Elsőáldozási gyémánt-jubileum a herényi Szent György-templomban

Május 9-én, hétköznap lévén szokatlanul sokan jöttek el az esti litániára és szentmisére a herényi Szent György-templomba. Molnár Szabolcs atya, esperes plébános szívélyes házigazdaként különös jubilánsokat fogadott a kedd esti szentmisére.

Orbán István sárvári kanonok-plébános, herényi származású lelkipásztor az elsőáldozási jubileumát hálaadó és emlékező szentmisével ünnepelte, és összegyűjtötte egykori osztálytársait is, akik vele együtt 60 évvel ezelőtt első ízben vették magukhoz az Oltáriszentséget.

Az elsőáldozási tablóképük már hetek óta ki volt téve a templom hirdetőtáblájára, azóta böngészték a herényiek, találgatták, próbálták beazonosítani a hajdani kisdiákokat, akik 1957. májusában a herényi Szent György Plébánia elsőáldozói voltak. A régi fényképen közrefogták egykori plébánosukat és hitoktatójukat, Dallos Imre atyát, aki 1924-ben született, és 2004-ben már elhunyt.

-Senki sem próféta saját hazájában – kezdte Orbán atya a szentbeszédét – ezért csak azt mondom el, miért vagyunk itt...

Név szerint felsorolta egykori herényi osztálytársait, akik abban az időben jó falusi szokás szerint valamennyien elsőáldoztak is. A fényképen 20-an vannak, ebből 8-an jöttek el a mai találkozóra. Sajnos 6-an már meghaltak, többeket pedig nem lehetett felkutatni, vagy indokoltan nem tudtak eljönni.

Hálával emlékezett Dallos Imre atyára, a hitoktatójukra, aki annak idején szeretettel gyűjtötte egybe a gyerekeket, megtanította nekik, hogy az Isten annyira szeret bennünket, hogy földi vándorlásunk idején a kegyelem energiáival táplál bennünket, hogy sikeres életet élhessünk és majdan a mennybe jussunk. Itt lobog a húsvéti gyertya az oltár mellett..., hogyha elfújta is a szél már a keresztelési és elsőáldozási gyertyánk lángját, itt az idő, hogy lelkünk gyertyáját hozzáérintve, a szentgyónás és szentáldozás kegyelmei által újra lángra lobbantsuk. Hiszen a Jóisten mindenkinek szívesen megbocsát, és nyakába vesz bennünket, mint a Jó Pásztor az eltévedt és megtalált juhait.

Az egykori osztálytársak, a nyolc jubiláns elsőáldozó délután már találkoztak és beszélgettek a herényiek házában. A beszélgetések során többször elhangzott a „sors” szó – idézte fel a kanonok úr. - Nem a vak sors csap bennünket hol ide, hol oda, hanem a Gondviselő Isten irányítja lépteinket, és segít viselni a keresztünket is. Utalt a fatimai jubileumra is, ahol a Szent Szűz azzal bátorította a három kisgyermeket, hogy Szeplőtelen Szíve győzni fog. Ha kiábrándultunk és elfáradtunk is, bízzunk, mert a Szent Szűz Szeplőtelen Szíve valóban győzni fog!

Valljuk be, sokan nem tudjuk az idejét sem, helyét sem, mikor és hol voltunk elsőáldozók. Közismert mondás, hogy ember a barátjáról ismerszik meg. Én azt gondolom, sokkal többet elárul rólunk az, mit és hogyan ünneplünk. Orbán István atya nagyon gyakran meglátogatja azt a templomot, ahol megkeresztelték, ahol elsőáldozó volt, és ahol annak idején naponta minisztrált. Nyilván a Jóisten már akkor meghívta őt, kiszemelte és méltónak találta, hogy a Jó Pásztor hivatásával megajándékozza. A Jó Pásztor pedig mindig alkalmat és lehetőséget keres, hogy összegyűjtsön, vezessen és utat mutasson..., vigasztaljon és bátorítson. Most is ezt tette... Hála neki a szép ünnepért, és a követendő példáért. Mennyivel lényegesebb és értékesebb ünnep életünkben a keresztelési, vagy elsőáldozási jubileum, mint sok egyéb évforduló?

Sokan tudják Szombathelyen, hogy Seregély István érsek úr, akit sok évtizeddel ezelőtt a szombathelyi Szent Márton-templomban kereszteltek meg, és aki jelenleg Nyíregyházán él, minden évben az évforduló tájékán egy rövid hálaimára felkeresi azt a keresztelőkutat, ahol Isten gyermeke lett, és ahol minden bizonnyal már megkapta a meghívást az Úr szőlőjébe.

A hálás szív kedves az Úr előtt! Megható volt látni a herényi templomban is a sok együtt és egymásért imádkozó hívőt. Eljöttek a tablón lévő, de már nem élő egykori elsőáldozók családtagjai, rokonai, és a jubilálók szerettei is. Szép közösségi hálaadásban lehetett részük.