Aranymisére hívtak a Szombathely Oladi lakótelep templomának harangjai

Aranyfény csillogása ragyogta be az oladi lakótelep Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve tiszteletére és boldog Batthyány-Strattmann László emlékére épült templomot 2014. november 9-én. Ez az aranyfény most nem a felkelő reggeli napsütésnek volt köszönhető, hanem Molnár János címzetes Esperes úrnak, aki szeretetteljes mosolyával, változatlan apostoli lelkületével, ragyogta be ezen a napon vasárnap reggelünket. Nagy-nagy örömünkre, Esperes úr azért érkezett templomunkba, hogy pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából aranymisét mutasson be, és aranymisés áldásban részesítsen bennünket.

Ebből az alkalomból János atyát először Gaál Sándor atya köszöntötte. Sándor atya kifejezte örömét, hogy János atya elfogadta a meghívást, és eljött, hogy jubileumi szentmisét mutasson be és aranymisés áldásban részesítse a templom hívő közösségét. További életéhez a Mennyei Atya áldását kérte.

Hegyi Sándor az egyházközség képviselőtestületének elnöke köszöntőjében kiemelte: „A fölszentelt pap különleges módon képviseli Krisztust a tanításban, a megszentelésben és a pásztori szolgálatban. .....nem egyedül, nem magányosan, hanem a hívek közösségében...”

Ezt követően a Szent Filoména ifjúsági cursillos csoport részéről, a csoport legfiatalabb tagja, Kósa Eszter cursillista testvérem „Székely László: Aranymisére” című versének gondolataival idézte meg János atya számára egy aranymisés pap szolgálatának 50 évére való visszaemlékezését, s híveinek iránta való szeretetét.

„Be szép volt egyszer ifjan, frissen, meghallani, hogy hív az Isten!

De szép volt Krisztust felmutatni, fölkent ujjakkal áldást adni.

Örül a szív, sajog is beléje, hogy ennek immár 50 éve.

S a mi szívünk szeretettel, együtt érez az ünnepelttel.

Friss egészségben és békességben, még soká, soká, soká éljen!

A köszöntők sorát édesanyám, Molnár Lászlóné a Fatimai Szűzanya cursillos csoportjának vezetője zárta. Köszöntőjét az alábbi gondolattal indította:

„A nem is oly régmúlt emlékeit magunkban felidézve, szeretettel a szívünkben jöttünk a mai vasárnapon szentmisére, amikor templomunk harangjai esperes úr aranymiséjére hívtak bennünket. Gondolatban újra éltük azokat az eseményeket, közös élményeket, amelyek kitörölhetetlenül élnek bennünk, s amelyek a szeretet szálaival kötnek bennünket esperes úrhoz és egymáshoz.”

Ezt követően visszaemlékezett azokra az eseményekre és lelki élményekre, amelyeket János atyával, templomunk közösségéből oly sokan együtt élhettünk meg. Olyan események voltak ezek, amelyek egészen rendkívülinek mondhatók, hiszen tanúi és sokan közülünk aktív részesei lehettek egy templom felépülésének és egy egyházközségi közösség megalakulásának és kezdeti lépéseinek.

A visszaemlékezés gondolatai így hangzottak: „Szívünkben ott él kitörölhetetlenül annak az estének az emléke, amikor egy hűvös őszi estén esperes Úr hívására imádságra gyűltünk össze, itt ezen a helyen, ahol ma Isten dicsőségét hirdetve áll a templomunk. Akkor, itt, még csak egy üres zöld füves terület volt, és a remény, hogy hamarosan valóra válik mindannyiunk álma, egy új, római katolikus templom az otthonunk közvetlen közelében, itt, az Oladi lakótelepen. Hűvös, nyirkos őszi este volt, de a szívünkben melegséget éreztük, mert őszintén hittünk, a templom felépülésében, hiszen Esperes úr, ezt a hitet éltette, erősítette a szívünkben-lelkünkben.”

