„Add, hogy mi is az élet barátai legyünk!” - Beszámoló a 2017-es 1Úton Nemzetközi Zarándoknap Csénye – Celldömölk szakaszának zarándoklatáról

Augusztus 26-án, az 1Úton Zarándoknapon a Szombathelyi Egyházmegyében is a Mária Út több szakaszát járták végig a hívek, hogy imádkozzanak a gyermekre várókért. A Csénye-Celldömölk szakaszon is sok zarándok indult útnak. Az élményekről, a tapasztalatokról szól a következő írás.

„Add, hogy mi is az élet barátai legyünk!”

Beszámoló a 2017-es 1Úton Nemzetközi Zarándoknap Csénye – Celldömölk

szakaszának zarándoklatáról

„... nem kell ahhoz olyan messzire menni, hogy kicsit eltávolodhassunk a hétköznapi harcainktól, feladatainktól, beszürkült önmagunktól és rátalálhassunk önmagunkban a megszentelt térre, ahol méltóképp fogadhatjuk Istent” (Lovász Adrienn)

Zarándokcsoportunk idén már negyedszer indult útnak a Mária út Csénye – Celldömölk szakaszán. Zarándokutunkat ezúttal is Czeglédiné Pupp Teodóra vezette, és Kovácsné Somlósi Márta készítette elő. Utunkat Karádi Mihály mentőtiszt biztosította. Gondoskodott róla, hogy mindig legyen számunkra innivaló, továbbá, hogy az esetleges sérültek is folytathassák az utat autóval. Idén a Mihályháza - Celldömölk csoport, valamint a Celldömölk – Várkesző – Celldömölk kerékpáros zarándoklat résztvevői is számíthattak önzetlen szolgálatára.

Wimmer Roland atya reggel fél hétkor megáldotta, és útnak indította a csoportokat. Csényéből több idősebb ember is vállalta, hogy elkíséri a zarándokokat az újmajori Mária kápolnához, pedig néhányuknak botra is szüksége van a járáshoz. Az aktív korúak közül többen az első szakasz megtétele után indultak munkába, majd este a munkaidő letelte után ismét csatlakoztak a csoporthoz. A kápolna előtt imádkoztuk el Székely János püspökünk imáját a gyermekre várókért, amelyet külön erre az alkalomra írt.

A sárvári Szent László templomhoz közeledve Sárvárról és a környező településekről - többek között Ikervárról és Sótonyból - többen velünk tartottak. Voltak celldömölki, szombathelyi és zalaegerszegi zarándoktársaink is.
A templomban Orbán István kanonok úr híveivel együtt, hangos harangszóval várta a zarándokokat. A Prágai Kisjézus szobra előtt elmondott közös ima után Máhr Tivadar alpolgármester köszöntötte a csoportot.

Ezután a Hegyközségben lévő kápolnához indultunk, ahol néhányan megint csatlakoztak hozzánk. A kápolnától ragyogó napsütésben indultunk Sitke felé. A zarándokok száma pedig egyre csak nőtt és nőtt. A növekvő létszám ellenére sem maradt le senki a közös rózsafüzérről és az éneklésről, melyet Csupor Márton vezetett.

Sitkén a templomnál Balasi István plébános úr és Szakál Szilárd atya vártak bennünket híveikkel együtt. Megpihentünk a közösségi házban, majd az atyák vezetésével a csodálatosan szép templomban imádkoztunk az édesanyakért és az édesapákért. Isten áldja meg a sitkei híveket a finom süteményekért és a frissítő italokért. Lovász Adrienn zarándoktársunk így írt erről tanuságtételében: „Megmutatta az Út, hogyan tud kacagni egy pogácsa. Mert a vendéglátók tálcáiról vidám pogácsák mosolyogtak, s a falubeliek vonásait kacagták felénk. A testnek egy pogácsa, de a zarándoknak a lélek kenyere, a gondoskodás tápláló mosolya. Megszentelődött: a várakozás, a gondoskodás, a szeretet figyelmessége által.”

A pihenőre és frissítőkre szükségünk volt, mert a nap egyre erősebben tűzött. Az út egyre nehezebbé vált, de ahogy egyik zarándoktársunk fogalmazott: ezt észre sem vette, amikor a csoport közösen imádkozott. Közös énekszóval mentünk a mesteri Szent Mihály templomhoz, ahol már jó ismerősként vártak bennünket. Az itt élők figyelmességére és szeretete minden évben egyre nagyobb. Itt csatlakozott hozzánk Nagyné Bognár Katalin Hosszúperesztegről indult zarándokcsoportja. A templom udvarán Balasi István atya vezetésével újra imádkoztunk a gyermekre várókért.

Testileg és lelkileg feltöltődve indultunk tovább. A nagy hőség ellenére mindenki lelkesen folytatta útját, s hamarosan Celldömölkre érkeztünk. A városszéli Romtemplomnál csatlakozott hozzánk Nagysimonyiból a Bődi Gábor által szervezett zarándokcsoport, melynek lelki vezetője Szakál Szilárd atya volt. A reggeli kis csapatunk immár közel száz főre gyarapodott.

Ahogy elindultunk a misére, János püspökünk váratlanul kiszállt egy autóból, majd vele együtt énekelve tettük meg az út hátralévő részét. Köszönjük, hogy velünk és köztünk járt az úton.

Csényéből ismét elindult egy kis „hólabda”, ami egyre csak nőtt Celldömölk felé, s amit a legnagyobb hőség sem tudott elolvasztani. Közös szeretetben, egymásra figyelésben eltöltött nap után őszinte örömmel és hálával imádkozhatunk az esti szentmisén. A lélek töltekezése után, a város felajánlásának hála a test is „töltekezhetett”, hiszen finom vacsorával vártak bennünket a lelkes önkéntesek.

„Az Út megmutatta, hogy rövid pihenőszakaszok után hogyan lehet lépésről lépésre továbbmenni, mert az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik. S egyetlen Isten s önmagunk felé megtett lépés betöltheti a bennünk tátongó űrt. Amire igazából szükségünk van, az elfér egy hátizsákban, a többit hozzáteszi az Isten.” (Lovász Adrienn)