Diakónusszentelés Szombathelyen június 26-án - Majlát Tihamér bemutatkozása
2021. június 26-án szenteli diakónussá Majlát Tihamért és Rácz Ágostont a szombathelyi Székesegyházban dr. Székely János megyéspüspök. Az alábbi írásban Tihamér mutatkozik be egyházmegyénk közösségének. A szentelés délelőtt 10 órakor kezdődik, amit egyházmegyénk Youtube csatornáján és honlapunkon is élőben követhetnek. A diakónusszentelés előestéjén, június 25-én 20 órától pedig szentségimádást tartanak a Székesegyházban. Közreműködik a Kálvária templom Ének- és Zenekara.
A nevem Majlát Tihamér, 1992. május 7-én születtem Kézdivásárhelyen. Jelenleg a Budapesti Központi Szeminárium végzős kispapja vagyok.
Hivatásom útja akkor kezdődött amikor antagon emberként jómagam is feltettem a nagy kérdést: Ki vagyok, mit akarok, mit keresek, mi érdekel... Ezekkel a kérdésekkel kezdődött életem első kutatása/keresése a nagy mindenségbe, amelyben meghallottam Isten élő szavát. A hang és a megszólítás megrendített, mert idegen volt számomra, nem ismertem, különös volt megtapasztalni és megbarátkozni
Így tudatosan úgy döntöttem, hogy teológiai tanulmányokat kezdek el tanulni, hogy még több ismeretet szerezzek Istenről, és hogy Őt ez által a tudás által jobban megismerhessem. Ezért már középiskolai tanulmányaimat a Református Kollégium Teológiai Líceumban kezdtem el, majd az érettségi sikeres letétele után tovább folytattam teológiai kutatásomat melyet a Babes Bolyai Tudományegyetem Pasztorális Teológia ágazatán kezdett gyökeret és hajtást teremteni az életemben. Négy éves alapképzés után teológiai tanulmányaim mellett Pedagógiát és Pasztorális Pszichológiát kezdtem tanulni, amely még mélyebb gyökereket kezdett hajtani nemcsak a szívemben, hanem tudományos gondolkodásomban is. A mesteri képzés befejezésével isteni gondviselés folytán és sok más segítség által elkezdhettem tanulmányaimat a Kánonjogi Posztgraduális Intézet doktori képzésén. Jelenleg másodéves hallgatója vagyok. Érdeklődési és kutatási terültem a Kánonjog tudomány területén az egyházi plébániák alkotmányi szerkezetének felépítése, fejlődése és közösségi dimenziójának feltárása, továbbá az ebben való kutatási tapasztalat jogi kereteinek megkeresése aktualizálása, amely az antagon embert közelebb viszi a Nagyegyház életébe.
A Sárváron megélt tapasztalatok és lehetőségek sorozatai ihlették meg bennem tudományos munkám elmélyülését, hiszen az ott eltöltött idő alatt olyan szolgálatevő embereket, papokat láttam, akik keresztény példájukkal, kiváló karizmáikkal gazdagítják a nagy Egyház helyi közösségeit. Olyan kiváltságos helyen lehettem, melyben megtapasztalhattam a közösség erejét a plébánián keresztül. Ezt leginkább a helyi közösség vallásos identitásában ill. odaadó segítségnyújtásukban sikerült felfedezni, hogy fontos számukra a vallás, keresztény élet és a plébániai közösség. A gyakorlat megmutatta számomra, hogy milyen megpróbáltatások és kihívások elé kell majd néznem elsősorban saját magammal, másodsorban pedig Istennel szembe ez is egy jó tapasztalat volt.
Látva azt, hogy a helyi közösséget egy plébánia maximális munkaerővel igyekszik önfeláldozóan szolgálni, segíteni abba, hogy találkozzon Istennel és az Egyházzal örömet, kihívást és munkakedvet adott arra, hogy hasznosan segítsem ennek épülésébe. Ez számomra egy különleges ajándék, hiszen én magam is van kiktől tanuljak, fejlődjek és építkezek. Ma már megértettem, hogy a hívatás mindig más személyről és nem magmaról szól. A plébánia strukturális működése lehetővé tette, hogy a helyi közösség nyitottsága és imádságos lelkületének köszönhetően betekintést nyerhessek családok életében is. Láthattam és tapasztalhattam, hogy különféle családok milyen egyszerűen és igazi lelkülettel élik meg Krisztus evangéliumot. Ez az evangéliumi öröm a plébánia kiscsoportjain keresztül is tapasztalható, hiszen sok olyan karitatív, vallásos és csoportépítő foglakozások valósulhattak meg, melyben mindnyájan növekedhettünk és gazdagíthattunk Isten szeretetében.
Így visszatekintve szeminárium éveire és pasztorális gyakorlataira azt mondhatóm, hogy az istennel való kapcsolatom formálódását leggyakrabban az imában és a szentírás olvasásában sikerült megtapasztalni és erősíteni. A kihívások a szemináriumban, nagybetűs életbe is jelen voltak és vannak, de mindig kaptam jelzést és kedvet, hogy alakítsam életem Isten és az Egyház rendelése szerint. A csend és