Zarándoklat Fatimába a toronyi plébánia szervezésében

A Gondviselés jóvoltából 2017.06.09-én reggel a toronyi templom előtt találkozott 48 hívő, hogy a 7.00-kor kezdődő szentmise után Dr. Perger Gyula atya szervezésében zarándokútra induljon Fatimába.

A szentmisében kértük Isten áldását a zarándoklatunkra és a Szűzanya oltalmába ajánlottuk utunkat.

Toronyból busszal utaztunk Bécsbe, majd Lisszabonba repülőgéppel érkeztünk, onnét ismét busszal utaztunk Fatimába. A szállodai szobák elfoglalása és vacsora elfogyasztása után azonnal indultunk a jelenések helyszínére. Ahogy megpillantottuk a helyszínt, megdöbbentünk a hatalmas tér méretein, kialakításán, majd részt vettünk a 21,30-kor kezdődő rózsafüzér imádságon, majd az ezt követő körmeneten, ahol imádkozva énekelve adtunk hálát a Szűzanyának a szerencsés megérkezésért.

Másnap reggel megismerkedtünk a jelenések helyszínével: a Jelenési kápolnával, a Rózsafüzér Királynője Bazilikával, benne Francisco, Jacinta és Lúcia sírjaival, Szent István szobrával. Ismerkedésünket a monumentális tér megtekintésével folytattuk, a téren a Szent Család installációjával, a hatalmas fa korpusszal, Szent II. János Pál pápa szobrával és tér másik végén lévő földalatti kápolnákkal, majd a Legszentebb Szentháromság Bazilikával, elején a hatalmas fehér rózsafüzérrel.

Közben a hatalmas tér megtelt gyermekekkel, felnőttekkel, hogy együtt részt vegyenek a szentmisén. A rengetek, kendőkkel a Szűzanyának integető ember láttán még inkább elámultunk a tér nagyságán és a Szűzanyát szerető hatalmas tömegen.

Kisvonattal érkeztünk meg a magyarok által állíttatott keresztúthoz, mely azon út mentén lett kialakítva, ahol a kis pásztorok közlekedtek a falujuk, Aljustrel és a jelenések helyszíne, Fatima között. A keresztutat imádsággal végig járva érkeztünk a Szent István Kápolnához következő szentmisénk színhelyéhez.

Gyula atya szentbeszédében az alábbiakra hívta fel a fegyelmünket.

Szent István királyunk (kétségbeesett helyzetében) Szűz Máriának ajánlotta fel az országot, hogy védje, óvja meg ezt a népet. Így lett Mária a magyarok Nagyasszonya, aki nem feledkezik meg rólunk soha. Azonban az ország felemelkedése érdekében nekünk, minden egyes embernek is van tennivalója. Szolidaritást kell vállalni egymás iránt, figyelni kell egymásra, ki kell fejezni embertársaink iránt érzett szeretetünket, tiszteletünket, fel kell tekintenünk az emberekre. Lelki megújulásra van szükségünk, mert enélkül nem léphetünk előre, és ezért meg kell fogni mindkét kezünkkel Isten és a Szűzanya kezét. Mária a remény csillaga saját és országunk éltében is. Ha Jézushoz megyünk akkor mindenhol ott találjuk édesanyját, Máriát is. Jézus szavai „ Íme a te fiad, íme a te anyád” ránk is vonatkozik, mert mi Máriának fiai, gyermekei kívánunk lenni. Mivel Mária, fia keresztjének tövében sem átkozódott, zúgolódott ezért mi se tegyük ezt, hanem imádkozzunk, imádkozzunk rózsafüzért. Veszélyben, kétségbeesésben, szükségben hívjuk Máriát, mert, ha Ő kegyes hozzánk akkor mindig célba érünk.

A továbbiakban megtekintettük a magyar hívek által ajándékozott Mária szobrot, mely az 1916-os második angyali jelenés helyszínén található. Kis kitérővel megnéztük azt a szobrot mely az 1916-os angyali jelenéseknek állít emléket, majd Lúcia szülőháza és a mellette lévő szoborcsoport, mely a 1916-os első és második angyali jelenésnek állít emléket, következett. Utunkat a Ferenc és Jácinta szülőházának megnézésével folytattuk, majd a kisvonat segítségével eljutottunk Aljustrel templomához ahol a kis látnokokat keresztelték és ahová Ők imádkozni jártak. Felkerestük a templom szomszédságában lévő temetőben található Kondor Lajos verbita szerzetes sírját. Kondor Lajos rendkívül sokat tett Fatimáért, Magyarországért és az egyházért. Ő ajándékozott Fatimai Szűz Mária szobrot Toronynak is. Hálánk jeléül sírját megkoszorúztuk.

