Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Diakónusszentelés Szombathelyen június 26-án - Majlát Tihamér bemutatkozása

Majlát Tihamér2021. június 26-án szenteli diakónussá Majlát Tihamért és Rácz Ágostont a szombathelyi Székesegyházban dr. Székely János megyéspüspök. Az alábbi írásban Tihamér mutatkozik be egyházmegyénk közösségének. A szentelés délelőtt 10 órakor kezdődik, amit egyházmegyénk Youtube csatornáján és honlapunkon is élőben követhetnek. A diakónusszentelés előestéjén, június 25-én 20 órától pedig szentségimádást tartanak a Székesegyházban. Közreműködik a Kálvária templom Ének- és Zenekara. 

A nevem Majlát Tihamér, 1992. május 7-én születtem Kézdivásárhelyen. Jelenleg a Budapesti Központi Szeminárium végzős kispapja vagyok.

Hivatásom útja akkor kezdődött amikor antagon emberként jómagam is feltettem a nagy kérdést: Ki vagyok, mit akarok, mit keresek, mi érdekel...   Ezekkel a kérdésekkel kezdődött életem első kutatása/keresése a nagy mindenségbe, amelyben meghallottam Isten élő szavát. A hang és a megszólítás megrendített, mert idegen volt számomra, nem ismertem, különös volt megtapasztalni és megbarátkozni Isten élő hangjával. Amikor hallottam a hangot, akkor már késztetést éreztem a szentmise iránt. Az ÉLŐ HANG az Oltáriszentségre irányult, melyet naponta 2 -szer is magamhoz vettem, mert annyira vágytam utána. Ez a tapasztalat számtalan esetben előfordult az éveim alatt, melyben egyre erősebben megtapasztaltam Isten hangját és szeretetét. A nagy találkozások által formálódott ki bennem, Isten szolgálatára való hívás. A nagy Példakép kedvet adott, hogy Őt kövessem, nemcsak keresztény katolikusként, hanem úgy is mint egy Pásztor, aki úgy akar majd gondozni egy nyáját, mint ahogyan Ő  engem gondoz kis bárányként.

Így tudatosan úgy döntöttem, hogy teológiai tanulmányokat kezdek el tanulni, hogy még több ismeretet szerezzek Istenről, és hogy Őt ez által a tudás által jobban megismerhessem. Ezért már középiskolai tanulmányaimat a Református Kollégium Teológiai Líceumban kezdtem el, majd az érettségi sikeres letétele után tovább folytattam teológiai kutatásomat melyet a Babes Bolyai Tudományegyetem Pasztorális Teológia ágazatán kezdett gyökeret és hajtást teremteni az életemben. Négy éves alapképzés után teológiai tanulmányaim mellett Pedagógiát és Pasztorális Pszichológiát kezdtem tanulni, amely még mélyebb gyökereket kezdett hajtani nemcsak a szívemben, hanem tudományos gondolkodásomban is. A mesteri képzés befejezésével isteni gondviselés folytán és sok más segítség által elkezdhettem tanulmányaimat a Kánonjogi Posztgraduális Intézet doktori képzésén. Jelenleg másodéves hallgatója vagyok. Érdeklődési és kutatási terültem a Kánonjog tudomány területén az egyházi plébániák alkotmányi szerkezetének felépítése, fejlődése és közösségi dimenziójának feltárása, továbbá az ebben való kutatási tapasztalat jogi kereteinek megkeresése aktualizálása, amely az antagon embert közelebb viszi a Nagyegyház életébe.

A Sárváron megélt tapasztalatok és lehetőségek sorozatai ihlették meg bennem tudományos munkám elmélyülését, hiszen az ott eltöltött idő alatt olyan szolgálatevő embereket, papokat láttam, akik keresztény példájukkal, kiváló karizmáikkal gazdagítják a nagy Egyház helyi közösségeit.  Olyan kiváltságos helyen lehettem, melyben megtapasztalhattam a közösség erejét a plébánián keresztül. Ezt leginkább a helyi közösség vallásos identitásában ill. odaadó segítségnyújtásukban sikerült felfedezni, hogy fontos számukra a vallás, keresztény élet és a plébániai közösség. A gyakorlat megmutatta számomra, hogy milyen megpróbáltatások és kihívások elé kell majd néznem elsősorban saját magammal, másodsorban pedig Istennel szembe ez is egy jó tapasztalat volt.

