Bendivel Boldog Batthyány László és Ödön nyomában - a szenvedés és ima útján
Az ember szeret nyugalomban, biztonságban élni. Ilyenkor általában nem tesz fel feleslegesnek tűnő kérdéseket, hanem megállapítja, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Amikor azonban megérinti a fájdalom, a baj, a gyász - azonnal felkiált: Miért van a kereszt? Miért kell szenvednünk? Az ember szeretné megfejteni a szenvedés titkát, választ akar kapni kérdéseire.
Az emberek többsége nem látja értelmét a szenvedésnek. Ha nem tud választ adni a Miért kell szenvednünk? kérdésre, inkább megpróbálja kikerülni azt. Próbál csak a mának élni, a „Carpe diem! (Ragadd meg a napot!)” jelszavával. Ha pedig valaki a szenvedésről kezdene neki beszélni, inkább elmenekül, másfele fordítja a tekintetét.
Péter apostol is megbotránkozik, amiért Jézus szenvedéséről, haláláról, feltámadásáról kezd el neki beszélni. Péter csak a dicsőséges Messiást látja Jézusban, s ezzel nem fér össze a szenvedésről szóló beszéd. A kereszt botránya az, ami tiltakozásra készteti az apostolt.
„Zsidóknak botrány, a görögöknek esztelenség” - írja Szent Pál apostol a korintusiaknak a keresztről, mert az elfogadhatatlan volt mindenki számára.
A keresztények is csak fokozatosan értik meg a kereszt jelentőségét - a feltámadás után a kereszt a dicsőségbe való felemelkedés jelévé válik. Isten Fia elmerül a szenvedés legmélyebb bugyrában s ezáltal megszenteli a szenvedést. A szenvedésnek, a megaláztatásnak tehát megvan a helye Isten tervében - a kereszt az Isten dicsőségébe való fölemelkedés jelévé válik. A szenvedés ezek szerint az Istennel való találkozás helyévé lehet, mert az ég és a föld, Isten és az ember éppen a kereszt által kapcsolódnak össze. Jézus szenvedése és halála értünk vállalt engesztelő áldozat volt tehát. Ebből az áldozatból valamennyien részesülünk, és különböző módon bele is kapcsolódunk.
Ezek a gondolatok ötlöttek eszembe, amikor a minap váratlanul érkezett hír: Bendi (Bendegúz), fiatal barátunk az Örökkévalóságba költözött...
Sokat és sokan imádkoztunk Bendiért, a pannonhalmi diákért, aki tüdőtranszplantációra várva nehéz hónapokat élt át szenvedésben, de a reményt és a hitet megőrizte s felkészülten indult haza az Atyai Házba.
Szekér Ádám, fiatal focista barátom, az NB2-es Ajka kitűnő játékosa ajánlotta figyelmembe
barátját s kérte érte az imákat, amit továbbítottam felhívásomban: Imádkozzunk Bendegúzért, a pannonhalmi diákért s támogassuk lehetőségeink szerint! Sokan imádkoztak az imacsoportokban s ajánlották fel segítségüket. Egy másik focista, a DAC egyik legjobbja, Schäfer Andriska is azonnal jelentkezett és örömmel jelentette be, hogy a magyar válogatott tagjai is támogatni fogják Bendi kezelését. Sok jó ember egyesült az imában és a segítségnyújtásban, s mindannyian reménykedtünk, hogy a Rossz Jóra fordul. Mégis, épp Boldog Batthyány-Strattmann László ünnepén, mialatt a körmendi online szentmisén imádkoztunk érte, Bendi az örök életet választotta. Ami emberi szemmel nézve a legnagyobb Rossz, a halál, annak kapuján át kellett lépnie. A Rossz, ha hittel akarunk felülkerekedni rajta, mégis Jóra fordulhat. Ahhoz, hogy Bendit megismerhessem, egy rossz dolognak kellett megtörténnie: Ádámot, Bendi említett focista barátját megütötték egy focimeccsen. Ártatlanul kapta azt az ütést, láttam a televízióban, pedig azt a meccset nem is terveztem megnézni... De Valakinek más terve volt s onnantól az érvényesült... Kapcsolatba léptem az ártatlanul megütött focistával s biztattam, ne adja fel a Jóért való küzdelmet, imádkoztam érte s később a hit dolgairól is beszélgettünk. Ő vezetett el lélekben Bendihez, akit soha nem láttam személyesen, de a világhálón kapcsolatba léptünk s imádkoztunk Érte. Schäfer Andris, a válogatott kiválósága is épp akkor olvasta el a sok-sok neki küldött üzenetből az enyémet, amikor Bendinek szüksége volt rá s azonnal cselekedett. Nem volt mindez hiábavaló! Bendi, sajnos, nem gyógyult meg, de hittel és reménnyel léphetett az Úr elé s utat mutat számunkra, miként küzdjünk meg hittel a földi megpróbáltatásokkal.
