Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Regionális Fejlesztési Alap

A remény emberei - Emlékezés a szerzetesek magyarországi elhurcolásának 70. évfordulóján

EmlékezésSzomorú évfordulóra emlékezik ebben az évben Egyházunk. 70 éve, 1950 nyarán hurcolták el a magyarországi szerzeteseket kolostoraikból. A kommunista államhatalom ezzel a lépéssel is igyekezett legnagyobb ellenségét a Katolikus Egyházat megtörni hazánkban. A Szombathelyi Egyházmegyét is nagy veszteség érte, hiszen több mint 700 szerzetest távolítottak el addigi szolgálati helyeikről. Az évfordulóra emlékeztek Szombathelyen október 19-én. 

EmlékezésA szerzetesek elhurcolásával, majd működésük korlátozásával, megszüntetésével óriási csapás érte a magyar társadalmat. Nem csak fizikailag tűntek el a hétköznapokból az addig a falvakat, városokat járó szerzeteseek, hanem velük együtt a legtöbb esetben szellemi, anyagi kincseik is elvesztek, megsemmisültek, nem beszélve az embereket ért lelki szenvedésekről. Pótolhatatlan a veszteség. 

 

EmlékezésKöszöntőjében Székely János felidézte egy 1981-es lengyelországi útjának élményét, amikor szerzetesekkel találkozott. Az ő jelenlétük Isten országát hozta el a városba, mondta a megyéspüspök. Mindegyik szerzetesrend a Szentlélek különleges ajándéka az Egyháznak, hangsúlyozta. A szerzetesben Isten létezése kézzelfogható valósággá válik. Felidézte gyermekkorát, a templomot ahová járt és ahol – szerzetesek vették körül, ám ezt csak kevesen tudták. A mai nap nem csak egy megemlékezés egy fájdalmas eseményről, hanem hála és ünnep is egyben. A kommunista diktatúra sok szenvedést, fájdalmat, kárt tett, de az Egyházat nem tudta elpusztítani, ahogy a szerzetesrendket sem. A történelem ura Isten, a Bárány, akit megöltek, de mégis él. A szerzetesrendek átélték ezt a húsvéti győzelmet, mondta Székely János, akinek köszöntőjét meghallgathatják itt. 

EmlékezésA II. világháború után a kommunista párt minden eszközt megragadott, hogy a hatalmat megszerezze: leszámoltak politikai ellenfeleikkel. Miután ez sikerült nekik, következtek az egyházak, köztük is a legnagyobb ellenfél a Magyar Katolikus Egyház. Az iskolák államosítása, a Mindszenty-per már azt mutatta, hogy az egyházon, a papokon, szerzeteseken, a híveken a sor. Az állam lépését az is motíválta, hogy megállapodásra bírja a Katolikus Egyházat. A szerzetesek elhurcolása ennek a nyomásgyakorlásnak a része volt.

EmlékezésA Szombathelyi Egyházmegyében 1947-es adatok alapján 25 női -és férfi szerzetesrend, szerzetesi közösség működött, több mint 730 szerzetes élt ezekben a közösségekben, mondta Rétfalvi Balázs. Igen, jól olvasták 25 szerzetesi közösség. Ezt a virágzó állapotot szűntette meg az elhurcolás 1950 nyarán. A tagokat internálótáborba szállították. Ez az akció már hatott és 1950. augusztus 30-án megkötötték a megállapodást a Katolikus Egyházzal. Beszűkítették a finanszírozást, a szerzetesrendek működését betiltották. Mindössze 8 gimnázium maradhatott a szerzetesek irányítása alatt, annyi rendtaggal, amennyivel az oktatást működtették, mondta Rétfalvi Balázs, akinek előadását visszahallgathatják itt. 

EmlékezésZágorhidi Czigány Balázs a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény vezetője a martinus.hu-nak adott interjújában kiemelte: nem csak a Szombathelyi Egyházmegyét érte nagy veszteés a domonokos rend feloszlatásával, hanem a rendet is. Hiszen a rend török idők utáni tevékenységének bölcsője Szombathely volt, ami mellett jelentős központ volt még Vasvár is. A rendben belül Nyugat-Dunántúl szerepe tovább erősödött amikor Kőszegen megkezdték működésüket a domonkos nővérek. A domonkos rendi adatok szerint 1948-ban 23 férfi szerzetes, valamint 174 női szerzetes szolgált Vas megyében. Munkájukat 275 világi harmadrendi segítette. Zágorhidi Czigány Balázs is utalt rá: a szétszóratással óriási szellemi, kulturális veszteség is érte nem csak a domonkos rendet, hanem valamennyi szerzetesi közösséget. Könyveik sok esetben raktárakban végezték, amelyek feldolgozása a rendszerváltásig sem történt meg. Ahol előrelátóak voltak, mint pl. Sopronban, ott védett helyre menekítették a könyveket, akár a templomok tornyába is. 

Dr. Zágorhidi Czigány Balázs előadását meghallgathatják itt. 

EmlékezésAz egyházmegyében Celldömölkön és Kőszegen éltek bencés szerzetesek, akik sorsáról Boros Zoltán a Pannonhalmi Főapátsági Levéltár levéltárosa  tartott előadást. A világháború utáni virágzó vallási élet egyik szép példája, de egyben a kommunista állam és a katolikus egyház összeütközésének egyik terepe az 1948. szeptemberi celldömölki Mária búcsú volt. A helybeliek, és persze a zarándokok készültek rá, ezt tudta a karhatalom is. A várost lezárták, aki nem helybeli volt kitoloncolták a településről. A körmenetet megtiltották. Ez az ünnep volt az egyik utolsó nagy esemény ahol Mindszenty bíborost hallhatták az emberek. A feloszlatás után – aki nem maradhatott a rend tagja – azok vagy lelkipásztorként szolgáltak tovább, vagy ha már ebbe a kvótába sem kerülhettek bele, akkor pl. kántorként. A tagok az őket ért sérelmeket, az életük további menetére súlyos következményekekkel bíró eseményeket kereszthordozásként élték meg, amelyet alázattal, bátorsággal viseltek, mondta a martinus-hu-nak Boros Zoltán. 

Boros Zoltán előadása meghallgatható itt.  

MegemlékezésA megemlékezést szentmise követte. Szentbeszédében Brückner Ákos Előd Ocist. ciszterci szerzetestanár felidézte az 1950 nyarán átélt fájdalmas emlékeket. Fiatalként szembesült azzal, hogy egyik napról a másikra az életét addig meghatározó ciszter szerzeteseket elhurcolták. Édesapjával és másokkal együtt az internálótáborban is felkeresték a rend tagjait.