Nagyböjt 3. vasárnapja - Gondolatok Dr. Takács Gyula atyától
„Amikor Isten törvényeinek útján elindulunk, amikor halljuk Isten szavát nap mint nap: Én vagyok az Úr, a tied vagyok, a te Istened, és ezen az úton járva oda is lépünk Isten színe elé, az Ő színében járunk és kelünk, akkor megérkezünk Isten törvényének teljességéhez - Ő Jézus Krisztus a kereszten - mert Ő a Szeretet, akit az Atya odaadott nekünk, belépünk ezen az ajtón és odaérkezünk Isten Trónjához, hogy mindörökké az Ő szentségében, az Ő szentélyében éljünk.”
Nagyböjt 3. vasárnapja (Kiv 20,1-17; 1 Kor 1,22-25; Jn 2,13-25)
Isten törvényt ad a választott népnek a Sínai-hegyen.
És a törvények élén ezek a szavak állnak: Én vagyok az Úr a te Istened.
Vajon ezek a szavak a legelső törvény? Ezek a szavak valóban törvény?
Igen, valóban törvény minden törvény felett:
De nemcsak a legelső, nemcsak a törvények élén álló szavak ezek, hanem minden törvénynek ez a lényege.
Isten minden törvénye Isten önmagát nekünk ajándékozó cselekedete.
Én vagyok az Úr, a tied vagyok - ezt mondja minden törvény.
Úgy adja nekünk önmagát Isten törvényeinek ajándékában, hogy a mi életünk tetteiben ölt testet az a szeretet, az a szentség, aki az Isten.
És a törvények útján járva mi belépünk abba a Szentélybe, amit nem emberkéz alkotott, belépünk Istenbe, az Ő végtelen lényébe, a Szeretet titokzatos örökkévalóságába.
A törvényeket teljesítve mi templomba megyünk, abba a Templomba, aki az Isten.
Erről a templomról beszélt Jézus, amikor azt mondta: Romboljátok le ezt a templomot és én harmadnapra fölépítem.
És a testének templomáról beszélt, önmagáról - Ő a mi Istenünk – önmagáról, aki a Templom, ahova bemegyünk.
Isten már ezen a földön, amikor itt élünk, kinyitja előttünk az Eget, és az Ő színében, az Ő szentségének ragyogásában járunk és kelünk.
A kinyitott ajtó az Ő törvénye. Az út, amely odavezet bennünket Isten elé: Isten parancsai.
Ezekben mind - így érthetjük meg Isten törvényeinek lényegét – ezekben mind Isten arca ragyog fel, úgy ragyog fel, hogy az életünk lehet ez az arc, a tetteink, a szeretetünk, minden cselekedetünk.
S amikor elérkezünk életünk céljához, akkor ott állunk e hatalmas és kinyitott Ajtó előtt, amit nem zár be soha senki sem, s ez az Ajtó a mi Istenünk, aki szeret minket.
Ott állunk a kereszt előtt.
Hiszen erről beszélt Jézus, a testéről, a kereszten odaadott életéről, a szeretetéről: ahogyan szeretett minket, és feláldozta magát értünk.
Azt mondta: Ez a Templom.
Bontsátok le a templomot, amit emberkezek építettek, és én azt a Templomot nyitom meg nektek, ami örökké való: Istent, az Örök Szentet.
Ott állunk a Kereszt előtt, amikor emberi életünk céljához érkeztünk, és bemegyünk az Ő dicsőségébe, abba a Templomba, amely Isten örök, szent élete.
Ezt a két gondolatot Szent Pál apostol a Szentleckében úgy foglalja össze, hogy beszél Isten bölcsességéről és Isten erejéről. Isten bölcsessége az Ő törvénye.
A törvényeiben Isten arca rajzolódik ki. Az Ő bölcsessége az út.
És Isten ereje az a Szeretet, amely ott lebeg a kereszten.
Isten ereje az érettünk odaadott örök élet.
Amikor Isten törvényeinek útján elindulunk, amikor halljuk Isten szavát nap mint nap: Én vagyok az Úr, a tied vagyok, a te Istened, és ezen az úton járva oda is lépünk Isten színe elé, az Ő színében járunk és kelünk, akkor megérkezünk Isten törvényének teljességéhez
- Ő Jézus Krisztus a kereszten - mert Ő a Szeretet, akit az Atya odaadott nekünk, belépünk ezen az ajtón és odaérkezünk Isten Trónjához, hogy mindörökké az Ő szentségében, az Ő szentélyében éljünk.
Ámen.
2021. március 7. Takács Gyula plébános atya
