Barátok Útja 2014
Az idén 19. alkalommal vágtak neki katolikus középiskolás fiatalok a Barátok Útja elnevezésű nyári zarándoklatnak. A Szombathelyi Egyházmegyét is érintették.
Az évente más-más tájegységen zajló eseményen az idén Berki Barbara vezetésével közel 130 fiatal vett részt Debrecentől Győrig, Szegedtől Esztergomig, Tatától Pannonhalmáig. Zalaegerszegen vettük fel zarándokkeresztjeinket, majd némi buszozás után a csödei földcsókkal kezdtük meg utunkat. Megismerkedtünk az Őrség varázslatos dombvidékével, többször érintettük a Szent Márton utat, így Szlovéniában a bakónaki tó és Kebeleszentmárton között is, közben bőrig áztunk Őrihodos előtt és pecsenyére sültünk a rédicsi aszfalton, végül a lendvai várhegy szőlői közt megbújó kápolna mellől tekinthettünk vissza a tájra, melyen egy hétig gyalogoltunk.
De nemcsak a napi 20-25 kilométeres túra jelentett számunkra kihívást, hanem az idei témánk is. Útra keltünk Szabó László (Húsi) piarista atya vezetésével, elhagytuk kényelmes otthonunkat, kerestük a határainkat, utunkat a boldogságunk felé. Kerestük, hogyan tudunk nevet adni önmagunknak, küzdelmeinknek, örömeinknek és fájdalmainknak. Őriszentpéteren Szent Márton útjára léptünk, akinek boldogságforrás volt, hogy meg tudta osztani a legszegényebbekkel azt, amije van. Magyarszombatfán a közösen végzett fizikai munkában és az alkotásban kerestük az örömöt, a szentgyörgyvölgyi iskola padlóján kuporogva pedig egy gyertyafényes szentmisét („Nem ítéllek el!” „Felelős vagy a tetteidért!”) ünnepelhettünk. Az utolsó nap csillagnézős éjszakájának kérdése az volt, hogyan tudunk teret adni magunkban másik embernek, hogyan tudunk teret adni az életünkben Istennek.
A Barátok Útjának egyik célja, hogy barátságba kerüljünk saját magunkkal, erőtlenségünkkel épp úgy, mint erényeinkkel. Ugyanakkor sok éves tapasztalatunk szerint a résztvevőket is közelebb hozza egymáshoz a zarándoklat és sok barátság vagy párkapcsolat kezdete kötődik egy-egy embert próbáló úthoz. Ami még ennél is fontosabb számunkra, hogy nagyon sok új barátra teszünk szert azon a vidéken, amerre az utunk vezet. Így az idén hálásan gondolunk vissza az őriszentpéteri plébánosra, a magyarszombatfai polgármesterre és szakácsra, a munkásokra és fazekasokra, a szentgyörgyvölgyi 
asszonyokra, a körmendi néptáncosokra és Robira, akinek még nálunk is több barátja van erre felé... Köszünjük a segítséget, köszönjük a barátságot!
