Ostyasütő vasak - Koszorús Ödön gyűjtőmunkájának megjelentetésére készül a Vasi Múzeumbarát Egylet
„HOC EST ENIM CORPUS MEUM.”- „EZ ITT, ÍME, AZ ÉN TESTEM.” – A NEK lelkiségével is összhangban a Vas megyében eddig fellelt ostyasütő vasakat mutatja be és elemzi a szerző – rajzok, fényképek segítségével, kis kitekintéssel az ország egész területére. – A Vasi Múzeumbarát Egylet honlapján már szeptember végétől olvashatóak lesznek részletek a készülő kiadványból.
Az ostyasütő vasak ideje lejárt, és az ostyasütők használata is kiment a divatból. A vasak elkallódtak vagy elhasználódtak. A kutatómunka során a múzeumokban, templomokban, padlásokon megbújt, magángyűjtőknél felbukkanó példányokat ismerteti finom cizelláltsággal Koszorús Ödön. Az egyházi rendeltetésű sütővasak mellett bepillantást ad a nemesi és polgári használatú ostyasütő eszközök világába is.
Miért kell megemlékezni ezekről a tárgyakról? – „Szinte nincs két egyformán díszített lap.(...)
Láthatunk olyan sütővasakat, amelyeknek a dátuma azonos, vagy akár tízévnyi távolság van közöttük, azonos beütő szerszámokkal, azonos kompozícióban, ugyanazokkal a motívumokkal, mégis egészen más képi megjelenítéssel készültek. Ahogy feltárul ezeknek a szimbólumoknak és díszítő jeleknek a rendszere, úgy áshatunk mélyebbre a múltba, és gazdagodik a jelentéstartalom, kirajzolódnak az akkori világ szokásai, ugyanakkor egyre élőbbé válik a jelenkorral való kapcsolat.” – Olvashatjuk a bevezetőben. A gyűjtemény csak ízelítő lehet a Kárpát-medencében ma még talán fellelhető darabokból. De már ezek alapján is kirajzolódik egy belső út arról, ahogy az Eucharisztia él a vésnök lelkében, hogy végül aztán fizikailag és lelkileg is élővé válhasson: már valóban a múltba vesző műhelytitkokról van itt szó.
Több ostyasütő megtalálási körülménye is különleges. Olvasmányos módon elénk tárva találkozhatunk ezek leírásával. Majd az ostyaképek pontos, részletes, a heraldika szakmai nyelvén megfogalmazott, mégis az érdeklődő olvasó által könnyen érthető jellemzései következnek. Koszorús Ödön kitér a vésnöki munka jellegére, a képek elhelyezkedésére, a kompozícióra. Egészen apró részletességgel mutatja be a díszítő motívumokat. Megközelíti a szakrális szimbólumrendszer titokzatos világát, azt a misztikus képi nyelvezetet, amely az egyházi rendeltetésű vasak ostyáin megjelenik. – Mindezt mély tisztelettel a téma iránt, csodálattal adózva a kifinomult, igényes ostyák készítőinek.
A tárgyias bemutatások mögött több helyen érezhetjük a bensőséges személyes hangot, amely az Eucharisztia titkához közel járva nem maradhat száraz; mélyen átitatott. A múltból előkerült eszközökön található papi és az áldozó ostyák képei Jézus csöndjét őrzik és ajándékozzák nekünk is. Belső figyelmünkkel érzékeljük, hogy a megváltás drámája feszül rajtuk, naiv és művészi vésetekben. Olvasás közben és látva a rajzokat hitünk gyökeréhez érünk, a béke mélyül el lelkünkben. – A mi életünk sem védeni való tulajdon, hanem megosztani való ajándék – ahogy Henri J. M. Nouwen írja a Szeretett vagy című könyvben.
Koszorús Ödön munkájában természetesen kirajzolódnak hasonló szerkezeti sajátosságok és motívumok – mind a szakrális, mind a profán eszközök ostyamintái tekintetében. Néhol műhelytestvériség felismerésére nyílik lehetőség. Ilyen például az 1726-os nádasdi ostyasütő vas és az ugyancsak 1726-os, Körmenden, a Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeumban őrzött darab, amelyen az évszám azonosságán túl a keresztfa ugyanúgy rusztikussá formált. Sőt az ostyát övező szalag mintázata is azonos: lángnyelves és háromszöges beütőkkel készült.
Ugyanakkor egészen sajátos, egyedi példányok is előkerültek – kompozíciós és ábrázolási sajátosságokkal. A legrégebbi megtalált eszköz 1554-es dátummal szerepel. Két nemesi család megrendelésére készült, és lakodalmas szokást villant fel előttünk. A vele sütött ostyákat esküvői emlékként osztogatták, vagy az esküvői lakoma csemegéinek készítésénél használták fel.
Az értékmentő kiadvány sajátos, egyedi ízét adja, hogy a szerző a leírások közben gyakran asszociál liturgikus énekeinkre, imádságra vagy a Biblia valamelyik mondatára. A szövegbe ágyazott idézetek így kapcsolatba hozzák az olvasót európai egyházi dallamkincsünkkel is.
A tervezett kötetben szereplő egyes tárgyak megtekinthetők Peresznyén, a Magyarországi Horvátok Keresztény Gyűjteménye időszaki kiállításán.
FELHÍVÁS A PLÉBÁNIÁKHOZ
A szerző kérése a plébániákhoz és a magánszemélyekhez: ha van a birtokukban régi ostyasütő vas, akkor 2021. november 30-ig szíveskedjenek jelezni a kiadvány gondozását felvállaló Vasi Múzeumbarát Egyletnél. Az új információk birtokában teljesebb képet kaphatnánk a Szombathelyi Püspökség területén még fellelhető eszközökről.
(Elektronikus levélcím: ; telefon: +3630/9733-328)
