Bérmálás Söjtörön
2021. április 17-én 16 fiatalnak szolgáltatta ki a bérmálás szentségét Székely János megyéspüspök Söjtörön.
2021. április 17-én, egy hűvös tavaszi napon egy – a hívő római katolikusok életében - nagy jelentőségű eseményre gyülekeztek a hívek a söjtöri Szent Jakab Apostol Római Katolikus Plébánia Templomban. Ezen a napon 16 fiatal várt izgatottan arra, hogy a bérmálás szentségében megkapja a Szentlélek ajándékát, az erőt és küldetést, hogy Krisztus élő tanúja legyen az Egyházban és a világban; és a szentség vétele által az Egyház nagykorú tagjaivá váljanak. Abból az 5 faluból ( Bucsuta, Szentliszló, Pusztamagyaród, Pusztaszentlászló, Söjtör), ahol Sághegyi Gellért atya teljesíti papi szolgálatát, ez a 16, 7. és 8. osztályos tanuló készült fel és találtatott méltónak arra, hogy a bérmálás szentségében részesüljön.
Az eseményre meghívást kapott Decs István bánokszentgyörgyi lelkipásztor is. A harangszó után vele és Gellért atyával közösen vonult be ünnepélyesen a templomba dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök. A szentmise kezdetén a bérmálkozók verssel köszöntötték püspök atyát és ajándékokat adtak át neki, majd az 5 egyházközség képviselője fejezte ki köszönetét, hogy eljött kiszolgáltatni a bérmálás szentségét.
Ezután kezdetét vette a szentmise liturgiája. Bevezető gondolataiban püspök atya először felidézte saját bérmálkozását, amikor úgy érezte, hogy a Szentlélek, ”mint a szelíd szellő suhogása” betölti az egész lényét és annyira boldog volt, hogy nem akarta elhagyni a templomot. Ennek az érzésnek a megtapasztalását kívánta a bérmálkozóknak is, de felhívta a figyelmüket arra, hogy a Szentlélek csak akkor tud belépni, ha kinyitják szívüket, ha behívják. Elmondta, hogy Isten a fő helyet kéri az életükben; ”nemcsak pótkerék akar lenni, ha baj van, hanem kormánykerék szeretne lenni”. Azt szeretné, ha rá építenék egész életüket. A szentmise olvasmányai után Gellért atya felkérte püspök atyát, hogy szolgáltassa ki a megjelent fiatalok számára a bérmálás szentségét, hívja le rájuk a Szentlelket. Püspök úr először három példabeszédet mondott a híveknek:
- Az első egy francia lányról szólt, aki kisgyermekkora óta tolószékben ült és sokféle betegségben szenvedett, beszélni sem tudott, de az arca tele volt örömmel, sugárzott, állandóan mosolygott. Amikor egy riporter megkérdezte tőle, hogy tud ennyi betegség mellett örülni, mi a boldogsága forrása, a válasza, amit a komputeren írt, ez volt: Alleluja! (Velünk az Isten!) Püspök úr arra hívta fel a fiatalok figyelmét, hogy a boldogság nem a felszínen van, nem lehet pénzen megvásárolni. A boldogság sokkal mélyebben van, a szívükben. Csak az az ember tud boldog lenni, aki képes szeretni.
- Saját életéből vette a következő példát. Amikor egy alkalommal lelkinapot tartott házaspároknak, felfigyelt egy házaspárra, akik végig fogták egymás kezét, össze-összenéztek. A feleség tolószékben ült. Megkérdezte tőlük, mi a titkuk. A férj elmondta, hogy az életük sok szempontból nehéz. Felelős pozícióban dolgozik, emellett minden házimunkát ő végez, ő látja el a gyerekeket. De minden hajnalban, mikor felkel, a nagypapája mondása fut végig a szívén: ” Mindig, mindenért legyél hálás, fiam!” Ezért minden nap hálát ad az Istennek, hogy a felesége még él, hogy tudja őt szeretni, szolgálni. Püspök atya rávilágított, hogy a boldogság nem az egészségen, a sikereken múlik, hanem azon, ami a lelkünkben van.
- Egy mesével folytatta, melyben egy király nem tudta eldönteni, hogy három fia közül kire hagyja a trónját. Elhatározta, hogy próbára teszi őket. Adott nekik egy aranypénzt, és azt mondta nekik, hogy estére vegyenek ezen a pénzen olyat, amivel a palota legnagyobb termét egészen be tudják tölteni. A legnagyobb fiú 3 szekér libatollat, a középső 6 szekér szénát vett, de egyik sem tudta egészen betölteni a termet. A legkisebb fiú meggyújtott egy gyertyát, melynek a szelíd fénye azonnal betöltötte a termet. Püspök úr elmondta, hogy az életet nem lehet dolgokkal, élményekkel betölteni, az életünket csak a teremtő Isten tudja betölteni. Bár a bérmálás látszólag haszontalannak tűnik, valójában a lehető leghasznosabb, legfontosabb. Isten szeretné a szívünket betölteni az Isten- és az emberszeretet fényével. Ez azonban csak akkor sikerülhet, ha a szívünket kinyitjuk, ha beengedjük a szívünk ajtaján kopogtató Jézust, életre szóló igent mondunk neki, neki adjuk a fő helyet az életünkben. Arra kérte a bérmálkozókat, hogy életük nehéz pillanataiban tudjanak Istenre és a hitükre építeni, ne dobják el azt a kincset, amelyet gyermekkorukban kaptak, őrizzék meg, építsék erre az egész életüket és adják majd tovább gyermekeiknek. Ezután a bérmálkozók a püspök atya kérdéseire válaszolva megújították keresztségi fogadalmukat. Majd következett a bérmálás leglényegesebb mozzanata, a bérmálkozók homlokának krizmával való megkenése, miközben a bérmaszülő a bérmálkozó mögött állva, kezét annak jobb vállára helyezve vállalja, hogy a megbérmáltat a keresztény életben szavaival és példájával segíti és támogatja.
A szentmise liturgiájának folytatásaként a megbérmáltak olvasták fel az egyetemes könyörgéseket. Ezután a szokásos rendben folytatódott a szentmise. Elsőként a megbérmáltak járultak a szentáldozáshoz. A szentmise végeztével püspök atya reményét fejezte ki, hogy a bérmálás nem valaminek a vége, hanem valaminek a kezdete lesz, egy még mélyebb Isten-szereteté. Köszönetet mondott Gellért atya hűséges, szorgalmas szolgálatáért, István atya részvételéért, a hitoktatók munkájáért; valamint a megbérmáltak szüleinek azért, hogy a hit kincsét átadták gyermekeiknek. Ezután a Pápai Himnusz és a magyar Himnusz eléneklése következett, majd Gellért és István atyával együtt kivonult és a templom előtt fotók készülhettek róla és a megbérmáltakról.
Szerző és fotó: Vass Veronika
