Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

„Van időm Rád!” - hétvége apáknak és fiúknak


Apa-fiú hétvégeTartalmas hétvégét tölthetett 2016. április 8. és 10. között a Martineumban az a tíz apa–fiú páros (köztük mi is), akik jelentkeztek a „Van időm Rád!” programra.


Apa-fiú hétvégeKözös együttlétünk a pénteki vacsorával kezdődött. Egyes (női) vélemények szerint ugyanis az üres hasú férfiakkal nem sok mindent lehet kezdeni. Vacsora után, immár jóllakottan fogtunk hozzá az ismerkedéshez. Kissé rendhagyó módon apák és fiúk egymást mutatták be. Ennek során megerősödhetett hitünk abban, hogy Isten valóban a maga képmására teremtett minket, hiszen az apák szavaiból mintha csak a Mennyei Atya szavai visszhangzottak volna: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.”(Mt 3,17). Érdekes és tanulságos volt az is, hogyan látják és mutatják be a fiúk az apákat.
Az ismerkedés utáni lelki ráhangolódásról Molnár János atya gondoskodott. Zorán „Üres bölcsőt ringat a hold fénye” című szerzeménye ihlette elmélkedését. A dal meghallgatása után osztotta meg gondolatait velünk az apa-fiú kapcsolat alakulásáról. Bizonyára minden apának titkos vagy kevésbé titkolt vágya, hogy a fia olyan legyen, mint ő. Ugyanakkor nagy felelősség eldönteni, hogy valóban a gyermek érdekeit szolgálja-e, ha mindenben az apjára hasonlít. Egészséges önértékeléssel kell/kellene megszűrni a tulajdonságokat, hogy melyek azok, amelyek érdemesek a „továbbörökítésre”, és esetleg megnevezni azokat a vonásokat, amelyekről tudjuk, hogy nem túl előnyösek, és nem szeretnénk, ha visszaköszönnének gyermekeinknél. Közös ima után János atya áldásával térhettünk nyugovóra. Akikben volt elég energia, azok még foglalkozhattak a „házi feladattal”, ami egy adott téma négyszemközti megbeszélése volt. Bár többen voltak – tekintve, hogy mindannyian egy munkával illetve tanulással töltött hét után érkeztünk az eseményre – akik ezt a feladatot csak a másnapi reggeli előtt teljesítették.

Apa-fiú hétvégeA szombat délelőtt példaképek keresésével telt. Egyénileg írtunk össze olyan ismert, vagy kevésbé ismert férfiakat, akiknek valamely tulajdonságát példaértékűnek tartjuk. Az eredményt kiscsoportokban összesítettük. Az ismert történelmi, egyházi személyek, költők, szentek, sportolók mellett „bekerültek a mezőnybe” volt tanárok, edzők és nem utolsó sorban apák, nagyapák is. A délelőtt közösen létrehozott eredménye egy teleírt tábla lett, amely csupa olyan tulajdonságot tartalmazott, melyeket az összeírt személyek kapcsán fontosnak tartunk egy férfiban. A felírás a hétvége hátralévő részében végig ott „lebegett” a szemünk előtt, hogy kedvünkre válogathassunk az estlegesen már meglévő és a még kialakítandó értékek közül.

Apa-fiú hétvégeSzombat délután igazi férfias kalandjátékban, „kalandos kutakodásban” volt részünk. Az apa-fiú párosoknak egy okostelefonra telepített alkalmazás segítségével tíz pontot kellett megtalálniuk a Martineum közelében. A pontok mindegyikéhez kapcsolódott egy-egy kérdés, melyek megválaszolása segített a fő feladvány megoldásában. Ez volt ám az összetett, igazán férfiaknak való kihívás!
Így történhetett, hogy az idő tájt lázasan kutakodó apák és fiaik lepték el Szombathelyt a Brenner Tóbiás körúttól egészen a Csónakázó-tóig. Kutakodás közben persze volt lehetőség beszélgetésre, fagyizásra, egy kis sütkérezésre a tóparton, vagy akár a vízfelületet kihasználva némi „kacsázásra”. A feladványt megoldó párok a szállásunkra visszatérve aztán „győztes oroszlánként” osztozhattak a zsákmányon, illetve a díjon.

Apa-fiú hétvége    A vacsoráig hátralévő időt közös játékkal (csocsó, sakk, társasjátékok, pingpong) töltöttük. Vacsora után újabb megmérettetés várt ránk egy vidám, játékos vetélkedő formájában. Nagy élmény volt látni az együtt küzdő családi csapatokat. Természetesen erre az estére is jutott házi feladat: apukák esti mesét olvastak „kisfiaiknak”, egy érdekes, „provokatív” mesét, amely minden bizonnyal többeknél további beszélgetést indított.

Apa-fiú hétvégeVasárnap délelőtt megadott kérdések segítségével négyszemközti beszélgetés zajlott apák és fiúk között, majd szentmisén vettünk részt a Kálvária templomban. Horváth József atya szentbeszédében elhangzott egy gondolat, amely a mi együtt töltött hétvégénknek is egyik tanulsága lehet: Nem elég mondani, hogy szeretünk valakit, azt éreznie is kell a szeretett félnek.
    Szentmise után összeültünk még egy rövid beszélgetésre. Pár gondolat, a teljesség igénye nélkül a zárókörből:
jó és hasznos élményekkel, gondolatokkal gazdagodtunk,
ez egy nagyon jó gyerek-felnőtt kapcsolatot építő program volt,
jó lenne minél többeket megismertetni ezzel a lehetőséggel,
nagyon jó közösség jött létre,
elhatározás: jó apa akarok lenni!
magok kerültek elvetésre, reméljük jó termést hoznak,
jó dolog apával beszélgetni az élet nagy dolgairól,
ez egy olyan hétvége volt, ami öt évig legalább megmarad az emlékeimben,
ezt a hétvégét igazi kegyelmi időnek élhettük meg.

A fent leírtak alapján bátorítunk mindenkit, hogy vállalkozzon hasonló programokra! Nagyon fontos, hogy minőségi időt töltsünk azokkal, akik fontosak számunkra, legyenek azok a szüleink, gyermekeink, házastársunk. Ezzel eddig még mindenki egyet szokott érteni, aztán jönnek a kifogások: nincs rá időnk ebben a mai rohanó világban... Ugye, ismerős?! Hát, valahogy meg kell oldani. Ha egyedül nem megy, kérjünk segítséget! Kérjünk időt az Idő Urától!
És ha már itt tartunk: Dicsőség és hála a mindenható Istennek, hogy kegyelméből részesei lehettünk ennek a hétvégének!

Szöveg: Császár Róbert és Kristóf  – Fotó: Busa Tamás és Ábel