Szent Márton örökösei - a Szombathelyi Egyházmegye és szervezetinek karitatív tevékenysége - kiállítás és kerekasztal-beszélgetés
Krisztust meglátni az elesettekben és segíteni rajtuk – ebben áll a keresztény karitász szellemisége, úgy ahogy egykor Szent Márton is tette. Az evangélium hirdetése mellett a másokon való segítést tekintette az egyik legfontosabb feladatának a Katolikus Egyház és különböző szervezetei, intézményei. Erre látható néhány példa a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár legújabb kamara kiállításán, amely kedden este nyílt meg. A tárlat mellett kerekasztal-beszélgetést is rendeztek a karitatív szolgálatról.
Szent Márton köpenymegosztása jó példa a keresztény karitászra: Krisztust látni az elesettekben és segíteni rajtuk. Az elmúlt évszázadokban az egyházmegye hívei, papjai, szervezetei számos módon valósítottak meg karitatív cselekedeteket. Volt, hogy a püspök tűzifát osztott a rászorulóknak, a szerzetesek betegeket ápoltak, de segítettek a II. világháborúban eltűntek felkutatásában, később 1956-ban, vagy a rendszerváltás után a nehéz körülmények között élőket támogatták. Erről láthatók fényképek, írásos feljegyzések a levéltári kiállításon.
Rétfalvi Balázs, levéltárvezető kiemelte: a Szombathelyi Egyházmegye karitatív tevékenysége minden esetben egyfajta hiányra válaszolt és helyi kezdeményezéseket igyekezett megvalósítani a fellépő problémák kezelésére.
A Magyar Katolikus Kulturális Hetek programsorozat részeként nyílt meg a tárlat a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban, amelyet kerekasztal-beszélgetés követett. Szombathelyen élő szerzetesrendek, szerzetesi közösségek képviselői – annunciáták, szociális testvérek, szaléziek, ferencesek- beszéltek szervezetük karitatív munkájáról a múltban és a jelenben.
Csány Péter szalézi szerzetes a mai feladatokról kiemelte: „minden erőnket az kell, hogy kitegye, hogy új és újszerű, korszerű programokra hívjuk a fiatalokat és ebben igyekszünk mi tüsténkedni. Akár a médiavilágot is belevonni. De nem csak ez, hanem támogatókat találni a jó célra és felelősen felhasználni a támogatást a támogatottak részére. De ez nem pénzbeli támogatást jelent, hanem, hogy érezzék: valakinek a küldetésében végezzük ezt. „
A kerekasztal-beszélgetésen elhangzott: ma már nem annyira fizikai támogatást várnak az egyházi szervezetektől a rászorulók, hanem sokkal inkább lelki segítségnyújtásra van szükség.
