Búcsúvétel Dr. Beer Ferenc atyától Őriszentpéteren

Beer Ferenc atya 21 éven keresztül szolgálta az Őrségi katolikus híveket. Szülei és keresztanyja ebben az időben haltak meg, akik az őriszentpéteri katolikus temetőben lettek eltemetve.

Végakaratának megfelelően az volt a szándéka, hogy ő is szülei sírjára legyen eltemetve. Ez történt augusztus 27-én az őriszentpéteri temetőben. A temetés gyászmisével kezdődött, melynek főcelebránsa Dr. Veres András megyéspüspök volt. A szentmisén egyházmegyénk sok papja celebrált együtt a főpásztorral. A búcsúvételen nagyon sok hívő vett végső búcsút a náluk szolgáló lelkipásztortól: sokan jöttek Kondorfáról, Őriszentpéterről, Répceszentgyörgyről, Hegyfaluról, Sárvárról.

A gyászszertartáson búcsúbeszédet mondott a hegyfalui, a répceszentgyörgyi világi elnök és az ökumené jegyében egy evangélikus lelkész. Az egyházmegye papjain kívül búcsúzott Tőle két református esperes, öt református lelkész és egy evangélikus lelkész. Feri atya ugyanis életében sokat tett az Őrségben és további plébánosi helyein az ökumené megvalósításáért. A gyászszentmisén részt vett két évfolyamtársa is, a búcsúbeszédben Dr. Gyürki László pápai prelátus - volt Őrségi Kerületi paptársa- aki annak idején temette édesanyját, édesapját és keresztanyját, a következőképpen méltatta Feri atya lelkipásztori tevékenységét:

- „Papnak pap a barátja. Elsősorban, akik egyidősek vele. Sok jó barátomból többen már elmentek az élet túlsó partjára. Most Beer Ferenc barátom kelt át az örök partokra. A Központi Szemináriumban kezdődött barátságunk 1953-ban és töretlenül tartott itt a földön, de nem szakadt meg most sem, csak az élet körülményei változtak meg.

Eljöttünk, hogy szentmisénkkel, imádságunkkal segítsük letenni az emberi élettől elválaszthatatlan esendőség terheit.

2008-ban volt aranymiséje. Ezen alkalomkor igyekezett Isten elé tenni életét és hálát adni a kapott kegyelmekért, papi szolgálatáért. Ez az év Szent Pál éve volt. a Nemzetek Apostolának vezetésével igyekezett mindent megköszönni a Mindenhatónak.

Most földi élete végén ugyanezt teszi, hálát ad mindenért. Krisztus fáradhatatlan Apostola ezt üzente: „Legyetek az én követőim, amint én Krisztus követője vagyok.” (1Kor 11,1)

1. A Galatákhoz írt levelében megemlékezik meghívásáról, elindulásáról: „Amikor úgy tetszett annak, aki anyám méhétől fogva kiválasztott, nem hallgattam testre és vérre” (1,15). Ferenc testvérünk megköszöni Istennek a meghívást. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket” (Jn 15,16). A hivatás Isten ingyenes ajándéka. Testvérünk is sokszor elismételte a szentmise kánonjában: „Hálát adunk neked, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked”. Köszönetet mond azért, hogy 58 évig színe előtt állhatott és szolgálhatta őt.

2. Mit kíván meghívottjaitól az Úr? Újra csak Pál apostol felel erre: „Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen” (1Kor 4,1-4-2) ez az első és legnagyobb követelmény: hűségben szolgálni meghívó Gazdánkat. Ferenc paptestvérünk hűségesen végezte 58 éven át szolgálatát. Bérbaltaváron 2 évig, Nádasdon 6 évig, Őriszentpéteren 21 évig, Zalalövőn 2 évig, majd utolsó állomáshelyén Répceszentgyörgyön és Hegyfalun nyugdíjazásáig.

Aki ismeri ezeket a vidékeket, - főképpen az Őrséget, - tudja mit jelent vigyázni Isten népére.

Kora reggel kerékpáron kimenni hittanórára két gyerek kedvéért. Nádasdról Hegyháthodászra. Később télen-nyáron járni a nehéz őrségi utakat a szórványban a kis falvakban. Mindezt hűséggel, nagy hivatástudattal, sokszor a test gyengeségben.

3. Szent Pállal elmondhatta ő is: „tövist kaptam a testemben”. Ez a „tövis” egyre élesebb lett, egyre jobban kínozta – főképpen az utolsó évtizedekben. De mindig kapta bátorítást: „Elég neked az én kegyelmem”. Ez adott erőt neki szolgálatában és főképpen az utolsó hónapokban.

4. Ferenc testvérünk köszönetet mond Istennek, hogy szerető paptestvéreket kapott. Szeretettel emlékszem vissza a szép, de nagyon nehéz őrségi évekre az ott működő paptestvérekre. Nehéz idők voltak ezek. De minden héten találkoztunk: gyalog, kerékpárral, vonattal, később talán motorral, de mindig összejöttünk Őriszentpéter, Ivánc, Felsőmarác, Nagyrákos, Szőce, Kercaszomor plébániájáról valamelyik paptestvérnél (Sajnos, ma már csak egy helyen van lelkipásztor Őriszentpéteren). A nehéz időkben mennyire szükségünk volt ezekre a találkozásokra: Egymást bátorítottuk, egymástól tanultunk és főképpen – újra csak Szent Pál szerint – egymás hitén megerősödtünk.

5. Nagy örömet jelentett Ferenc testvérünk számára, hogy hívei örömmel fogadták szolgálatát. Ő pedig szeretettel közeledett a másvallású hívekhez is, jó kapcsolatot ápolt protestáns lelkészekkel elkötelezett híve volt az egység szolgálatának.

6. Nagy örömmel és felkészültséggel végezte a lelkipásztori munka mellett a világi hívek felkészítését a Teológiai Tanfolyamon, majd a Hittanárképző Főiskolán. Sokszor nagy áldozatok árán végezte ezt a szolgálatot. Hallgatói nemcsak a kiváló szakembert látták benne, hanem a lelkipásztort is, aki valóban pásztorként közeledik feléjük. Növendékei főképpen ezt köszönik meg neki.

7. Végére hagytam: megköszönni Istennek, hogy sok éven át együtt lehetett kedves szüleivel. Milyen nagy öröm volt számára, hogy amikor fáradtan hazaért, szülei fogadták és igazi otthont nyújtottak neki. Ő pedig széppé tudta tenni öregségük éveit. Az őriszentpéteri temetőben nyugszanak és várják a boldog feltámadást. Melléjük helyezzük most Ferenc testvérünket.

Az aranymisén már elhangzott, hogy „lemenőben a nap”... A Nemzetek Apostola is tudta ezt és így jelezte kedves tanítványának: „Eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát megfutottam” (2Tim 4,6-7)

Lehulltak lelkének földi láncai és a lélek szabadságában érzi a célhoz érés örömét. Imádkozunk érte, és bemutatjuk a legszentebb áldozatot, a temetés áhítatával és más imáinkkal kérjük Istent érte.

Szent Pál reményével fohászkodunk, hogy adja meg neked az igazság győzelmi koszorúját. Istennek Szent Anyja álljon melletted az Isten trónusánál és a Bárány színe előtt. Ámen.”

Istennek különös kegyelme, hogy egy volt Őrségi plébánost magához hívott, s éppen a hetekben ajándékozott meg bennünket azzal, hogy az Őrségből (Kondorfa) egy fiatalt hívott meg az Egyházmegye kispapjai közé.

Szöveg és fotó: Fehér Józsefné