Hősök Napja - Mária Terézia Katonai Rend - Somogy / Vas megye - 20/2.
Báró Ungár Károlyra, a császári és királyi 83-as gyalogezred tábornokára emlékezte, halála évfordulóján Niklán.
Az Akiért a harang szól Ernest Hemingway 1940-ben kiadott regénye. ... egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” ...
- azon a bizonyos napon a harang báró Ungár Károlyért szóltak Niklán.
Köszönthettem a Szent György Lovagrend vas megyei tagjainak, hogy a megemlékezést méltóvá tették.
Különösen méltó volt, hogy a Szombathelyi Egyházmegyéből jelen volt Szent Márton a katonák védőszentje.
Balsai Tamás helyi plébánosnak is itt szeretném megköszönni a méltató, szívbe markoló szavakat tábornok úr halálálának napján.
Milyen méltó,nagyszerű volt, hogy a koszorúk és mécsesek elhelyezése után Polgármester Asszony néhány személyes gondolatot osztott meg a jelenlévőkkel a Berzsenyi- mauzóleumnál- ahogy fogalmazott: Károly bácsiról.
Mindig egy méltóságteljes ember volt, teli tartással.
Itt köszönöm meg Perendi Zoltán kántor úrnak, hogy a megemlékezést szép énekhangjával még méltóságosabbá tette.
S nem feledkezem meg mindazon hagyományőrzőkről, akik korhű egyenruhában tisztelegtek nagyszerű magyar tábornok előtt.
Sok méltatás készült a Nagy Háborúról.
Azonban azt gondolom,hogy mégis érdemes egy újabb nektrológ is, ezen sorozatatomhoz írni.
A sok-sok méltatott arany vitézségi éremmel kitüntetett vas megyei vonatkozású katona mellett meg kell említenünk egy kiemelkedő férfiút, aki egy példás, küzdelmekkel, megpróbáltatásokkal teli életutat tudhat immár maga mögött
Dicsőséget szerzett a császári és királyi 83-as gyalogezrednek.
Báró Ungár Károly 1892. január 30-án született Budapesten. 1910. augusztus 18-án végezte el a Budapesti Hadapródiskolát és zászlóssá avatták.
Az első világháborúban a császári és királyi 83. gyalogezred századparancsnoka volt. A Vaskorona-rend harmadik fokozatát az ujsciei ütközetben (Viszloka-torkolat, 1914 október 3.), mint szakaszparancsnok érdemelte ki. Ekkor a szombathelyi 83. gyalogezredben szolgált.
Ujsicéhez 68 főből álló utászszakaszával érkezett, ahol szuronyrohammal bevette a kozákok által védett hídfőállást. Ezzel megkönnyítette a pozsonyi V. hadtest előretörését.
1915. április 2 a Bukowe Berdó csatában is kitüntette magát. Itt egy 60 fős osztag élén akadályozta meg az oroszok áttörését, amely során 200 orosz katona esett el, 103 pedig fogságba esett. Ezzel szemben Ungár csapata csak 12 embert vesztett, 14-en pedig megsebesültek.
1918. augusztus 17-én megkapta a Katonai Mária Terézia-rend Lovagkeresztjét az ujsciei ütközetben és a Bukowe Berdói csatában mutatott vitézségéért és bátorságáért (ez volt a 184. adományozás), s ezzel egy időben IV. Károly bárósította.
A Tanácsköztársaság idején a Hadügyi Népbiztosság vasúti osztályán teljesített szolgálatot, majd jelentkezett a Magyar Királyi Honvédségbe. 1921-ben elvégezte a Budapesti Hadiakadémiát. 1922. augusztus 15-én Horthy Miklós kormányzó vitézzé avatta, sorolási száma 424. Ezután nagyjából 10 évig a minisztériumban dolgozott.
1935. május 1-től a „Vak Bottyán” 3. kerékpáros zászlóalj parancsnoka volt. Az alakulatot 1939. január 23-án átszámozták, s már így, 14. kerékpáros zászlóalj néven vett részt a kárpátaljai hadműveletben, ahol Ungár Nagyszőlős és Kőrösmező visszafoglalását irányította.
A második világháborúban a „Mária Terézia” 1. honvéd gyalogezred parancsnoka volt, ahol 1939. október 1 óta szolgált, majd az I. könnyű hadosztály élén teljesített frontszolgálatot. Ezután, 1943. augusztus 10. és 1944. március 19. között, a szabadkai 13. gyalogos hadosztály parancsnoka volt. Ezután egy rövid ideig rendelkezési állományba került.
1945. február 1-én nyugdíjazták, majd 1945-ben igazolták.
Végül haláláig "száműzetésbe" kényszerült szeretett hazájában.
Niklán élt, s 1975. június 23-án hunyt el Marcaliban.
Örök nyugalomra a niklai Berzsenyi-kriptában helyezték.
