Egyházmegyei Múzeum

Az Egyházmegyei Múzeum és Kincstár honlapja jelenleg szerkesztés alatt van.

A Múzeum elérhetőségei:

9700 Szombathely, Berzsenyi Dániel tér 3. Pf. 41.
Telefon: 94/317-929
Fax: 94/318-538
E-mail:

A Múzeum nyitva tartása:

május 12 – szeptember 30.

A Brenner János emlékkiállítás és Somlai Julianna ikonfestő tárlatának ünnepélyes megnyitójára szeretettel várjuk az érdeklődőket 2009. május 11-én 16.30-kor a Sala Terrenaban.

Belépőjegyek:
felnőtt: 700 Ft
diák, nyugdíjas: 500 Ft
csoportos diák (15 fő felett): 400 Ft
családi jegy  2 felnőtt és 2 gyermek: 2000 Ft

Tárlatvezetés csoportoknak: múzeum: 2000 Ft

könyvtár: 2000 Ft

székesegyház: 2500 Ft.

A könyvtárat csak tárlatvezetéssel lehet megtekinteni (egész évben), és előzetes bejelentkezést kérünk!

Külföldi csoportoknak mindhárom tárlatvezetés egyenként 3000 Ft-ba kerül (nem idegen nyelven).
A szombathelyi iskolák számára a tárlatvezetések egységesen 1700 Ft.

A Szombathelyi Egyházmegyei Múzeum és Kincstár – Sala Terrena 

Hazánk első archeológiai kőtára a szombathelyi Püspöki Palota földszintjén lévő Sala Terrena, hosszú múltra tekint vissza. 1777-ben Mária Terézia királynő alapításával létrejött Szombathelyi Egyházmegye jelentős fejlődésnek indult a XVIII. sz. végén. Központja Szombathely, csakhamar a Dunántúl egyik legjelentősebb városává lépett elő.
Szily János győri segédpüspök lett az egyházmegye első püspöke, aki hozzáértéssel, a kultúra iránti fogékonyságával kormányozta szeretett egyházmegyéjét és létrehozta - mind a mai napig fennmaradt - a város legértékesebb építészeti alkotásait, összegyűjtött műkincseit.Szily a püspöki székhelyhez méltó, a város fellendülését is elősegítő környezet kialakítását épp oly sürgetőnek látta, mint az oktatás, kultúra, művészet megteremtését.  Hefele Menyhért által tervezett épületek, Szombathely meghatározó kultúrtörténeti alkotásai, ún. copf stílusban épültek. A Püspöki Palota, a Székesegyház, a Szeminárium (ma kollégium) és a velük szemben álló Eölbei-ház által bezárt tér a XVIII. sz. végi nagy építkezések emlékét őrzi. Szombathely történelmi városmagját ezek a késő barokk kori épületek jelentik.
A város már a középkorban is bővelkedett római kori kőemlékekkel. Egykor a középkori vár – amit a püspök romos állapota miatt lebontatott - falaiba is voltak beépítve római időből származó kövek, azonban az egyházi épületek építése során (szeminárium, palota, székesegyház) még nagyobb mennyiségben kerültek felszínre Savaria kövei. Ezeket a feliratos és művészi jellegű oszlop-és szobortöredékeket, sírkőfeliratokat gyűjtette össze a főpásztor, és a palota dísztermébe, és kertjébe állítatta ki. 1784-ben ezzel az archeológiai gyűjteménnyel létrejött az ország első kiállítóhelye. A műemlékek bemutatásával, a kor emberének kíváncsiságát is szerette volna felkelteni a püspök.
A terem festésére, a kor kiváló osztrák művészét Dorffmaister Istvánt kérte fel, így lett a Sala Terrena terme, a késő barokk kor festészetének egyik legkiemelkedőbb alkotása. A figurális és architectonikus elemeket, a püspök elgondolásai alapján festette meg a művész. A Püspöki Palota 1783-ben készült el, a terem festését 1784-ben fejezte be Dorffmaister.
A Sala Terrena falain, az ókori Róma festett épületkompozíciói láthatók. A művész Piranesi-metszetek alapján készítette: a Titus Diadalíve-t; a Porta Maggiore-t.  A festmények azt a környezetet idézik fel, amelyekből ezek a műemlékek származnak. Az épületek mellett a festett falakon is megfigyelhetők az ókori Savaria kövei, méretarányos ábrázolással. A több mint kétszáz éve megfestett kövek előtt állnak az eredeti kövek, kőtöredékek is. (Sajnos ez most jóval kevesebb, mint amennyi eredetileg volt a teremben, mert a kövek nagyrészt átkerültek a Savaria Múzeumba.) Római mitológiai személyek tekintenek le a falakról: Vénusz és Minerva istennők; Tiberinusz és Apolló istenek. Ők mindannyian Vergilius: Aeneis hőskölteményének szereplői.
A művészien festett boltívek oszlopcsarnokot idéznek. A szürkés-zöldes színek nagyobb hangsúlyt kapnak, ezek használatával az alacsonyabb és magasabb térhatás elérése volt a cél. Ez a szürkés tónusú festés, XVI. Lajos korabeli ún. copf stílusú díszítés. A pasztellszínek megannyi árnyalatával tovább fokozódik a kellemes hatás.  Három boltívvel elválasztott mennyezeten szárnyas puttók játszanak, kezükben virágfüzért tartva.
A boltívek sarkaiban látható medalion képekben görög mitológia istenek, ők Pán és Dionüszosz gyermekalakban, játékot vagy művészetet szimbolizálnak.  Festett atlaszok tartják a boltszakaszokat elválasztó hevedereket.
A kezdeti időkben állandó nyitvatartási napokról még nem igen beszélhetünk, viszont később már heti két látogatási napról vannak adatok. Egy ideig a Vasmegyei Régészeti Egylet használatában is volt a terem, majd a Savaria Múzeum elkészülését követően (1908.) régészeti műhely funkciója megszűnt. A háború utolsó évében a székesegyházat bombatalálat érte (1945. március 4.)  A termet  ekkor – ami szerencsére nem szenvedett komolyabb sérülést - bezárták. Az azt követő több mint negyven év alatt - voltak ugyan próbálkozások –, azonban nem sikerült megnyitni a kiállítóhelyet. A fordulat a nyolcvanas évek második felében következett be, amikor döntöttek az ismételt megnyitás mellett.
1988-89-ben restaurálni kellett az erősen lepusztult freskókat. 1990 januárjában a Sala Terrena újra megnyílt a látogatók előtt, és négy római kőemlék visszakerült. 1991-ben kisebb termekkel is bővült az Egyházmegyei Múzeum, így már négy teremben kapott elhelyezést a gyűjtemény. Az új helyiségek tárlókkal gyarapodtak, ahol többek közt megtekinthető: Schönwisner István régészprofesszor kézzel írt várostörténeti monográfiája Savaria - Szombathely történetével (1791) és ennek nyomtatott változata.  Különleges, hogy a monográfiai abban a városban található, amelyről szól.
Géfin Gyula – szombathelyi kanonok és teológiai tanár - naplója, a Romkerben végzett ásatások történetét örökíti meg (1938-1943). Az ásatások során előkerült mozaikokból és faltöredékekből is van kiállítva néhány darab. A gyűjtemény gazdag anyagát: egyházi ötvösmunkák, mise- és püspöki ruhák, ereklyék, festmények, archív fotók mutatják be.

Horváthné Simon Katalin