető. A királynői fejdísz alapján feltételezhető, hogy a hegyen valaha királyi központ működött. A hegycsúcson lévő Szent Vid kápolna valószínűleg a középkori vár helyén épült. Az 1674 évi vizitáció említi a Szent Vid tiszteletére emelt templomot, de már korábban, 1561- ben is történik erre írásos utalás. A kápolna mai alakját az 1859-es átépítésnél nyerte el. A XVIII. századtól a környékbeliek búcsújáró helyként is látogatták. Perenye népe az 1849- es nagy kolerajárvány idején fogadalmat tett, minden esztendő szeptemberében a Fájdalmas Szűzanya ünnepét követő második vasárnap elzarándokol Szent Vid kápolnájába. Fogadalmukat mind a mai napig megtartják.
Még néhány gondolattal szolgáltam Szent Vid (Vitus) vértanúról, akinek emlékére építették a templomot. Vid atyja pogány volt, azonban nevelői Crestentia és férje Modestus keresztény nevelésben részesítették Videt és a fiút 12 éves korában titokban megkeresztelték. Ez Diocletiánus római császár keresztényüldözése idejéntörtént. A császár, aki hallott a fiú csodatételéről, magához hívatta, hogy gyógyítsa meg ördöngős, rángatózó és ide-oda dobáló fiát. Vid meggyógyította a fiút, de a hálátlan császár ennek ellenére bálványimádásra akarta kényszeríteni Videt, melynek Ő ellenállt. Emiatt börtönbe vetették. Legendája szerint, az éjszakai sötétben a tömlőcben nagy világosság támadt, a láncok maguktól leestek Vid kezéről. Ezután a császár égő kemencébe, katlanba vettette, ahol szurokban főzték meg Videt nevelő szüleivel együt 305- ben. A középkor áhítata a tizennégy segítő szent közé sorolta Szent Videt. Miséje június 15-e, ez a kápolna búcsú ünnepe is.
A történelmi megemlékezést követően testvéreinktől frissensült pogácsás „batyuval” köszöntünk el. Visszaindulva velemi otthonunkba búcsúzóul még egyszer visszatekintettem a kápolnára fohászt küldve, az ég felé, megköszönve Mennyei Atyánknak, ezt a szép, színes, pompás, „De Coloreszes” napot.
Szöveg: Molnár Tímea, Szent Filoména ifjúsági cursillos csoport – Fotó: Molnár László