2015-ben avattak emlékoszlopot Ungár Károly tiszteletére Niklán a Berzsenyi Dániel Emlékház udvarán.
Sirhely: google maps
Niklai temető
8706. Nikla
/46.586087, 17.518258/
/Temető bejáratával szemben álló obeliszk./
Kitüntetései:
MTKR lovagkeresztje
Vaskorona Rend III. oszt. hadidíszítménnyel, kardokkal
Tiszti Ezüst Vitézségi Érem
Katonai Érdemkereszt III.oszt. hadidíszítménnyel,kardokkal
Ezüst Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Bronz Katonai Érdemérem hadiszalagon, kardokkal
Károly Csapatkereszt
Sebesültek Érme 1 sávval
Háború után:
Vitézi Rend
Magyar hHáborús Emlékérem siskkal és kardokkal
Magyar Koronás Bronzérem
vezérőrnagy
Magyar Érdemrend lovagkeresztje
Magyar Érdemrend tisztikeresztje hadidíszitménnyel,kardokkal
Magyar Érdemrend középeresztje hadiszalagon kardokkal
Nemzetvédelmi Kereszt
Felvidéki Emlékérem
Erdélyi Emlékérem
Tűzkereszt koszorúval és kardokkal
A Rendbe való felvétel alapját képező fegyverténye:
Ungár Károly hadnagynak, a 83. gyalogezred utászosztaga parancsnoka 1914. október 2-án éjjel 11 órakor azt a parancsot kapta, hogy az utászosztagát másnap reggel a Wislokáig tolja előre, gyűjtessen faanyagot a folyónak október 4-én leendő áthidalásához, amikor is egy hidászszázad fog oda hídverés céljából beérkezni.
Ungár hadnagy parancs szerint október 3-án reggel fél 6-kor megindult 68 főnyi osztagával a Wisloka felé. Délben érkezett meg a Wisloka előtt egy községbe, a folyótól mintegy óra járásnyira. A hosszú menet után itt megpihentette osztagát és tájékozódott. A községben hamarosan értesült arról, hogy a neki kiutalt helytől északra, két óra járásnyira a Wislokán jó híd vezet át. Ugyanekkor egy huszárőr jelentette neki, hogy éppen most ment nagyobb kozákcsapat a Wisloka felé nyilvánvalóan az említett híd felé. Ungár hadnagy erre elhatározta, hogy nem teljesíti a kapott parancsot, vagyis nem gyűjt a hídveréshez anyagot, hanem ehelyett megkísérli a már említett híd kézre kerítését.
Félbeszakította tehát a pihenőt és fáradt utászaival a hídnak vett irányt. 15 óra tájban, mikor a hídhoz közeledett, onnan erős puskatüzet kapott. A hidat tehát az ellenség védelmezte, Ungár hadnagyot ez a körülmény nem térítette el szándékától. Támadásra fejlődtette csapatát, majd rövid lövöldözés után utászait szuronyrohamra vezette. Az elszánt roham csekély veszteséggel sikerült. A védekező oroszok egyik része megadta magát, másik része elmenekült. Ungár tehát a hidat sértetlen állapotban szerezte meg.
Most következett azonban a dolog nehezebb része, a híd megtartása. Csakhamar kozákok bukkantak fel Ungár utászainak hátában. A hadnagy azonban résen volt. Megszállatta a 170 lépés hosszú híd mindkét végét, vagyis arcot fordított úgy nyugatnak, mint keletnek, minthogy mindkét irányból várhatta az ellenség támadását. Majd jelentést küldött tőle 4 és félóra járásra levő ezredének, hogy nincs szükség hídverésre, mert már van jó híd, csak jöjjön gyorsan erősebb csapat előre, ő a hidat addig védelmezni fogja.
Az oroszok természetesen iparkodtak a hidat visszaszerezni. Éjjel két ízben is megtámadták az utászokat, de a híd megmaradt magyar kézen.
Ungár hadnagy tehát azzal, hogy a hidat parancs nélkül, sőt parancs ellenére elfoglalta, a hadtestet üldöző hadműveletének egy teljes napi előnyt szerzett. Ezt elöljáró tábornoka a helyszínen azonnal megállapította.
Érdemességét a Rend 1918. augusztus 17-én állapította meg.
Bukowe Berdótól nem messze, szintén a Kárpátokban harcolt 1915. év elején a 83-as gyalogezred, hogy megállítsa a cári csapatok betörését a Kárpátokon át Cheremha hegynél.
Részben a Cheremha magaslatért vívott elkeseredett harcok helyszíneit is bejárta a Szent György Lovagrend és a GRÁDICS Egyesület.
Az erről szóló amatőr dokumentumfilm:
https://www.youtube.com/watch?v=KRam6U5QZZc
Szöveg és fotó. Fülöp András
