Karácsony-várás a II. János Pál Katolikus Szakkollégiumban

Az igazi karácsonyt az élheti át, aki készül, vagyis aki odatelepszik ádventben a Bibliához, aki észreveszi azt a jót, amit megtehet nap, mint nap, és aki lemondásokkal, önfegyelmezéssel belelép a választott nép Messiás-várásába.

A szakkollégiumban erre vállalkozott az a negyvennégy diák, akik Advent első napjaiban egy lelkigyakorlatos hétvége keretében, Botfán hangolódtak rá a karácsonyi készületre. Minden adventi napon érkeztek (a szakkollégistáknak szétküldött) emailekben az adventi „útlevél” bejegyzései, amelyet az ünnep „határsávjában” a Betlehemi Csillag fényénél „ellenőriznek”. Reméljük, felismerik az Adventünkben és életünkben is az Istennek szentelt figyelemet (a szakkollégiumban felkínált rorate és imaalkalmak adta lehetőségek kihasználásával), a másikra odaszánt időt és szívet (az Egyházmegyei Papi Otthonban tett látogatáskor) vagy éppen ajándékos jókedvet, amikor a szombathelyieknek szerezhettünk apró örömet a Főtéri Ádvent rendezvényeibe való bekapcsolódásunkkal. Nem is beszélve arról a sok nem látható, nem hallható apró szépségről, aminek csak az Isten az ismerője.

Amikor megünnepeljük Jézus születését, kiderül, hogy saját eredetünket is ünnepeljük - fogalmazta Nagy Szent Leó pápa. Rólunk is szól karácsony. Saját eredetünket ünnepeljük. Tudatosul bennünk, hogy valójában egy igazi vágy él szívünkben, az Isten utáni vágy. Erre a vágyra válaszolt Isten azzal, hogy közénk jött. Ezt az ősi, örök emberi és mindig nagyon aktuális és személyes vágyat ébresztgette bennünk a Szakkollégium karácsonyi ünnepsége, amelyet december 10-én rendeztünk meg az Intézményben meghívva mindazokat, akik a Szakkollégiumot segítik és támogatják. Jelen voltak az Ünnepen a Szakkollégium lakói mellett a kurzusok oktatói, a nyelvtanárok, a gazdasági feladatokat végző munkatársak és a támogatók. Szakkollégiumi tehetséggondozás aligha létezhetne támogatottság nélkül. Ezt köszönték meg az egyetemisták az ünnepi műsorral. Amikor valamit megköszönünk, akkor különös dolgok történnek. Észrevesszük egymás helytállását és ennek öröme kíséri az óév utolsó napjait.