Bendi barátunk Boldog Batthyány László nyomában járt születésétől földi élete végéig: Körmenden született, Boldog László tevékenységének egyik legfontosabb helyszínén s élete utolsó szentmiséjét is Körmendről hallgatta január 22-én, Boldog László ünnepén, majd azt követően tért meg az Égi Hazába.
Köszönjük az érte mondott imákat, Ő már az Örökkévalóságból imádkozik értünk, az Úr akarata szerint, amit megnyugvással fogadott. Boldog Batthyány László is elveszítette kedves fiát, Ödönt, aki csak mintegy 20 éves volt -hasonló korú mint Bendi-, s a Herceg-Doktor azt mondta akkor: Azért adunk hálát most, hogy Ödön eddig velünk volt és szerethettük! Adjunk hálát mi is Bendiért, ismerve vagy ismeretlenül, mert mindig a Jóra törekedett és hősiesen viselve a keresztjét, elnyerte a Legnagyobb Jót jutalmául! S adjunk hálát a két fiatal focistáért, Ádámért és Andrisért is, akik felimerték a Jót és meg is valósították azt tetteikkel, példát adva a fiataloknak!
Az imának van ereje, ha hittel végezzük. Boldog Batthyány László sokat és buzgón imádkozott, épültek valamennyien összeszedettségén. Semmiféle zavaró körülmény nem zökkenthette ki összeszedettségéből. Ő mesélte a következőt: Egyszer Szombathelyre ment családjával. Az autónak valami baja esett, a közelben nem volt senki. Imádkozott, kérte Ödön fia közbenjárását.
Erre megjelent egy ismeretlen fiatalember, párat csavart az autón és az autó rendben volt. A fiatalember pedig, amilyen váratlanul jött, éppoly váratlanul tűnt el. Azt mondotta, azt hiszi, ez a fiatalember Ödön fia volt...
Az ifjú Batthyány Ödön ezt a verset írta néhány héttel halála előtt, kifejezve reményét az örök életben:
„Hová sietsz te lengő szellő
Messze tova, puszták felett?
Fáradt vagyok, magas sziklákon
Jó lesz nekem, ott megpihenek. Hová repülsz te dalos madár?
Erdők lombjának rejtekébe:
Fáradt vagyok, a ringó ágak
Úgy csalogatnak pihenésre!
És te én lelkem hová, hová?
Magasan szálló felhők fölé:
Oda visz engem, mert fáradt vagyok
Az Örök Szeretet övéi közé!”
Ödön és Bendi, két Jóra törekvő fiatal Testvérünk, az Égből segítsetek bennünket földi zarándokutunkon! Küldjetek nekünk segítségül a Jó megvalósításához és a Szeretet Országának építéséhez sok Ádámot és Andrist, hogy egykor mi is elérhessünk hozzátok, az Örök Szeretet Honába! Boldog Batthyány-Strattmann László, hitben és szeretetben példaképünk, könyörögj érettünk!
Karaffa János