A napot, mint minden napunkat, a rózsafüzér imádságon és a körmeneten való részvétellel fejeztük be.

A következő napon az Anjo da Paz kápolnában megtartott reggeli misét követően busszal elutaztunk Portó városába, ahol a buszos városnézés során megcsodálhattuk a Sao Bento pályaudvar előcsarnokának szépséges „azulejo” csempetablóit, majd a kétszintes Ponte Dom Luis hídon áthaladva gyönyörködhettünk a folyóparti panorámában, melyet a folyón tett sétahajózás során is élvezhettünk, majd megízleltük a híres portói bort egy pincelátogatás keretében.

A másnapi reggeli szentmisénk a Jelenési kápolnánál volt. Ezt követően elutaztunk Obidos városába, ahol gyönyörködhettünk a középkori várfalak közé zárt, fehér házikókból álló, több mint 2 000 éves kisváros szépségében, mely teljes egészében megőrizte középkori jellegét.

A porta da Vila, Obidos főbejáratán áthaladva szemünk elé tárult a város kaotikusan sorakozó, vakítóan fehérre meszelt, zömök házai, keskeny sikátorai, kovácsoltvas, virágoktól roskadozó erkélyei, melyek kétséget sem hagynak afelől, hogy Obidos az egyik legszebb városa Portugáliának.

A város Portugál beceneve, a Nászajándék város, annak emlékét őrzi, amikor Dinis király 1282-ben Obidos-t adta ajándékba Izabella királynénak esküvőjük alkalmából. Ezzel pedig hagyományt teremtett mert attól kezdve a portugál királyok szebbnél szebb városok ajándékozásával fejezték ki hódolatukat leendő feleségük iránt. Obidos központi templomát, az Igreja de Santa Maria-t, egy korábbi mecsetből alakítottak át, ami egy ősi vizigót templom alapjain épült, azaz a helyet már ősidők óta szentként tisztelték. A városból elindulva egy pillantást vetetünk a városfalakon kívül kialakított, 3 km hosszú vízvezetékre melyet a 16. században építettek, mely a vizet juttatta el az erődhöz és a város legfontosabb szökőkútjaihoz.

Következő megállónk Sintra városa volt ahol megtekintettük a portugál uralkodók palotáját, hatalmas két kéményével, a romantikus kisvárosban.

Ezt követően ellátogattunk a Cabo da Roca sziklához, mely az Atlanti óceánból 145 m magasra emelkedik ki mint a földrész legnyugatibb pontja.

Hazafelé tartva, Estoril városát érintve megismerkedtünk annak néhány nevezetességével.

Másnap 2017.06.13-a volt, azaz a Fatima-i Szűzanya második jelenésének 100. évfordulója. A jelenés napján részt vettünk az ünnepi szertartásokon majd ezt követően Tommarba indultunk. Megérkezve, egy kis sétával jutottunk el a település főterén lévő templomhoz. Ezt követően, a domb tetejére felkapaszkodva, megcsodálhattuk a 12.-13. század között épült, épségben maradt grandiózus kolostor-erődítményt, amely még ma is jól érzékelteti, hogy mekkora gazdagsággal és hatalommal bírt a Templomos Lovagok Nagyrendje, illetve utódja a Krisztus Rend, melynek portugál királyok és más előkelőségek is a tagjai voltak. A kolostor káptalan-termének díszes ablaka a manuelin stílus egyik legragyogóbb gyöngyszeme.

A következő reggelen misénk a Rózsafüzér Királynője Bazilikában volt, ahol Gyula Atya szentbeszédében kitért a következőkre:

Ha magunkra is hagynak minket akkor sem vagyunk egyedül mert Isten és Mária soha sem hagy el minket. Isten megadta nekünk, hogy van egy anyánk, édesanyák, Mária, aki édesanyaként gondoskodik rólunk, szeretetéről biztosít minket. Bármennyit is hibázunk Mária szeretete mindig vár minket és közben jár értünk Istennél.

