Szent Balázs napja
Szent Balázs püspök ünnepnapjához kapcsolódóan idén is megemlékeztünk örmény származású vértanúnkról. Idén sajnos nem a megszokott formában volt az áldó könyörgés, hanem egy közös áldó és esdeklő imával kértük híres szentünk közbenjárására a betegségektől való oltalmat, abból való felgyógyulást.
A szentmise napi evangéliumához kapcsolódóan elmélkedtünk azon, hogy mi okozhatja bennünk is, miként a názáretiekben a hitetlenséget, amin még Jézus is elcsodálkozott. És nem csak a probléma megfogalmazásáig jutottunk, hanem kerestük rá a válaszokat is. Egyik akadálya lehet a hitnek, amikor elhitetem magammal, hogy mindent tudok, mindent jobban tudok, mindent átlátok. Pedig a hit ott kezdődik és onnan tud kibontakozni, amikor alázatosan beismerem, hogy vannak dolgok, amelyeket nem értek, nem látom át, de bízom Isten gondviselésében.
Másik akadálya a hitnek, hogy ha saját akaratomat akarom ráerőltetni Istenre, és csodálkozom, ha ő nem e szerint cselekszik. Pl. ilyenkor mindenki a gyógyulásért imádkozik, betegség helyett egészséget akar, pedig Szent Balázs ünnepén az egyház könyörgő imája így hangzik: „Add, hogy földi életünkben a te békédnek örvendjünk”, nem egészségnek, hanem Isten békéjének! És akkor lehet az ember egészséges, vagy beteg, börtönben, vagy szabadon, korlátozva, vagy korlátok nélkül, akkor is Isten békéje van benne.
Harmadik akadály a hit növekedésének, vagy meglétének, hogy ha a különböző élethelyzetekben kivetkőzünk igazi, Isten által elgondolt mivoltunkból. Akkor tud bennem növekedni a hit, ha körülményektől függetlenül vagyok Isten gyermeke. Miként Szent Balázs a börtönben, nélkülözve, megfosztva minden püspöki lehetőségtől is orvos, pap és mindenek előtt keresztény ember maradt.
