KÉSZ előadás Körmenden
A KÉSZ körmendi csoportjának első féléves programsorozatát lezáró előadására ezúttal is sokan voltak kíváncsiak. Az összejövetel meghívott vendége a szinte már „hazajáró” Dr. Martos Levente Balázs atya volt, aki a pusztaság bibliai vonatkozásairól osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel.
Christian Schütz hasonló témájú rövid elmélkedése és az orgonajáték után a Győri Hittudományi Főiskola és Papnevelő Intézet prefektusa vette át a szót, aki személyes élményeivel, tapasztalataival és számos szentírási részlettel egészítette ki beszédét. Hangsúlyozta: míg a köznyelvben a puszta általában a sivatagos vidékre, addig a Bibliában inkább az ember belső (lelki) állapotának kifejezésére használt szó. „Jogunk van örülni, amikor sikert sikerre halmozunk, és jogunk van szomorkodni is, amikor úgy érezzük, minden összedőlt. Ozeás könyvében ezt olvassuk: „Kiviszem a pusztába, hogy a szívére beszéljek.” – ugyanezt teszi velünk is. Olykor minket is pusztaságon vezet keresztül, de a hívők számára ez inkább magunkba nézésre, (bűnbánat) és elgondolkodásra buzdít, kell, hogy buzdítson.”
Balázs atya azt is kiemelte, hogy amikor Isten megengedi a pusztaságot saját életünkben, és megengedi, hogy emberi tűrőképességünk végső határait feszegessük; egy biztos: A Teremtő nem feledkezik meg ígéretéről, mely szerint mindvégig mellettünk lesz és gondoskodik rólunk.
„Sivatagos időben, vagyis ha csalódás és nehézség ér minket, keressünk egy-két oázist, egy-két mély gondolatot, amely erőt ad, és tartsuk szem előtt, hogy a pusztaság, a sivatag nemcsak bennünk, hanem embertársainkban, testvéreinkben – ha csak kis mértékben is, de - ugyanúgy ott van.” – zárta gondolatait a prefektus.
Szöveg: Vilics Eszter-Fotó: Bedőcs Gyula
