Vasárnapi gondolatok Évközi 26. vasárnapra - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„A keresztény életnek ez a lényege: befogadni a Szeretetet, az Istent.
Befogadni a szeretetünkbe, befogadni a jóságainkba, a szelídségünkbe, a békénkbe, az irgalmunkba, és akkor Istenhez tartozunk, az Övéi vagyunk, az Ő tanítványai.
Ott állunk már az Ő hajlékának küszöbén és belépünk az Ő trónja elé, és a Szeretetnek örök és végtelen ragyogásában élünk mindörökké.”
Évközi 26. vasárnap (Szám 11,25-29; Jak 5,1-6; Mk 9,38-43.45.47-48)
Bárcsak az egész nép az Úr prófétája lenne, bárcsak mindenkire leszállna a Lélek!
Mózes így válaszol azoknak, akik arra kérik, hogy tiltsa meg a prófétálást.
Tiltsa meg olyanoknak, akik nincsenek közöttük, a táborban maradtak, és mégis részesültek a Lélekben, mégis prófétálnak.
Mózes nem tiltja meg ezt, hanem azt kívánja, hogy mindenki, a nép minden tagja részesüljön az Isten Lelkében, az egész nép váljék Isten prófétájává.
Jézus is hasonló választ ad János apostolnak, amikor ő elmondja neki: Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űzött, és nem tartozik közénk, nem a te tanítványod.
Meg is tiltottuk neki, hogy ne tegye ezt.
Jézus azonban azt mondja: Ne tiltsátok meg neki.
Hiszen Jézus akarata az, hogy az Ő tettei, az Ő műve határtalanul kiterjedjen, kiáradjon minden emberre, az egész világra.
Isten önmagában, az Ő Lelkében, önmaga valóságában, a szeretetben akar részesíteni minden embert.
Azt akarja, hogy minden ember hordozza az isteni szikrát, a szeretetnek, a jóságnak a ragyogását, hordozza akármilyen kicsiny, akármilyen porszem a végtelen, az örök Istenhez
képest az ember.
Az ember tettei, az ember jóra törekvő szándékai, jócselekedetei, a szelídség, a béke, a türelem, az irgalom és megbocsátás, mindezek edényei a végtelen Irgalomnak, a végtelen Jóságnak, az Örök Szeretetnek, Istennek.
Isten árad ki reánk, és helyet foglal a mi életünkben, életünk apró morzsáiban, életünk minden jó tettében, minden jó szándékában és elhatározásában.
Valóban Isten együtt cselekszik velünk a kegyelem által.
És ekkor mi Istennek, a Szeretetnek, a Jóságnak az edényei vagyunk.
Még ha törékeny cserépedény is az ember, még ha kicsiny porszem is, ha az ő tette csupán egy cseppnyi víz, a végtelen Szeretet benne ragyog, megcsillan, mint harmatcseppen a felkelő nap fénye, megcsillan a végtelen Szeretet, az Örök Isten.
És valóban ez a mi hivatásunk, ez a keresztény élet.
A keresztény élet tudja azt, hogy Istent kell hordoznia, hogy Istennek ily módon tetteivel, életével a prófétájává kell válnia, szeretetével a Szeretetet hirdeti, jóságával a végtelen Jóságot vallja meg, megbocsátó, szelíd szavával a végtelenül irgalmas Istennek ad tiszteletet.
A keresztény élet annyit jelent, mint Istent hordozni.
A keresztény élet annyit jelent, mint a szeretetben, a jóságban helyet adni a végtelen Szeretetnek, az Örök Jóságnak, az Istennek.
Ezért mondja Mózes: ne tiltsátok meg.
Nem veszem el a Lelket azokról, akik prófétálnak, sőt azt akarom, hogy az egész nép részesüljön Isten Lelkében.
Reánk vonatkozik ez.
Istenben részesülni, a Szeretetben részt venni, az örök, az egyetlen, a végtelen
Szeretetben, részt venni úgy, hogy életünk apró, kicsiny jóságaival, mint edény hordozni a végtelen Istent, az Örök Szeretetet.
Jézus is ezért mondja János apostolnak: Ne tiltsátok meg, hogy ördögöt űzzön, hiszen az én nevemben teszi azt, hiszen az én erőm lakik benne, hiszen ezáltal hozzám tartozik.
Valóban úgy tartozunk Jézushoz, azáltal leszünk az Ő tanítványai, keresztény emberek,
hogy befogadjuk azt, aki Ő, Ő pedig a Szeretet.
Befogadjuk életünkbe azt a cselekvést, ahogyan Ő cselekedett.
Ő pedig jót tett mindenkinek, hogy a szívünkbe fogadjuk, és az életünkben megvalósítjuk azt, amit Ő tett velünk: megbocsátott és irgalmas volt hozzánk.
A keresztény életnek ez a lényege: befogadni a Szeretetet, az Istent.
Befogadni a szeretetünkbe, befogadni a jóságainkba, a szelídségünkbe, a békénkbe, az irgalmunkba, és akkor Istenhez tartozunk, az Övéi vagyunk, az Ő tanítványai.
Ott állunk már az Ő hajlékának küszöbén és belépünk az Ő trónja elé, és a Szeretetnek örök és végtelen ragyogásában élünk mindörökké.
Ámen.
2021. szeptember 26.
Takács Gyula plébános atya
