Ismerik őt? - Ezúttal Dr. Németh Norbert egyetemi lelkész volt az Egyházmegyei Könyvtár programjának vendége
Ismét szép számú közönség tisztelte meg jelenlétével az Ismerik őt? programsorozat vendégét, dr. Németh Norbert egyetemi lelkészt.
Úgy tűnik, hogy jó néhányan kedvelik és várják ezeket a hétfő estéket és szívesen jönnek el a könyvtárba, hogy bepillantást nyerjenek egy-egy lelkipásztor életébe. Simon Katalin gyűjteményvezető kedves szavakkal köszöntötte az egyetemi lelkészt, akivel már több éves munkakapcsolatban is áll az intézmény. Mindjárt az elején Norbi atya egy kérdéssel találta szembe magát, hiszen a közönség kíváncsi volt rá, mi alapján történik a különböző munkakörök, beosztások kialakítása az egyházmegyében, kiből lesz káplán, plébános vagy éppen lelkész? Válaszában rámutatott arra, hogy az egyházban, nem kinevezések, rangok vannak, hanem feladatok, területek, amelyekre a mindenkori vezető, a megyéspüspök kiválasztja a papokat. A lelkipásztor, mint mondta, „nem valakinek a valakije, hanem mindenkinek a mindene” lesz az adott feladatkörben.
Ezután egy gazdag, kihívásokkal, élményekkel teli életút tárult elénk. Norbi atya vallásos környezetben nevelkedett, büszkén mesélte, hogy nagyszülei még állásukat is elveszítették emiatt. Az esztergomi ferences gimnáziumba készült továbbtanulni, de a sors különös szeszélye és az 1990-es taxis blokád miatt, nem jutott el a felvételire, így a szombathelyi Nagy Lajos Gimnázium lett középiskolai tanulmányainak színtere. Ezt egy cseppet sem bánta meg, hiszen az itt tanító atyák révén jutott el arra a zarándoklatra, amelyen megkapta Isten hívó szavát, és eldöntötte, hogy a papi hivatást választja. Az érettségi után élete következő állomása a pesti szeminárium lett, ahol alkalma volt elmélyedni a teológiai tanulmányokban és életre szóló barátságokra is szert tett. Ezzel kapcsolatban szomorúan jegyezte meg, hogy vele nem jó barátságba keveredni, mert többen barátai közül sajnos meghaltak, de a tőlük tanultak, a velük átélt közös élmények örökre szívébe ivódtak. 2001 egy meghatározó évszám életében, hiszen ekkor szentelték pappá, fogadták be az egyházi közösségbe, s ő elindult, hogy szolgálja Istent, teljesítse küldetését. Az első útja Kőszegre vezetett, itt öt évig volt káplán. Sok területen kipróbálhatta magát az óvodai hitoktatástól kezdve a középiskolai hittan tanításán át a házasulandók felkészítéséig, hogy csak néhányat említsünk a temérdek feladat közül, amivel meg kellett birkóznia. 2006-2008-ig Szombathely-Herény plébánosa volt. Emellett Veres András püspök úr két oldalas dispozícójában rendelkezett egyéb megbízatásairól, többek között főiskolai tanárként, szakigazgatóként, kórházlelkészként is tevékenykedett. Érdekességként elmesélte, hogy éppen híveinek hirdette év elején az egyházi év programjait, terveit, s még aznap délután kiderült, hogy az ő élete is hamarosan meg fog változni, mivel András püspök három évre Rómába küldi tanulni.
Norbi atya életét számtalan kihívás tarkította. Ezek legyőzésében nagy szerepe volt a sport iránti szeretetének, ami már nagyon korán megmutatkozott; bizonyítékként megmutatta pöttyös labdás és falovacskázós, hintázós gyermekfotóit. Nővére kislánya is ügyeskedik e téren, éppen az elmúlt hétvégén nyert meg itt Szombathelyen egy úszóversenyt, melyen Svájcot képviselte, hiszen ő most ott él szüleivel. Norbi atya több sportágban is kipróbálta magát: lovaglás, futás, hegymászás, kerékpározás. Ez utóbbiban való jártassága nagy hasznára volt egy tours-i zarándoklat alkalmával, amikor lesérült paptestvérét helyettesítve több száz kilométert tekert naponta kitartásáról, küzdeni akarásáról tanúságot téve. A futás sokat segített neki a Rómában töltött évek alatt, mivel kiderült, hogy a doktori fokozat megszerzésén és az olasz nyelv elsajátításán kívül honosíttatnia kell az angol és német nyelvvizsgáját is, s minderre három év állt rendelkezésére. A sok nehézség leküzdése után boldogan vette át 2011-ben doktori diplomáját.
A zarándoklatok meghatározó élményt jelentettek számára. Járt Lengyelországban, Franciaországban, Kaliforniában, úti célja volt többek között El Camino, Paraguay, Brazília, Argentína vagy a római iskolai szünet alatt Nápoly, Szicília. Ez utóbbi különösen nagy hatással volt rá, itt részt vett egy kis egyházközség húsvéti szertartásán, mely életre szóló liturgikus élménnyel ajándékozta meg. Utazásai során is kiderült, hogy Isten útjai bizony kifürkészhetetlenek, egy repülőgép műszaki meghibásodásának is lehetnek pozitív következményei, s a Kanári-szigeteken való kényszerleszállás nem annyira borzasztó dolog. Barátja, Miszori Zoltán atya szerint ez egy ajándék volt számukra.
2011-ben lett egyetemi lelkész, s hozzáláthatott álma megvalósításához, egy szakkollégium létrehozásához. A II. János Pál Szakkollégium immár öt éve él és működik. Szakkollégistáitól kapta születésnapjára meglepetésként azt a videót amit az est végén a közönség is megtekinthetett, ezt a beszámoló végén Önök is megtekinthetik! Majd - átvitt értelemben - közös futásra hívta a megjelenteket, mert mint mondja ez „az imádságnak egy módja” amit nagyon kedvel.
Norbi atya sok helyen járt, sok tapasztalattal gazdagodott, több mindennel foglalkozott és foglalkozik ma is. Kívánunk még neki hasonlóan megvalósult álmokat és életre szóló kalandokat hívei és szerettei körében!
2017. március 06-án 17 órakor Csány Péter szalézi szerzetes, plébános lesz a vendégünk.
Szöveg: Rónainé Magyar Krisztina – Képek: Szombathelyi Egyházmegyei Könyvtár
Norbi atya ajándéka a Szakkollégistáktól!
