Mindannyian zarándokok vagyunk… Beszámoló a 2015-ös 1Úton Nemzetközi Zarándoknap Kiscell szakaszának zarándoklatáról
Nem kirándulni vagy túrázni indultunk augusztus 22-én, és – hála Istennek – menekülnünk sem kellett senki elől. Mégis több mint 30 kilométert tettünk meg gyalog a Mária út Csénye – Celldömölk szakaszán Czeglédiné Pupp Teodóra szakaszvezető irányításával.
A zarándoklat előkészítését Kovácsné Somlósi Márta koordinátor végezte. Megbeszélte az útba eső települések plébánosaival a zarándoklat hirdetését, a zarándokok fogadását és megáldását. Felkérte fogadásunkra Sárvár polgármesterét és egyeztetett celldömölki fogadásunkról is. Hirdette az eseményt és értesítette a sajtót. Útközben készített is velünk riportot a Sárvári Televízió, a Szombathelyi Egyházmegye folyóirata, a Martinus és a Vas Népe munkatársa is.
Utunkat Karádi Mihály, a Máltai Szeretetszolgálat celldömölki csoportjának vezetője biztosította, hogy mindig legyen számunkra elérhető innivaló és a sérültek is folytathassák az utat autóval. Kiss Jenő Répceszentgyörgyről, aki szívbetegsége miatt autóval jött velünk, önként vállalta ugyanezt a feladatot. Horváth Ernő pedig biciklivel hozta - vitte a zarándok csoportok és helyszínek között a híreket. Zarándokutunk minden állomásáról képes helyszíni tudósítást küldött koordinátorunknak, hogy feltehesse a szakasz Facebook oldalára. A később csatlakozott zarándoktársaink onnan követhették az eseményeket.
Célunk az volt, hogy együtt imádkozzunk a békéért, az egységért s hogy ily módon is tanúságot tegyünk keresztény hitünkről. Az egység már abban is megmutatkozott, hogy ezen az útvonalon több településről is csatlakoztak hozzánk. Így nem csak a Mária út Csénye-Celldömölk szakaszának útvonaláról csatlakoztak hozzánk zarándokok, hanem szombathelyiek, ikerváriak, nagysimonyiak, répceszentgyörgyiek, náraiak, ölbőiek, sótonyiak, sőt még zalaegerszegi és vásárosmiskei társunk is akadt. Celldömölkön a Romtemplomtól pedig együtt mentünk a Mihályháza Celldömölk szakaszon zarándokoló hívekkel.
Reggel Wimmer Roland atya megáldott bennünket és rögtön ezután hangos énekszóval el is indult Csényéről akkor még csak 15 fős csapatunk. Alig mentünk pár száz métert, amikor néhány társunktól elbúcsúztunk, mert ők a Csénye- Csepreg útvonalon zarándokoltak tovább. A „piros” keresztig kis csapatunkkal tartottak azok a csényei asszonyok is, akik egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy az egész úton velünk jöjjenek, de lélekben egész nap velünk voltak. Közös imádkozás után csak egy rövid időre köszöntünk el tőlük, hiszen megígérték, hogy az esti szentmisére utánunk jönnek autóval. Az ígéret nem csak szép szó volt, mert megérkezésünkkor már a templomnál vártak bennünket.
A sárvári Szent László - király templomig még csatlakoztak hozzánk néhányan, de a többség ott várt bennünket Szent László ereklyéje előtt. Orbán István kanonok úr felhívta a figyelmünket, hogy ne csak a külsőségek miatt vegyünk részt a zarándoklaton és hitünk se csak a látványosságokhoz kötődjön. Ezután megáldott bennünket és együtt jött velünk a hegyközségi Kálvária templomhoz. Sűrű teendői ellenére Máhr Tivadar alpolgármester is velünk tartott ezen a szakaszon. Ekkor már 55 főre gyarapodott csapatunk énekhangban is megerősödött. Hála és köszönet érte dr. Szalai Ferencné, Jutkának, aki bebizonyította, hogy nem csak a Sárvári Oratórikus Kórust vezeti sikeresen, de bennünket ügyesen ösztönöz a közös éneklésre.
