Engesztelés Szombathely - Szentkirályon a Fatimai Szűzanya jelenésének napján

November 13-án újra együtt imádkoztak a szombathely-szentkirályi hívek a Szűzanya fatimai megjelenésének ünnepén.

Szent Márton jubileumi év lezárása után, különös módón készültünk a fatimai megemlékezésre. Ezen az estén rózsafüzér imádkozással elmélkedtünk Jézus Krisztus életútjáról, majd szentségimádással készültünk a fel a szentmisén való részvételre. Ebben a hónapban is sokan hallották meg a Szűzanya hívását és eljöttek a szentkirályi templomba, hogy a helyi közösséggel együtt imádkozhassanak a gyönyörűen feldíszített fatimai Szűzanya szobor előtt.

Ennek az estének a vendége - tulajdonképpen nem is vendég- aszentkirályi városrészen született és jelenleg a Szombathely, Kámon városrészen szolgáló Molnár Szabolcs atya volt. Szabolcs atya szentbeszédében elsősorban az evangélium tartalmának a magyarázatára koncentrált, azon belül is a lisszaboni földrengésre és a az elmúlt havi olaszországi földrengésre.

250 éve felbecsülhetetlen emberi és anyagi áldozattal járó földrengés és tengerrengés sújtotta az akkor 275 ezer lakóval Európa negyedik legnagyobb városának számító Lisszabont. A szemtanúk írásai megjelentek az újságokban is. A kortársak kezdetben úgy gondolták, hogy a nagy földrengés Isten büntetése volt a bűnös város számára. Filozófusok és vallási vezetők vitatkoztak, hogy a földrengés során vajon a természet pusztító ereje, vagy Isten akarata mutatkozott meg? Az isteni büntetést szónoklók újabb csapásokról beszéltek. Voltaire egy versében például elismerte a gonosz jelenlétét, s az embert gyengének és boldogtalan sorsra ítéltnek nevezte.

Goethe, aki a földrengés idején hat éves volt, hatvan évvel később így emlékszik vissza Költészet és valóság című önéletrajzi kötetében: "Egy rendkívüli világesemény következtében első ízben rendült meg mélyen az ifjú lelki nyugalma".

Pombal márki a papok számára megtiltotta, hogy szentbeszédekben szónokoljanak a világvége közeledtéről. És szinte ugyanez a szituáció játszódott le napjainkban akkor, amikor az olaszországi földrengés után - amikor csak a Szent Benedek szobor maradt meg épségben – a helyi Mária Rádióban letiltottak egy műsort, amely arról értekezett, hogy a földrengés Isten büntetése.

E két konkrét eset kapcsán, valamint a média által ránk zúdított –akár reklámokból is – az a képzett alakulhat ki az emberekben, hogy állandóan félniük kell valamitől. Pedig Jézus élete folyamán sokszor kinyilatkoztatta, hogy Ő velünk van az örökkévalóságban is. Ezért az embernek nincs oka a félelemre, mint ahogy Olaszországban is az emberek körülállták a csodával határos módon épségben maradt Szent Benedek szobrot és imádkozták a rózsafüzért, mert tudták, hogy ezáltal megnyugvást találnak. Ezekkel gondolatokkal fejezte be tanítását Szabolcs atya.

A szentmise után körmenetben énekelve tettünk bizonyságot hitünkről, majd imádkoztunk mindazokért, akik legjobban rászorulnak mások imáira, de különösen azokért, akik betegségük miatt nem tudnak részt venni a fatimai engeszteléseken.