Gondolatok az adventi ünnephez
Közeledik Jézus születésének ünnepe. Horváth József atya írásával a készülődéshez szeretnénk segítséget adni, hogy ne csak testben, hanem lélekben is készek legyünk a várt eseményre.
Advent 2015
Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!
Juhász Gyula Rorate
Valami nagyon hiányzik, amely minden élőlénynek lételeme: a belső béke. Amikor le tudnak nyugodni a felborzolódott idegek. Amikor már nem érnek fájdalmas ostorcsapásokként a nyugtalanító hírek. Amikor az emlékek ködébe süllyednek a fenyegetések, leteszik a fegyvert a szemben álló felek és megölelik egymást könnyező boldog öleléssel... Azt kiállják egymásnak, hogy testvér, és az egész földet átjárja a mérhetetlen nyugalom...
Emberi létezésünk lételeme a belső béke. Minden cselekvés kiindulópontja. Amikor megáll a rohanás, a kapkodás, a készülődés. Amikor mérhetetlen jóérzés tölti be a teret, a világot, az emberszíveket. Ez a karácsony titka.
Az ember úgy van megalkotva, hogy semmit sem kap ingyen. Mindenért meg kell dolgozni. A karácsony meghitt csendjéért is. Erre szolgál a keresztény kultúrkörben az adventi idő. Az elcsendesedés tanulása. A családi együttlét örömének a megtapasztalása. A templomok által ajánlott lehetőségek kihasználása. Mert úgy a karácsonynak, mint az adventnek vallási gyökerei vannak, amelyeket ha profanizálunk, valahol elsikkad a lényeg.
Ősi könyvtekercsekből, közel három ezer év mélységéből merül fel a jövendölés: „Gyermek születik, fiú adatik nekünk”. Megadatott. A júdeai Betlehemben, a történelem nulla pontján, amelytől elkezdődött egy új időszámítás. Adventben erre a történelmi nulla pontra indul vissza az emberi emlékezet. A gyökerekhez, hogy onnét szívja fel a friss, az üdítő erőt. Régi, de örök érvényű üzeneteket. Így adatik meg, hogy „nép, amely (szellemi) sötétben jár, nagy fényességet lát.” Jaj, de nagy szükség lenne most a lélek mélyében felderengő fényességre. Mert a fény az élet feltétele.
Horváth József
