Az év utolsó engesztelése
2015. december 29-én megtartottuk Csehimindszenten az esztendő utolsó engesztelő imaestjét, amelyen hagyományosan imádkoztunk Mindszenty József bíboros boldoggá avatásáért, magyar hazánkért, a családokért és új papi hivatásokért.
A szentmise főcelebránsa Mikolás Attila salomvári plébános volt, akivel együtt koncelebrált Déri Péter esperes-plébános, aki a prédikációjában folytatta Mindszenty bíboros életét bemutató beszédsorozatát. Ezen az engesztelésen a Hercegprímás aszketikus, szerény és szegény életéről beszélt valamint a háború utáni emberfeletti munkájáról, amivel a magyar nép éhezését és szegénységét kívánta enyhíteni.
Plébánosunk elmondta, hogy Mindszenty bíboros Esztergomban is megtartotta korábbi aszketikus életvitelét, tehát a heti háromszori böjtöt, de a többi napokon is csak keveset evett, így papjai komolyan aggódtak egészségi állapotáért. Télen nem fűtött be a szobájába és a földön feküdt, hogy ezeknek a testi megpróbáltatásoknak a felajánlásával is engeszteljen. Nem egyszer előfordult, hogy kiüresítette az éléskamrát, és odaadott a rászorulóknak mindent, így nem tudtak a szakácsok semmit sem felszolgálni a prímási palotában. A neki küldött csomagokat is elküldte az árvaházaknak.
Nem vette fel az államtól neki járó prímási fizetését sem, hanem arra kérte az illetékeseket, hogy azt is osszák szét a szegények között. Nem fogadta el a kommunista vallás- és közoktatásügyi miniszter felajánlását, amit a bombázások során megsérült budai prímási palota felújítására tett, mondván: „Romország prímásának, romházban a helye.” Arra kérte a minisztert, hogy a neki szánt összeget fordítsák az éhező gyermekek megsegítésére. Így kifejezte, hogy mindenki más gondját, baját, nélkülözését a maga gondjai elé helyezi, ezzel megmutatta mély lelkiségét, áldozatos lelkületét és az emberek iránti szolidaritását, szeretetét.
Fotó és cikk: Papp Balázs