A déli harangszó a tavalyi évhez hasonlóan ismét Sitkén talált bennünket, ahol a teljes Mária út összes zarándokával együtt, egy időben imádkoztuk el az Úr angyala imádságot. Az imádságokat Balasi István atya vezette az egyszerűségében is gyönyörű, méltán híres Kálvária kápolnában. István atya áldása után továbbindultunk Mesteribe, a Szent Mihály templomba. Itt többek között elimádkoztuk a Székely János által írt imát is Kárpát-medence népeinek megbékéléséért és egységéért. Eközben érkezett a hír, hogy elhunyt Dr. Beer Ferenc nyugalmazott plébános, így az ő lelki üdvéért is imádkoztunk. Mesteriben idén sem maradt el a vendéglátás. Nagyon köszönjük ezt a szívből jövő, szerető figyelemmel teli fogadtatást. Már tudjuk, hogy Mesteriben a legfinomabb pogácsát és almás pitét a zarándokok eszik.
Célunkhoz közeledve csapatunk egyre lendületesebbé vált, hiszen vártuk, hogy a celldömölki Romtemplomnál más zarándoktársainkkal is találkozzunk. Zarándokcsoportunk létszáma ekkorra 81 főre növekedett. Az ódon falak között már a Mihályháza felől érkezett másik kiscelli zarándokcsoporttal együtt több mint százan énekeltük az Angyaloknak királynője című Mária éneket. Elimádkoztuk a rózsafüzért, majd közösen indultunk célunk, a celldömölki kegytemplom felé.
A Celldömölki Szent Benedek Katolikus Iskolában még lehetőséget kaptunk arra, hogy felfrissítsük magunkat az ünnepi szentmise előtt. Az iskola falán lévő Simon András idézet pedig lelki útravalóul és útmutatásként szolgált mindnyájunknak: „Te magad légy az Isten mosolya”.
A Celldömölki Nagyboldogasszony kegytemplomhoz érve a templomból kijövő fiatal párral és az esküvői vendégsereggel találkoztunk. El lehet képzelni, hogy mekkora volt a kontraszt az ünneplőbe öltözött ünneplők és a poros, megfáradt zarándokok között, még sem érezte senki, hogy ez így ne lenne jó. A szívűnkben valamennyien örömet éreztünk. Az ünnepi szentmisén Dr. Koltay Jenő esperesplébános prédikációján elgondolkodhattunk azon is, hogy a mi zarándoklatunk, áldozathozatalunk mi ahhoz képest, amit keresztény testvéreinknek az „átkos” korszakban el kellett viselniük.
A mise után agapé várt bennünket, amit a város és a celldömölki egyházközség mellett a helyi Karitász és a Máltai Szeretetszolgálat is támogatott. Ennek megszervezését is Karádi Mihály vállalta, amit ezúton is köszönünk neki. A bencés kolostort most felújítás alatt áll, de a templom melletti téren is meg tudták oldani a vacsoráztatásunkat. Nem is gondoltuk volna, hogy szabadtéren, padokon ülve milyet jó lehet a „csajkás” gulyás és a friss kenyér.
A nap végére átélhettük, hogy mindegy ki honnan jött, mekkora részt vállal az útból, lassan, vagy gyorsan jön, mi mindannyian ugyanoda tartozunk – testvérek vagyunk. Voltak, akik csak a házuk kapujáig tudtak kibotorkálni, hogy integessenek nekünk és így fejezzék ki hozzánk tartozásukat és imáikkal segítettek bennünket az úton. Köszönet minden „nem regisztrált” zarándoknak, aki szívében velünk tartott. Sokkal többen zarándokoltunk ezen a napon, mint ahogy ez látszott.
A belső béke megteremtődhet egy zarándok szívében, ha nem turistaként vesz részt az úton. Mi zarándoklatunkon a békesség számos példájával találkozhattunk. Nem láttunk hangosan dudáló autókat, szitkozódó, dühös sofőröket, annak ellenére, hogy többször is sikerült a forgalmat akadályoznunk. Köszönet jár azoknak az autóvezetőknek is, akik türelemmel és óvatosan vezetve, vigyáztak ránk.
Az utunknak célja volt, így a fájdalmakat, a szépen növekvő vízhólyagokat, fáradságot is könnyebben elviseltük, mert tudtuk, hogy mindig számíthatunk egymásra.
Az együtt imádkozások, közös rózsafüzérek pedig bebizonyították, hogy történnek csodák, hiszen a kilométerek is gyorsabban fogynak így. A keresztút imádkozása alatt pedig átélhettük azt az élményt, hogy éppen a 12. stációnál, amikor Jézus meghal a kereszten, megszólalt a mesteri templom harangja.
Zarándokok voltunk ezen a napon és nem turisták. Az útra kapott ima és zarándokfüzetben lévő néhány sor egyértelműen kifejezi mit jelent ez: „Aki túrázik, teljesít, aki zarándokol, teljessé lesz.”
Ördöghné Kovács Mónika
