Szombathelyi Egyházmegye

Fehérváry Jákó OSB: Nemes – üres Katekézis a liturgiáról


A II. vatikáni zsinat liturgikus dokumentuma egy el nem évülő kritériumot fogalmaz meg a templomainkban helyet kapó művészeti alkotások számára: „Az ordináriusok, amikor az igazán szakrális művészeteket szorgalmazzák és támogatják, inkább a nemes szépségre, mint az üres pompára törekedjenek. Ez érvényes a szent ruhákra és a berendezésre is" (SC 124).

Kajtár Edvárd: A vasárnap lényege (1. rész) Katekézis a liturgiáról


A II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciója a dokumentum utolsó részében a liturgikus év egyes ünnepeiről értekezik, és e rész egyik első egysége a vasárnapról mint az „egész liturgikus év alapjáról és magjáról" szól (106. pont).

Az egyházi év: a húsvéti idő


A húsvétvasárnaptól pünkösdvasárnapig tartó ötven napot ujjongó örömben üljük meg: egyetlen ünnepként, sőt „nagy vasárnapként”. A nagyböjti idővel ellentétben – melynek negyven napjába nem számítjuk bele a vasárnapokat, mivel vasárnap mindig Krisztus feltámadását ünnepeljük -, a húsvéti idő egységes ötven napot alkot: húsvétvasárnappal kezdve hét hétből áll, az ötvenedik nap pedig pünkösd vasárnapja. A húsvéti idő vasárnapjai húsvét vasárnapjának számítanak, és - húsvétvasárnap után - húsvét második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik és hetedik vasárnapjának hívjuk őket.

Kis liturgikus illemtan



Készület a templomba I.

Liturgikus sorozatunkban foglalkoztunk már a liturgia alapjaival, a szentmisével, a szentek ünneplésével, a liturgikus évvel, legutoljára pedig az imaórák liturgiájával. A következőkben egy egészen gyakorlatias téma kerül sorra: egyfajta Liturgikus illemtan. Olyan általános dolgokat fogunk tárgyalni, mint a szentmisére való készület, a keresztvetés, a térdhajtás, mit tegyen az, aki nem tud térdet hajtani, vagy letérdelni, hogyan járuljunk szentáldozáshoz, stb. Talán azt gondolhatjuk, ezekről felesleges beszélni, mégis remélem, előbb-utóbb mindenki számára fog valami újdonságot hozni a rovat.

Ünnepeink és emléknapjaink


A katolikus liturgiában alapvetően kétféle módon ünneplünk: ünnepeljük egyrészt magát a liturgikus (vagy más néven egyházi) évet, amelyben felidézzük az üdvösség történetének eseményeit, adventtől Krisztus Király ünnepéig. A másik ünneplési rendünk a naptári napokhoz igazodik. Ide tartoznak az Úr Jézus egyes ünnepei, valamint a Boldogságos Szűz és a szentek ünnepei. Anyaszentegyházunk tehát az üdvösségtörténet megjelenítő átimádkozása mellett folyamatosan elénk adja azoknak az életpéldáját, akik előttünk jártak az üdvösség útján, és bizonnyal eljutottak Mennyei Atyánkhoz.

Az imaórák liturgiája: az imaórák felépítése


A zsolozsma liturgiájának megvannak a maga törvényei. Sajátos formában rendezi el azokat az elemeket, amelyek megtalálhatók a többi keresztény liturgikus ünneplésben is: az imaórák úgy épülnek fel, hogy a bevezető himnusz után mindig zsoltározás következik. Ezt hosszabb vagy rövidebb szentírásolvasás váltja fel. Végezetül könyörgések hangzanak el.

Az imaórák liturgiája: a nap megszentelése



A zsolozsma imádkozásának célja a nap megszentelése. Mit takar ez a kifejezés: „megszentelni”? Valahányszor, amikor imádkozunk, nem hétköznapi, profán dolgot teszünk, hanem egyenesen a Szent Istenhez szólunk. Az imádság kilépés a mindennapokból, az emberi kapcsolatokból. Egy egészen különleges dolog. Ha ábrázolni kellene, azt mondhatnánk, míg minden földi tevékenységünk, beszédünk vízszintes síkban van, addig az imádság az egyedüli, ami függőleges. Amikor tehát imádkozunk, a Szent Istenhez szólunk. Azzal pedig, hogy a Szent Istenhez szólunk, szent dolgot teszünk és valamiképpen részesedünk ebben a „szentségben”, megszentelődünk, illetve megszenteljük környezetünket, időnket. Azzal, hogy a nap különböző időpontjaiban imádkozunk, a napot is megszenteljük.

Az imaórák liturgiája: az imaórák története I.

 

Az „imaórák liturgiája” - kissé talán rejtélyes - kifejezés mögött nem más húzódik meg, mint a zsolozsma, vagyis az Egyház hivatalos közösségi imádsága, melyet napról napra végez a szentmise mellett. (A „zsolozsma” szláv jövevényszó, és szolgálat, hivatal, istentisztelet jelentéssel bír.)

Az egyház év: évközi idő


A sajátos jellegű időkön kívül – mint az advent, karácsony, stb. – van még harminchárom, esetleg harmincnégy hét az év folyamán. Ilyenkor Krisztus misztériumának (titkának) nem valamely külön szempontját ünnepeljük, hanem éppen Krisztus misztériumát a maga teljességében, kiváltképp a vasárnapokon. Ezt az időszakot hívjuk évközi időnek. Az évközi idő a január 6-a utáni vasárnapot követő hétfővel kezdődik. Tart egészen a nagyböjt előtti keddig bezárólag. Majd újra kezdődik a pünkösd vasárnapját követő hétfőn, és az adventi első vasárnap I. Esti dicséretének kezdetével zárul.

Az egyházi év: a nagyböjti idő


Az egész egyházi év csúcspontja az Úr Jézus szenvedésének és feltámadásának húsvéti szent három napja, mikor is Krisztus halálunkat halálával megtörte, és az életet feltámadásával újjászerzette. Ezt a nagy titkot, misztériumot ünnepeljük minden vasárnap, de különösen is a húsvéti ünnepkörben. A húsvéti ünnepkör a húsvéti időből, és az azt előkészítő nagyböjti időből áll. Az ősegyházban a nagyböjti idő mindenek előtt a keresztségre való felkészülés utolsó szakaszát jelentette, és a nagyböjti liturgia hangolta és hangolja mai is a húsvéti misztérium megünneplésére mind a keresztelendőket, mind a hívőket, akik visszaemlékeznek keresztségükre és bűnbánatot tartanak.

Az egyházi év: a karácsonyi idő

Húsvét titkának évi ünneplése után legfontosabbnak tartja az Egyház, hogy megemlékezzék Urunk születéséről és első bemutatkozásairól. Ez történik a karácsonyi időszakban, melyre az előkészületet az adventi idő jelenti. A karácsonyi idő december 24-én este kezdődik és Urunk megjelenése (Vízkereszt) utáni, vagy a január 6-a utáni vasárnapig bezárólag tart.

Az egyházi év: az adventi idő

Liturgikus ünneplésünknek kétféle módja van: egyik a szentek ünneplése, mely szorosan kapcsolódik a naptári napokhoz. Másik módja pedig az egyházi (vagy más néven liturgikus) év, amelyben felidézzük és átimádkozzuk az üdvösség történetének eseményeit, adventtől Krisztus Király ünnepéig.