A misét követően elutaztunk Coimra-ba hogy megtekintésük a Szent Klára kolostor templomában Portugáliai Szent Erzsébet sírját. Erzsébet II. Endre magyar király dédunokája, Árpád-házi Szent Erzsébet másodfokú unokahúga. A keresztségben a harmincöt évvel korábban szentté avatott nagynénijéről, Erzsébetről kapta a nevét. Ezt követően ellátogattunk a karmelita kolostor templomába. Lúcia nővér e kolostorban töltötte élete nagy részét, egészen 2005. február 13-án bekövetkezett haláláig. A Lucia nővér múzeumában megtekinthettük használati eszközeit, ruháit, írásait és terjedelmes levelezését. Például, 1982-ben a világ minden részéről érkezett 5 881 levélre válaszolt. (Több nyelven beszélő úri hölgyek segítették a fordításban.) A következő úticél Batalha volt. A 14. századi magasztos, gótikus-manuel stílusú Santa Maria da Victoria templom és kolostor a portugál gótika remeke. A fantasztikus formák, részletek aprólékos finomságú kidolgozásának köszönheti az egyébként monumentális épületegyüttes a "csipkekendő" becenevet. Gyönyörködhettünk a Királyi Kerengő, Káptalan Terem és a Befejezetlen Kápolna szépségeiben. A kolostorban található ismeretlen katona sírja nemzeti emlékhely. A következő állomás Alcobaca volt. A város leghíresebb látnivalója az 1153-ban alapított Santa Maria apátság, melyet a mórok elleni győzelem emlékére emeltek és 1223-ban fejezték be az építését. Ez Portugália legnagyobb temploma és kiemelkedő az ország építészeti emlékeinek sorában. A Szent Szűz Máriának szentelt kolostor és templom a cisztercita építészet legépebben megmaradt európai példája. "A ciszterciek nem gondoltak a szépségre, mégis szépséget teremtettek" írta a költő Étienne Gilson. Az alapkövet a független ország első királya Alfons Henrik rakta le 1148-ban.

A következő úticél a gyönyörű fekvésű, kellemes üdülőfalú, Nazare volt az Atlanti óceán partján.

Másnap, a Jelenési kápolnánál megtartott reggeli szentmise után Portugália fővárosába Lisszabonba indultunk. A megismerkedést a várossal a Felfedezések emlékműve mellett elhaladva a Szent Jeromos kolostornál, Portugália egyik nagy történelmi helyszínénél kezdtük. Itt található Vasco da Gama és I. Manuel, illetve más portugál nemzeti hős sírja. Az épületen világi és egyházi vésetek és motívumok tobzódnak. Ezt követően buszos városnézés volt a program, érintve a Parlamentet, a vízvezeték végpontját, a Szent Anna templomot. Az országzászlónál megállva megtekintettük a szép panorámát. A városnéző buszozást megszakítva megnéztük a Baptismal és a Szent Antal szülőhelye fölé emelt templomokat, majd a szabadprogram után indultunk vissza Fatimába, hogy megnézzük Kondor Lajos atya szobrát a róla elnevezett téren.

Este a rózsafüzér imádsága és a gyertyás körmenet alatt hálát adtunk a Szűzanyának, hogy ott lehetünk, és hét alkalommal is részt tudtunk venni az esti imádságokon.

Fatima-i tartózkodásunk utolsó reggelén, a jelenés helyszínén, a budapesti Erzsébetvárosi hívek egy csoportjával közös szentmisén vettünk részt. A mise után elbúcsúztunk a Fatima-i Szűzanyától és amelyben hálát adtunk a kapott kegyelmekért a maradandó lelki élményekért. A szentmise után elindultunk Lisszabonba, hogy visszautazzunk Toronyba.

Gyula atya igazi lelki vezetőként törődött velünk a zarándokúton. Figyelmünket érdekes történetekkel igyekezett ébren tartani, a hosszú útszakaszokat pedig tanulságos filmek lejátszásával töltötte meg tartalommal. Kedvessége, figyelmessége feledtette fáradtságunkat, derűje és biztató mosolya erőt adott az egész út során.

Zarándoklatunkról kegyelmekkel és élményekkel gazdagon tértünk haza. Láthattuk az Isten és az emberi kéz által létrehozott szépségeket melyek utunk során találkoztak az Úrtól kapott lelki ajándékokkal is.

Zarándokutunkon megtapasztalhattuk társaink odaadó figyelmét, és a közös imádság erejét, mely közelebb vitt minket a Szűzanyához és a rózsafüzérhez.

Hálásan köszönjük a Teremtőnek és Gyula atyának a kegyelmekben és élményekben gazdag sikeres zarándokutat.