Nagypénteki gondolatok - Dr. Takács Gyula atyától
„Ó áldott Szent Kereszt, ó áldott Szent Szeretet!
Te, aki megjelentél, aki itt vagy velünk, aki Testvérünk lettél, aki Te magad vagy a Te Atyád keble, a szív dobbanása vagy, a Szeretet vagy, Te vagy a mi üdvösségünk és reményünk drága Kincse.
Áldunk Téged üdvözítő Kereszt, áldunk most, és életünk minden napján, és áldunk Téged mindörökre.”
Nagypéntek (Iz 52,13-53,12; Zsid 4,14-16. 5,7-9; Jn 18,1-19,42)
Íme a Szent Keresztfa, rajta függött valaha... A Szeretet függött rajta, az örök, a végtelen Szeretet, a mi Istenünk, aki úgy szeretett minket, hogy megjelent nekünk. Úgy szeretett minket, hogy itt van közöttünk. A Keresztfa a Szeretet velünk léte, az örök, a végtelen Szeretet jelenléte ebben a világban. Úgy jelent meg nekünk a Szent Keresztben a végtelen, az Örök Szeretet, hogy láthatjuk Őt, Őt, akit szem nem láthat, a láthatatlan Istent. Láthatjuk Őt, nem szemekkel, és kezünkkel megérintjük a Megérinthetetlent, a Szentet, a Szeretetet. És halljuk beszélni hozzánk. Nem a füleinkkel halljuk Őt. Odamehetünk ehhez a Kereszthez, és ott állhatunk e Kereszt előtt. És remélhetünk a Szeretetben, és a reményünk nem csalatkozik meg. És átölelhetjük, szerethetjük a Szeretetet, a Végtelent a porszem. És hinni tudunk benne hatalmas hittel, hinni úgy, hogy ott maradunk nála. Benne lenni - ez a mi hitünk. Csak állni előtte, csak nézni és nézni mélyen azokba a szemekbe, amelyekből a Szeretet Fénye árad. Ebben a Fényben állni, ebben a Ragyogásban. Íme, a Szent Keresztfa. A Szeretet függött rajta, a Szeretet, aki Örökkévaló, aki mindöröktől van, és mindörökké megmarad. A Szeretet függött rajta, akiben változás nincsen, és akiben homálya sincsen árnyéknak. A tiszta, a ragyogó Szeretet, az örök, a végtelen Élet. Ő függött a kereszten, és Ő odaadta önmagát teneked. Önmagát adta igen, az életet adta, az örök életet, mert az örök élet Ő, Ő, a halhatatlan. E Szeretet felett a halálnak hatalma nincsen, sem elmúlásnak, sem romlásnak. Örökké megmarad. És Ő odaadta neked, hogy életed legyen a Szeretet. Odaadta neked önmagát, hogy Ő legyen a te Fényed, a te Dicsőséged, Ő legyen az Igazság, a te Igazad. A te Igazad legyen Ő, hogy ott állhass a színe előtt, és Őt mondhasd el Őneki a számadáskor. Íme, Szeretet, íme, Tebenned jöttem hozzád. Önmagad felett nem ítélkezel. Íme, Szeretet elfogadsz engemet, mert Tenmagadat adtad nekem, hogy védelmezőm legyen a Te színedben. Önmagát adta neked a Szeretet, hogy benne járj, hogy minden nap és minden tettedben Őbenne létezz, a Szeretetben. És mindenben Ő válik valóra. Íme a Szent Keresztfa. S ha most ott állasz a Szent Keresztfa előtt, akkor imádod Őt. Mindet térd meghajol előtte. Imádod a Szeretetet. Úgy imádod, mint akik megismerték a Ragyogást. Leborulsz e lángoló Tűzbokor előtt, mint Mózes a pusztában. Imádod Őt, mert Ő valóban az Isten, Ő valóban az Egyetlenegy, Ő valóban az Úr, a Hatalmas, a Fenség. Ő mindenek Teremtője, és mindenek az Ő kezében. Igen, mindenek a Szeretet ölében vannak. Mindenek ott vannak ezen a kereszten, ebben a Szeretetben. Minden lehelet és minden lélegzet. Ezért mindenek odajönnek elébe, és elébe teszik önmagukat, kicsinységet és nehézségeket. Elébe teszik önmagukat, az életet, és a sebeiket, az örömeiket és a reményeiket. Imádod Őt. Odateszed az Ő kezébe, mert tudod, hogy Tőle van. Tőle van minden öröm, és Ő ajándékozott minden szenvedést neked, Ő adott leheletet és életet. Imádod Őt, imádod a Szeretetet, leborulsz a Szent Kereszt előtt, és áldod. Egy szüntelen, meg nem szűnő áldó énekkel magasztalod és dicsőíted: Ó áldott Szent Kereszt, ó áldott Szent Szeretet! Te, aki megjelentél, aki itt vagy velünk, aki Testvérünk lettél, aki Te magad vagy a Te Atyád keble, a szív dobbanása vagy, a Szeretet vagy, Te vagy a mi üdvösségünk és reményünk drága Kincse. Áldunk Téged üdvözítő Kereszt, áldunk most, és életünk minden napján, és áldunk Téged mindörökre. Ott állunk a Trónnál, a Szent Kereszt a Trón, és rajta íme áll a Bárány, íme a Szeretet függ rajta, akit megöltek, és aki halálában, íme Örök Élet, íme él, a Szeretet Királya. Ott állunk a Trón előtt, és a megszámlálhatatlan sokasággal, és véghetetlen örök hanggal kiáltjuk: Üdv, ó üdvözítő Szeretet, üdv, ó üdvözítő Istenünk. Ámen.
2021. április 2.
Takács Gyula plébános atya