János atya jó Istenbe vetett mély hitéről, édesanyám a következőket mondta: „Esperes úr 50 évvel ezelőtti újmisés jelmondatát Máté evangéliumából választotta, amely így hangzik: Testvérek! „Velünk az Isten!” (Mt 1,24) János atya őszinte, mély meggyőződése, hogy „velünk az Isten” vezérelte papi szolgálatának ötven esztendejét, akkor is, amikor ez a szolgálat emberi mércével mérve sikeresnek volt mondható, és akkor is, ha nehézségekkel, próbatételekkel kellett szembenéznie, megküzdenie e szolgálat során.”

Befejezésül, a hála, a köszönet, és a János atyáért felajánlott imádság szavai következtek.

„Uram, köszönjük neked egyházközségünk egykori lelkipásztorát. Köszönjük, hogy a papi hivatásra szólítottad, hogy erőt adtál neki e nehéz hivatás elfogadására. Ajándékozd meg további életét tiszta örömökkel, boldog derűs napokkal, hogy amikor most, e jubileum alkalmával visszatekint szent szolgálatára, hálatelt szívvel mondjon köszönetet neked, amiért kiválasztottad Őt.”

János atya a szentmisére egy régi újságcikket hozott magával. Az újságcikk a Vas Népe napilapban jelent meg 2000. 11. 09.-én Címe: „Oladi templom a lakótelep szíve.”

Aki templomot épít, az segít a társadalmat jobb útra terelni. A templomban megenyhül, aki szenved, megpihenhet, aki fáradt. A templom a béke szigete, ahova öröm betérni. Idézett János atya az újságcikkből, aki az emberi szívet templomhoz hasonlította.

János atya aranymiséjét templomunkban november 9-én a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepnapján mutatta be. Szentbeszédében kiemelte, hogy a Lateráni Bazilika, A város és a földkerekség minden templomának az anyja és feje.

A szentbeszédben hallhattuk, hogy amikor a 300 évig tartó keresztényüldözés, a vérengzések véget értek, Konstantin császár, jó példát mutatva megnyitotta házait, a katakombák rejtekéből feljövő keresztényeknek, hogy templomot építsenek belőlük. Az első átépített királyi házat, Szilveszter pápa szentelte fel Bazilikává. A Bazilika jelentése királyi ház.

Esperes úr a szentmise evangéliumából (Jn 2,13-22) kiemelte, „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem.” majd így folytatta: Jézus, ekkor saját testének templomáról beszélt. A templom maga Jézus. Keresztre feszítésekor a templom kárpitja kettéhasadt, ez azt jelenti, hogy Jézusnak már nem kell az Ószövetségi templom. Az ókori keresztények nagyon jól tudták, hogy a keresztség által Isten élő templomává váltak. Nekünk sem szabad megfeledkeznünk erről, hogy a keresztségben mi is Isten templomává lettünk.

János Atya tanítását, egy tanulságos történettel fejezte be: „Egy édesanya kisfiával egy templom mellett haladt el. A fiúcska a templom ablakaira pillantva így szólt édesanyjához: Nézd Anyukám, milyen szürkék ennek a régi templomnak az ablakai! Az édesanya, ekkor kézen fogta gyermekét és bevezette a templomba. Fölpillantva a kisfiú láthatta, hogy a kívülről poros ablakok, belülről ragyogó színekben tündököltek.” Törekedjünk arra, hogy templomunk ragyogását, mi a templom hívő, keresztény közössége adjuk meg.

Add Urunk, hogy a Szentlélek élő köveiből álló hajlék legyünk mindannyian! fejezte be szentbeszédét templomunk egykori plébánosa, oly sokunk által tisztelt és szeretett János Atya.

Meghatottan járultunk a szent áldozáshoz, hogy a János atya által kiszolgáltatott Oltáriszentségben jelenlévő Jézust magunkhoz vegyük.

Örömmel a szívünkben fogadtuk aranymisés áldását, és szeretetünktől csillogó tekintettel kísértük János atyát, amikor a szentmise áldozat bemutatását követően Sándor atya és a ministránsok kíséretében kivonult a templomból, amelynek sok éven át lelkipásztora volt.

Esperes úr a templomunkban bemutatott aranymisét követően az oladi Szentháromság templomba ment, ahol e szép jubileum alkalmából szintén szentmisét mutatott be. A Szentháromság templomban az egyházközség képviselőtestület elnöke, Vincze Imre köszöntötte. A szentmisén a templom Szentháromság kórusa szolgált.