Látva azt, hogy a helyi közösséget egy plébánia maximális munkaerővel igyekszik önfeláldozóan szolgálni, segíteni abba, hogy találkozzon Istennel és az Egyházzal örömet, kihívást és munkakedvet adott arra, hogy hasznosan segítsem ennek épülésébe.  Ez számomra egy különleges ajándék, hiszen én magam is van kiktől tanuljak, fejlődjek és építkezek. Ma már megértettem, hogy a hívatás mindig más személyről és nem magmaról szól.   A plébánia strukturális működése lehetővé tette, hogy a helyi közösség nyitottsága és imádságos lelkületének köszönhetően betekintést nyerhessek családok életében is. Láthattam és tapasztalhattam, hogy különféle családok milyen egyszerűen és igazi lelkülettel élik meg Krisztus evangéliumot. Ez az evangéliumi öröm a plébánia kiscsoportjain keresztül is tapasztalható, hiszen sok olyan karitatív, vallásos és csoportépítő foglakozások valósulhattak meg, melyben mindnyájan növekedhettünk és gazdagíthattunk Isten szeretetében.

Így visszatekintve szeminárium éveire és pasztorális gyakorlataira azt mondhatóm, hogy az istennel való kapcsolatom formálódását leggyakrabban az imában és a szentírás olvasásában sikerült megtapasztalni és erősíteni. A kihívások a szemináriumban, nagybetűs életbe is jelen voltak és vannak, de mindig kaptam jelzést és kedvet, hogy alakítsam életem Isten és az Egyház rendelése szerint. A csend és a Szentírás olvasása mindig utat nyitottak az Isten látására, melyek által közeledni tudtam önmagam és mások felé, hogy javulni és látni tudjak. Istennek szenttelt imáim, a szentmisék és különféle liturgikus ima gyakorlatok olyan ablakokat nyitottak ki a szívemben, amelyet önmagamtól nem tudtam volna megtenni/kinyitni. Isten ezt megtette, amelyek sokszor fájdalmasak és nehezek voltak, de ahogy az időt telt, ezek a sebek begyógyultak és tisztává váltak.  A szeminárium lelki programjai úgyszintén sokat segítettek, hogy fejlődni tudjak. Itt gondolok az elmélkedésekre, a punktákra, lectio divinára, a kiscsoportos beszélgetésekre stb., ezek mind-mind formáltak és kedvet adtak arra, hogy Isten tekintetét és az Egyház rendelkezéseit mindig szem előtt tartsam és éljem, így szentelés előtt Egyszere félelem és öröm van bennem. Félek, mert egyre jobban érzékelem ennek a szolgálatnak a nagy felelősségét. Úgy érzem nagy kihívások és megpróbáltatások között kell majd tanúságot tennem Isten és az Egyház előtt, melyben a világ nehézségi is ott vannak. De ott van benne a nagy öröm, hogy szolgálhatom Istent, az Egyházat, és az embereket. Ezt legfőképp a szentségek által fogom tudni tenni. Kereső és kérdező embert Isten lábához kisérhetem és adhatom Jézust oda. Ez egy nagy kegyelmi ajándék és egy nagy öröm is egyben. Gyengeségem erejével Isten megadta azt a nagy ajándékot, hogy Őt szolgálhassam és másoknak Öt átadjam. Úgy érzem ez egy életre szóló öröm, melyben van közösség, vidámság és éltető elv.  Bízok és remélek abban, hogy hivatásom gyümölcseit méltóképpen fogom kamatoztatni és az Úr szolgálatába állítani. Ehhez kérem Isten áldását és segítségét.