A Premontrei Diákjainak útravalóul
A Premontrei Gimnázium ballagóinak!
Kedves ballagó Diákunk!
Tudom, mindennél jobban vártad és vágytad megélni ballagásod örömünnepét. Képzeletben talán át is élted azt a győztesek által jól ismert euforikus, felszabadító érzést, amelyben megfürödve, egyúttal minden iskolai kötöttségedtől megszabadulva ég és föld között létezhetsz. A pillanat elérkezett! Ez a mai nap a Te napod! A valóság azonban felülírja a képzeletet: óhatatlanul összeszorul a szíved és talán egy-egy könnycsepp is legördül az arcodon, hallva a „Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus” ismerős dallamát, miközben utoljára körbejárod az osztálytermeket, elköszönve mindenkitől, aki életed részévé vált.
Iskolád az eltelt évek alatt minden leckéjével azt tanította, hogy létednek feltétel nélkül értelme van. Ezért is szeretnénk, ha továbbra is gyermeki kíváncsisággal és nyitott szívvel járnál a világban, kutatva és tovább örökítve az olyan maradandó értékeket, mint a nagylelkűség, az őszinteség, a becsületesség, az emberség. Tudd, hogy gondolataid, beszéded és cselekedeteid egyben válaszok sorozata egy állandó mozgásban és változásban lévő világra, amelyben mindenkor az örökkévalóra érdemes fókuszálni.
Szerencsés vagy, ha birtoklod az adás és elfogadás képességét, ami minden emberi kapcsolat alapja. Az olyan közösség, amely bátorít és a jóra ösztönöz, növekedésed záloga lesz. Megtanít arra, hogy egy emberért mindent vállalni kell, de egy helyzetért nem. Földi életed természete, hogy jó és rossz napok egyaránt rád köszöntenek. Szerelmek és csalódások, sikerek és kudarcok, örömök és fájdalmak vannak a mindennapokban, és alkalomadtán megsebzik a szívedet. Tekintsd építő lehetőségnek a megpróbáltatásokat, amelyek formálnak és megedzenek azért, hogy erőfeszítéseid gyümölcsöt teremjenek. Hiszem, hogy boldogságra születtél, ám ne feledd: a boldogság nem cél és nem állapot, hanem irány és folyamat!
Légy hálás mindazoknak, akik biztonságot, derűt és ragyogást hoztak az életedbe, mert tapasztalatból értik a hatgyermekes édesanya, Szent-Galy Kata gondolatát, amelyet igazi kapaszkodónak, útravalóul szánok Neked:
„Csak annyit érek, mennyi bennem
Az isteni az én helyén.”
Véghné Busics Hilda, igazgató
