Szent Márton a mi szentünk - Szent Márton Nemzetközi Konferencia Budapesten
A Parlament Felsőházi Termében november 10-én a Szent Márton Jubileumi Évet lezáró nemzetközi konferenciát rendeztek. Szent Márton életét, cselekedeteit, kultuszát történelmi, művészettörténeti, lelkiségi oldalról vizsgálták az előadók.
Szent Márton különösen kedves szent számunkra, hiszen azon a földön élünk, ahol született, tisztelete Magyarország ismertségét is növelheti, mondta köszöntőjében dr. Veres András, az MKPK elnöke, egykori szombathelyi megyéspüspök. Kiemelte: a Jubileumi Évben számos program hívta fel a figyelmet Szent Márton életére, lelkiségére, amelyből – reményei szerint – sokan merítettek erőt.
Szent Márton élete példát ad ma is arra, hogyan lehet egyszerre alázatosnak és határozottnak lenni, hogyan lehet valaki részese a hatalomnak és maradhat emberközeli, lehet szerény és mégis tiszteltet parancsoló, emelte ki Lezsák Sándor. A feladata ma sem könnyebb mint 1700 éve, vélte az Országgyűlés alelnöke.
A konferencián beszédet mondott Erdő Péter bíboros, aki többek között kiemelte: Márton munkásságát szerzetesi ihletettségű életeszmény és lelkipásztori elkötelezettség jellemezte. Életének eseményeit idézve hangsúlyozta: Márton harcolt a szegénység, a nyomorúság, a gonoszság, a babona minden fajtája ellen, ugyanakkor felismerte, hogy milyen fontos a vidék, a vidéki falvak, emberek evangelizálása. Erre a feladatnak nagy energiát fordított és ez alapozta meg a mai plébániai rendszert is.
Bruno Judic professzor Szent Márton kultuszának kialakulása és terjedése kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy miközben az első, vértanú szentek tisztelete, kultusza sírjuk közelében kezdődött, addig Márton esetében nem ezt igazolják az eddigi kutatások. Kultusza Itáliából eredeztethető és csak akkor kapcsolódik Tours-hoz is, amikor az 5. században sírja fölé bazilikát emeltek. Judic professzor rámutatott: a következő évszázadokban a bencések és a frank uralkodók is nagyban hozzájárultak Márton tiszteletének elterjedéséhez, megerősítéséhez.
A 313-as milánói ediktum kibocsátása után a keresztényeknek adott engedmények segítették az Egyháznak a beépülését a római társadalomba. Ennek köszönhetően pedig megnőtt a keresztény tárgyi leletek száma is, bizonyítják a régészeti ásatások. Míg az első századokban csupán a szellemi emlékek – könyvek, írások – maradtak fenn, a 4. századtól a tárgyi emlékek is egyre jelentősebbek.
Lőrincz Zoltán művészettörténész mutatta be, hogy az egyes korok képzőművészei, képzőművészeti ábrázolásai hogyan mutatják be Szent Mártont. Természetesen nem maradhatott el a ravennai ábrázolás bemutatása, ahol a szentek csoportját Márton vezeti és csak neki van bíborköpenye, mint Jézusnak. Ezzel is kifejezték az alkotók, hogy mit gondolnak Mártonról: az ő élete krisztusi élet.
Szent Márton Istenben élő ember volt, ezt már Schauermann János, a szombathelyi Szent Márton-templom plébánosa mondta. Kiemelte: Márton kontrasztjává vált kora társadalmának: mert krisztusi életet élni, mert keresztényként cselekedni.
Sok magyarázata van-lehet annak, hogy Szent István miért Márton oltalmába ajánlotta a Pannonhalmi Apátságot. Ezeket boncolgatta előadásában Szovák Kornél, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense. Az egymást nem kizáró okok között említette a kutató Mártonnak a királyságot segítő és csatákat eldöntő szerepét, Pannonhalmának Montecassinoval, az anyamonostorral való szoros kapcsolatát vagy István és családja, rokoni körük Szent Mártin iránti tiszteletét.
Szent Márton a szociális piacgazdaság védőszentje, mondta a konferencia zárszavában Orbán Viktor. A miniszterelnök arra utalt, hogy amikor Márton megosztotta köpenyét a koldussal, úgy tette ezt, hogy mindegyiküknek jutott a köpenyből annyi amennyire szükségük volt ahhoz, hogy ne fagyjanak meg. A miniszterelnök szerint Szent Márton története ma is példa az emberek számára: a bátorság példája a hitért folytatott harcban, az alázaté a hatalom gyakorlásában és a könyörületé a másik emberhez való fordulásban.
