A krízisek is építenek bennünket - Ferences esték Szombathelyen
„Minden elveszik, ha valamit elveszítünk?” – Dr. Varga Kapisztrán OFM volt a Ferences Esték legutóbbi vendége, a szombathelyi Szent Erzsébet Ferences templomban október 9-én.
Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium lelki igazgatóhelyettese, Dr. Varga Kapisztrán OFM tartott előadást a szombathelyi Szent Erzsébet Ferences Plébánián a Ferences Esték elnevezésű előadás-sorozat részeként. Előadásában az életünkben előforduló krízishelyzetek kezeléséhez igyekezett segítséget nyújtani, ferences módon.
Szép számú közönség gyűlt össze péntek este a plébánia oratóriumában, akiket Tokár János OFM plébános köszöntött. Mint mondta, azért hívta meg Kapisztrán atyát, hogy bemutassa, hogyan lehet a mindennapjainkban előforduló gondokat, problémákat ferences lelkiséggel, szellemiséggel kezelni. Bemutatójában János atya hangsúlyozta: Kapisztrán atya alapvetően történész szakember, azonban mostanában az emberek lelki, pszichés világával foglalkozik. Intézményes keretek között is próbál segíteni azokon, akik belső lelki válságon mennek keresztül. Számukra létrehozta a Kilátót, a Ferences Mentálhigiénés és Lelkigondozói Szolgálatot.
Kapisztrán atya Szent Ferenc életét hozta példaként, hiszen a ferences rend alapítója is számos krízisen ment keresztül életében. Ilyen krízis volt fogsága, betegsége, majd a legnagyobb, a stigmatizációja. Ezek a krízisek hoztak mindig változást Szent Ferenc életében. Szent Bonaventura írta Ferenc életrajzában, hogy fiatal korában „Ferenc még nem ismerte Isten rá vonatkozó szándékát, (...) nem tanulta meg az égieket szemlélni és nem szokott még hozzá az isteniek ízleléséhez.” Lelki hallásunk akkor javul, ha csapás sújt minket. Ezek a csapások pedig a krízisek.
Mint Kapisztrán atya fogalmazott, addig nem halhatunk meg, amíg bizonyos dolgokon nem mentünk keresztül, hiszen azok is élettörténetünk részei. A kérdés az, engedjük-e, hogy változzunk, hagyunk-e magunkban teret arra, hogy az Isten meglepjen bennünket? Ez azon múlik, merünk-e megállni, merünk-e jelen lenni, merünk-e másként tekinteni a világra? Három mozzanatát említette ennek Kapisztrán atya. Az első, hogy elbúcsúzunk és elengedjük a dolgokat (múlt feldolgozása). El kell engedni azt, ami nem lettem, akár a szép álmokat is. A második, hogy észrevesszük és megragadjuk a jelen dolgait (jelenben maradás, pillanatra figyelni). A harmadik, hogy újat kezdünk, szabaddá tesszük magunkat valami másra (a jövő felé indulunk el), ugyanis ha valami elveszik, attól még nem veszik el minden.
Előadása végén Kapisztrán atya azt javasolta, nézzük meg Szent Ferenc életét, vagy bármelyik másik szent életét, hogy mi történt azzal az emberrel, miken ment keresztül, milyen nehéz és kritikus dolgokat élt át és végül azokból hogyan került ki, ugyanis ezek a dolgok a mi életünkre is hatással lehetnek.
Varga Kapisztránnal interjút készítettünk, amelyet meghallgathatnak itt.
