Szombathelyi Egyházmegye

Meglátogattuk Varga Bernadett textilművészt Vasszécsenyben - www.vaol.hu

03vargabernadettkiall200617csg20791Ars Sacra címmel látható Varga Bernadett iparművész kiállítása a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián, ennek apropóján kerestük fel Vasszécsenyben, ahol a férjével, Tóth Csaba festőművésszel és gyermekeivel él.

Varga Bernadett kezdettől tudja és érzi, hogy a 20–21. században is csak az az igazi művészet, amely felemeli a szívünket Istenhez, amely hitet és erőt ad a nehézségek elviselésére – hangsúlyozta a kiállítás megnyitóján dr. Prokopp Mária művészettörténész; azt is részletezve, hogy az alkotó a síkművészetek minden műfajában, grafikában, festészetben és textilművészeti technikákban egyaránt remekműveket alkot, de nem véletlen, hogy a gyapjúszövés adta művészi lehetőségek állnak hozzá a legközelebb. A szövés hosszú folyamat, a művész rendszerint saját magát, az életét is beleépíti a műbe.

Vasszécsenyben a sok munkát adó kertben ülünk a tornácos ház előtt Varga Bernadett-tel és Tóth Csabával. A művész házaspár négy gyermekéből még kettő lakik itthon, Gellért (17) és Magdi (23). A fejünk felett szőlő fut, az asztalra házi málnaszörp, frissen szedett cseresznye, ribizli kerül.

Betti elmeséli, hogy a szombathelyi Martineum Felnőttképző Akadémián a kiállítás előkészítése nagy feladatot jelentett, ekkora tárlata önállóan még sosem volt, nagyon örül neki. Nagyböjt idején rendezték volna meg az eredeti tervek szerint, már a meghívók is megvoltak, de le kellett fújni, végül ez lett ott a koronavírus-járvány utáni első kiállítás.

Aztán az online oktatásról hallunk: az iparművész a szombathelyi művészeti szakközépiskolában tanít textil kézműves szakon. Mivel a szövésgyakorlatot személyes találkozások híján nem lehetett megtartani, ebben a félévben több volt a textiltervezés, a textiltörténet, többet szőnek majd ősztől.

Betti itthon kertet művel, főz, mindezek mellett kell, hogy jusson idő a saját alkotásra. Ahogy mondja, blokkokban dolgozik, ha egy-egy nagyobb munka van, akkor más elmarad. A kiállításon látható két nagy gobelint egy-egy évig szőtte, rámentek a nyarak is. Olyan, mint egy szülés – mondja Betti –, egy 120×80 centiméter méretű mű létrehozása nagyjából kilenc hónap, mint egy gyermek kihordása. A Katedrálist a Textiltriennáléra készítette, a Kálváriát egy NKA-pályázat finanszírozta.

Tóth Csaba, aki értő szemű társként kísérte figyelemmel felesége munkáját az elmúlt évtizedekben, megfogalmazza: Betti a négy gyermek felnevelése után vágyott nagyobb művek létrehozására.

– Ha sokáig nem csinálsz semmit, hirtelen úgy érzed, hogy most véghez kell vinni. Egyszer csak rájöttem, hogy már rosszak az ujjaim, alig látok, és ha most nem kezdem el megvalósítani a terveimet, már nem tudom majd a fizikai korlátaim miatt. Megéreztem, hogy nem várhatok tovább, mert nem fog kijönni belőlem az, amire tehetséget kaptam a Jóistentől – meséli Varga Bernadett. – Nem tudatosan alkotok, mint a férjem, inkább nőies, érzelmi alapon. Egyszer csak megszületik bennem a gondolat. Megfogadtam, annyi nagy szőttesem lesz, ahány gyermekem van, tehát a meglévő két nagy mellé kell még kettő. Azt gondolom, ha ilyen értéket tudok létrehozni, akkor hagyjak valamit rájuk. Ez a motivációm: hogy nekik legyen. Vannak terveim: amiket megfestettem, azokat meg is szőhetném. Sok a téma – Keresztelő Szent János, Köpenyes Madonna, Napba öltözött asszony –, egyre inkább a kereszténységben gondolkodom, de van egy szép nyomatom a hévízi tóról is.

A Katedrális című (140×70-es) gobelinről beszélgetünk, amely előzményeként a szombathelyi Textiltriennálé kiírása volt meghatározó: az elmozdulás volt a téma. Azt sűrítette a műbe, hogy a stabil, elmozdíthatatlan épület minket mégis az ég felé mozdít: befelé és felfelé. Ez számára egyre fontosabb.

A kis kerti tóban a mocsaras részt nézegetjük, ahova a fiuk, Gellért kürtvirágot telepített, amely a tölcsérbe pottyanó rovarokat megemészti. A hús növénnyé alakul. A természet csodálatos átváltozásairól szólva érdemes megjegyezni, amit Betti a birkákról gondol: miközben a legelőkön járva magukba olvasztják az áldásos napfényt, a harsogó, zöld füvet finom, puha gyapjúvá alakítják. Szerinte így lehet, hogy a gyapjúból szőtt kárpitok spirituális többletet sugároznak a néző felé, és ez az anyag még a durvább témákat is képes megszelídíteni.