József, az igaz ember

Mit jelent „igaz” embernek lenni? Hogy nem hazudok? Hogy becsületes vagyok? Hogy szavahihető vagyok?
Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések mozogtak bennem, amikor megláttam e lelki nap meghívóját.
2021. október 30-án Székely János püspök atya gondolatait hallhattuk a témában.

A lelkinapon mintegy 40-en vettünk részt.
Kellemes érzés töltött el, mikor beléptem a Martineum nagytermébe. Szinte minden második széken férfi ült. Lehet, hogy csak férfiaknak szólt volna ez a nap? Nem, bárki jelentkezhetett, nem „lógtam” ki a sorból.
9 órakor imádsággal, énekkel kezdődött az érdekesnek ígérkező program. Első blokkban Püspök atya beszélt Szent Józsefről, az ácsról, az igaz emberről Reményik Sándor gyönyörű versének bevezetésével.
Ezután sok-sok életpéldán keresztül mutatta be nekünk Szent Józsefet, akinek életvonulatából öt jellemző vonást, férfias erényt emelt ki:
- Szent József tisztelte az Istent és a Szűzanyát. Megismerhettük az ács töprengéseit, istenfélelmét, életideálját: követni Istent minden parancsában, és feleségül venni a szeretett Máriát.
Számomra a nagy tanulság az lett, hogy a házastársamat még jobban tiszteljem.
- Szent József megbízható ember volt, sziklája a Szent Családnak: ebben a kifejtésben a gyakorlatban láthattuk Józsefet, amint vezette a családját hegyeken-völgyeken, sőt, országhatárokon keresztül is.
És itt a Szűzanya ráhagyatkozására is rácsodálkozhattunk: mennyire bízott férjében! Még akkor sem vitatkozott vele, amikor abban a pillanatban a földi élet szabályai szerint esztelenség lett volna pl. utazni. Bízott Józsefben, hogy a családfő tudja, mit miért tesz. Vajon én is tudok ennyire bízni a társamban?
- Szent József engedte, hogy Isten vezesse őt: Máriát teljes szívéből szerette, mégis „igen”-t mondott a felelősségteljes feladatra, amit Isten rábízott, vagyis nevelje fel Fiát. Mi is sokszor mást képzelünk el életünkről, mint amerre aztán esetleg halad, de ha Istenre bízzuk a választást, a vezetést, akkor jó úton járunk. Az én számomra ekkor vált teljes bizonyossággá a felismerés, hogy mennyire vezette Isten életemet, és a fontos döntésekben milyen jó, hogy Rá hagyatkoztam (párválasztás, később munkahely).
- Szent József, mint édesapa mutatkozott be a negyedik pontban. Ha édesapámra nézek, vajon látom-e Isten arcát?
- A befejező gondolatban Szent József csendes hallgatásáról elmélkedtünk: az evangéliumokban egyetlen hangosan kimondott szavát sem olvashatjuk Józsefnek. Ő tettekkel, nem szavakkal mutatta ki hitét. Vajon az én életemben mennyire áll előkelő helyen a hallgatás, az értő hallgatás, a meghallgatás?
Az elmélkedés után kiscsoportokra oszlottunk, és átbeszéltük a hallottakat. A mi csoportunkban igen vegyesen sikerült összekerülnünk: volt több mint 60 éve házas asszony, de egy éve nősült fiatalember is.
Egyesek épp nehézségekkel küszködtek házasságukban, mások megerősödhettek abban, hogy jó úton haladnak. Bár rövid volt a beszélgetésre szánt idő, mégis feltöltődve indultunk a szentmisére.
A szentmisén a Szentírás másik híres Józseféről hallottunk: Jákob tizenegyedik fiáról, akit testvérei Egyiptomba adtak el rabszolgának. Érdekes volt a párhuzamot felfedezni az ács és az egyiptomi kormányzó életében. Mindkét alak a tiszta, követendő ember példájaként állt előttünk. Bőven meríthettünk jellemük erényeiből.
Ebéd után rövid fórum következett. János püspök mély bölcsességgel válaszolt az általunk feltett nem könnyű kérdésekre. Nehezebb volt felelni a konkrét élethelyzetekre, hisz háttérismeret nélkül két mondat kevés arra, hogy mindennel tisztában lehessünk. Püspök atya mégis tudott minden kérdésre úgy válaszolni, hogy feltöltekezve vihettük szívünket a napot lezáró szentségimádásra.
Hálásak vagyunk Székely János megyéspüspök atyánknak, aki ránk áldozta e napot, és ennyi szép és életre váltható gondolattal bocsátott minket haza.
A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósul meg.