Hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt - Újra stációs szentmisék Szombathelyen
Március 1-én, hamvazószerdával megkezdődött a nagyböjt. Ebben az időszakban a Szombathelyi Egyházmegye több településén is tartanak stációs, hajnali szentmiséket. Szombathelyen Császár István egyházmegyei kormányzó és a városban szolgáló lelkipásztorok részvételével az oladi, Boldog Batthyány-Strattmann László és a Fatimai Szűzanya Szeplőtelen Szíve-tiszteletére szentelt templomban vette kezdetét az idei stációs szentmisejárás.
A nagyböjti időszak jó alkalmat teremt arra, hogy Krisztus lelkületének, személyiségének vonásait – imádság, önzetlen szeretet, áldozatkészség, földi javaktól való elszakadás, az örök élet utáni vágyakozás – magunkban újra kialakítsuk. Jutalmunk pedig a lelki béke, a megpróbáltatások közepette is megnyilvánuló türelem, a derű, a jóindulat és a mélyebb szeretetkapcsolat lesz, buzdította a híveket a hamvazószerdai stációs szentmisén mondott szentbeszédében Császár István, egyházmegyei kormányzó. Isten ránk bízta a világot, pedig – ahogy azt a hamvazkodásban is emlékeztet az Egyház – porból lettünk és porrá leszünk. Isten mégis bízik bennünk. Ezért kell az üdvösség jó hírét is meghallanunk: Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban. A hamuval az Egyház nem megaláz vagy bepiszkolja a homlokunkat, hanem a keresztnek a jelét rajzolja fel, amely mögött ott ragyog Krisztus feltámadása és a miénk is, mondta Császár István.
A Szombathelyi Egyházmegyében Szombathely mellett még Zalaegerszegen, a Szűz Mária Szeplőtelen Szíve-templomban, Vasváron, Celldömölkön, a Nagyboldogasszony-templomban is tartanak – különböző napokon – hajnali szentmiséket.
Hamvazószerdán - idén március 1-jén - veszi kezdetét a negyvennapos böjt, melynek során a keresztények húsvétra, Jézus Krisztus föltámadásának ünnepére készülnek. Hamvazószerdán és a rákövetkező vasárnapon a hívek homlokát az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával hintik meg, vagy kis kereszt alakú hamujellel jelöli meg a pap, miközben hagyományosan a következőket mondja: „Emlékezzél, ember, hogy por vagy és porrá leszel!” vagy: „Tartsatok bűnbánatot és higgyetek az evangéliumban!”.
A Szentatya nagyböjti üzenetében buzdít minket: „A Nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a feltámadáshoz, Húsvéthoz, amikor Krisztus győz a halál felett. Ebben az időszakban mindig erős indítást kapunk a megtérésre. A keresztény arra kap meghívást, hogy „teljes szívével” (vö. Jo 2,12) térjen meg az Úrhoz, ne elégedjen meg a középszerű élettel, hanem növekedjen az Úr barátságában. Jézus a mi hűséges barátunk, aki soha nem hagy bennünket cserben, hiszen még akkor is, ha bűnt követünk el, ő türelmesen várja, hogy visszatérjünk hozzá, és e várakozással kifejezi, hogy meg akar nekünk bocsájtani (vö. a 2016. január 8-i szentmisén mondott szentbeszédéből). „
„A Nagyböjt alkalmas idő rá, hogy megújuljunk az Ő Igéjében, a szentségekben és a felebarátainkban élő Krisztussal való találkozásban. Az Úr, aki a pusztában eltöltött negyven nap alatt legyőzte a Kísértő cseleit, megmutatja nekünk, hogy melyik úton járjunk.”
„A Nagyböjt kedvező időszak arra, hogy intenzívebbé tegyük lelki életünket azon eszközök segítségével, amelyeket az Egyház felkínál számunkra: a böjttel, az imádsággal és az alamizsnaadás révén. Mindezek alapja az Isten Igéje...”
A hamu jelképezi ezt a bűnbánatot a megtérésre és magát az elmúlást. Eleinte a hamuval való megszórás csak nyilvános bűnbánók szertartása volt. A negyvennapos böjt a IV. századra vált általánossá a keresztény világban. Az Egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst. A kérés mögött az a mélyebb meggyőződés áll, hogy a böjt révén az áldozatvállalás lelkülete segíti a hívő embert abban, hogy az igazi Áldozattal, Jézus Krisztussal tudjon jobban lelkileg egyesülni.
A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely jelképezi a liturgiában a bűnbánatot. Ugyancsak a bűnbánat jeleként marad el a nagyböjt egész folyamán a szentmisékben az alleluja, amely a liturgiában az öröm legközvetlenebb kifejeződése; a templomot ez időszakban nem díszíti virág. Az Egyháznak sajátosan a nagyböjthöz kötődő szertartása a keresztúti ájtatosság, amelyen a hívek mintegy végigkísérik Krisztust a kereszthalála felé vezető úton.
A böjt vallásos gyakorlata a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságát állítja középpontba, kifejezi az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását, melynek fontos részét képezik a mindennapi életben tett jócselekedetek. Ezt az irgalmasság testi és lelki cselekedetei fejezik ki.
Hegyi Sándor fotói idézik fel az eseményt.
