Szombathelyi Egyházmegye

Ferenc pápa: A család érték, melyet mindig őriznünk és védenünk kell!

ferenc-papaDecember 30-án a Szentatya Mária és József tapasztalatáról, a csodálkozás és az aggódás képességéről elmélkedett a vasárnap déli Mária-ima elmondásakor. Azt követően pedig megemlékezett a kongóiakról, és felhívta a figyelmet a család értékességére és védelmére.

Ferenc pápa beszédének fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma tartjuk a Szent Család ünnepét, és a liturgia arra hív bennünket, hogy gondolkodjunk el Mária, József és Jézus tapasztalatáról, akiket mérhetetlen szeretet kapcsol össze és Istenbe vetett nagy bizalom tölt el. A mai evangéliumi szakasz (vö. Lk 2,41–52) azt beszéli el, hogy a názáreti család Jeruzsálembe, húsvét ünnepére megy. A visszaúton a szülők észreveszik, hogy tizenkét éves fiuk nincs az úti társaságban. Háromnapnyi keresés és aggódás után megtalálják a templomban: az írástudók között ül, vitázik velük. Amikor meglátják fiukat, Mária és József „elcsodálkoztak” (Lk 2,48), és az anya elmondta neki aggódásukat: „Apád és én aggódva kerestünk” (Lk 2,48).

A csodálkozás („elcsodálkoztak”) és az aggódás („apád és én aggódva kerestünk”) – az a két elem, amelyre szeretném felhívni figyelmeteket.

A názáreti családban a csodálkozás sosem szűnt meg, még olyan drámai pillanatban sem, mint Jézus elvesztése: ez a csodálkozás képessége Isten Fiának fokozatos kinyilvánulásán. Ugyanez a csodálkozás tölti el a templom írástudóit is, akik csodálkoznak „értelmén és válaszain” (Lk 2,47). De mi a csodálkozás, mit jelent csodálkozni? A csodálkozás és meglepődés ellentéte annak, hogy mindent magától értődőnek tartunk, ellentéte annak, hogy csak saját szempontjaink szerint értelmezzük a körülöttünk lévő valóságot és a történelem eseményeit. Aki ez utóbbi szerint cselekszik, az nem tudja, mi a meglepődés, a csodálkozás. A csodálkozás azt jelenti, hogy megnyílunk másokra, megértjük a többiek mozgatórugóit: ez a hozzáállás fontos ahhoz, hogy gyógyítsuk az emberek közötti törékeny kapcsolatokat, és elengedhetetlen, hogy begyógyítsuk a nyílt sebeket családunk körében. Amikor nehézségek adódnak a családban, természetesnek vesszük, hogy nekünk van igazunk, és becsukjuk az ajtót mások előtt. Ehelyett így kellene gondolkodnunk: „Milyen jó van ebben az emberben?” És elcsodálkozhatnánk ezen a „jón”. Ez segíti a család egységét. Ha nehézségeitek támadnak a családban, gondoljatok azokra az értékekre, amelyekkel az a családtag rendelkezik, akivel nehézségeitek adódnak, és csodálkozzatok ezeken az értékeken! Ez segít majd begyógyítani a családi sebeket.

A második elem, amelyet szeretnék kiemelni az evangéliumból, az aggódás, melyet megtapasztalt Mária és József, amikor nem találták Jézust. Ez az aggódás Jézus központi szerepére mutat rá a Szent Családban. A Szűz és a férje befogadták azt a fiút, védelmezték, és látták növekedni korban, bölcsességben és kegyelemben maguk között, de ő elsősorban a szívükben növekedett; lassanként pedig nőtt a szeretetük és megértésük iránta. Ez a magyarázata, miért szent a názáreti család: mert Jézusra összpontosít, Mária és József egész figyelme és minden gondoskodása őrá irányul.

Annak az aggódásnak kellene eltöltenie bennünket is, amikor távol vagyunk Jézustól, amely őket töltötte el Jézus elvesztésének három napja alatt. Aggódnunk kellene, amikor három napnál is hosszabban elfeledkezünk Jézusról, nem imádkozunk, nem olvassuk az evangéliumot, nem érezzük jelenlétének és vigasztaló barátságának szükségét. És sokszor előfordul, hogy egymás után telnek a napok anélkül, hogy gondolnánk Jézusra. Ez nem szép, nagyon nem szép! Aggódnunk kellene, amikor ilyenek előfordulnak! Mária és József a templomban keresték és találták meg, miközben tanított: mi is főleg Isten házában találhatunk rá az isteni Mesterre és ott fogadhatjuk be üdvözítő üzenetét. Az eucharisztikus ünneplésben élő tapasztalatot szerzünk Krisztusról; szól hozzánk, felkínálja szavát, megvilágítja utunkat, nekünk adja testét az Eucharisztiában, melyből erőt merítünk a mindennapi nehézségek leküzdéséhez.

 

Ma ezzel a két szóval térjünk haza: csodálkozás és aggódás. Képes vagyok-e a csodálkozásra, képes vagyok-e meglátni a jót másokban, és így megoldani a családi problémákat? Van-e bennem aggódás, amikor eltávolodtam Jézustól?
Imádkozzunk a világon élő összes családért, különösen azokért, amelyekben valamiért hiányzik a béke és az összhang; és ajánljuk őket a názáreti Szent Család oltalmába!

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim!

Imádkozzunk közösen mindazokért, akik a Kongói Demokratikus Köztársaságban erőszaktól és az ebolától szenvednek! Kívánom, hogy mindenki igyekezzen a békés viszonyokat fenntartani, ami lehetővé teszi a választások szabályszerű és békés lebonyolítását. Imádkozzunk közösen: „Üdvöz légy, Mária...”

Köszöntelek mindannyitokat, rómaiak és zarándokok, egyházközségi csoportok, társulatok és fiatalok!

Ma külön is szeretném üdvözölni az itt lévő családokat – tapsoljuk meg az itt lévő családokat! –, de azokat is szeretném üdvözölni, akik otthonról, tévén vagy rádión keresztül követik ezt az imát. A család érték, melyet mindig őriznünk és védenünk kell! A názáreti Szent Család oltalmazzon benneteket és világítsa meg szüntelenül utatokat!

Köszöntöm a mercedárius szerzeteseket, akik ministránsokkal érkeztek Olaszország sok részéből, továbbá a legnarói és gragnanói híveket. Üdvözlöm a villabatei cserkészeket, a codognèi pasztorális régió bérmálkozó fiataljait (a Vittorio Veneto-i egyházmegyéből), továbbá a bergamói egyházmegye plébániáiról, Curnóból, Palazzagóból, Gromlongóból, Barzanából és Almennóból jött fiatalokat. És köszöntöm a szerzetesnővéreknek ezt a két csoportját: egyik a spanyol zászlóval, másik a lengyel zászlóval.

Szép vasárnapot és derűs év végét kívánok mindenkinek! Töltsétek derűsen az év végét! Még egyszer szeretném megköszönni jókívánságaitokat és imáitokat! Kérlek, továbbra is imádkozzatok értem! Jó étvágyat az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír