Szombathelyi Egyházmegye

Szécshenyi 2020 - Európai Szociális Alap

Vasárnapi gondolatok - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése Évközi 34. vasárnap

Evkozi33_2021-1„Ezt az életet, ami a szeretet, az életet, ami az Ő fénye mibennünk, az Ő arcáról sugárzó ragyogás, ezt az életet Ő nem hagyja halálban, Ő közel marad hozzánk.
És akkor, amikor átlépünk ennek a világnak a határán, amikor lehullanak a mi életünk csillagai, amikor megrendülnek a mi életünk erői, akkor közelebb vagyunk már, akkor egészen közvetlen közel ott állunk az Élet színében, akkor ott vagyunk abban a Tűzben, abban az emésztő, szüntelen lángoló Tűzben, aki a Szeretet, aki a végtelen, az Örök Isten.
És mindörökké látni fogjuk Őt, látni fogjuk az Élet hatalmát, látni fogjuk a Szeretet diadalát, látni fogjuk, mert bennünk ragyog. Egészen át fog itatni bennünket.”

Évközi 33. vasárnap (Dán 12,1-3; Zsid 10,11-14. 18; Mk 13,24-32)
Közel van, már az ajtóban.
Igen, a szívünk ajtajánál áll, és szüntelenül zörget, és belép a szívünkbe, átjárja tetteinket.
Ott van minden mozdulatunkban, mindenben, ami szeretet.
Az életünkben ott van az Élet, az az Élet, aki az Isten, az Örök Élet.
Az életünkben ott van a Szeretet, mert a közelünkben van, mert ott van már az ajtó előtt, mert már belépett a küszöbön, mert a szívünkben van, mert velünk van minden nap és mindenütt.
Isten közelsége, a Szeretet, a végtelen, az örök, a romolhatatlan, a szent, a dicsőséges
Szeretet, Ő ragyogja bele önmagát, önmaga fényét a mi emberségünkbe, és ez az Élet a mi életünkben.
S ha életünk, ez a földi már fogyatkozóban van, ha megrendülnek erői, ha odahulltunk a porba, Isten akkor is ott van a közelünkben, velünk van, mert Ő hűséges.
Ő önmagára esküdött meg, önmagára, a Szeretetre, hogy nem hagy el bennünket.
És aki belépett az életünkbe, aki felragyogott annyi és annyi mozdulatunkban, aki megcsillant a szavainkban, aki Szeretet testté lett a mi minden szeretetünkben, Ő ott van a közelünkben, és nem hagy bennünket a porba hullva, hanem az Élet önmagába emel föl minket, hogy közel legyünk Hozzá, ott legyünk az Ő színében, az Életben, az Örök Életben mindörökre.
Ez a mi hitünk, és ebből a hitből sarjad a mi reményünk, az a remény, amely örömet ad nekünk, minden nap vigasztalást.
A hitünk az, hogy Isten a közelünkben van.
A hitünk az, hogy Isten törődik velünk, úgy tekint reánk, mint övéire.
Nem idegenek vagyunk Tőle, nem szolgák, hanem az Ő háza-népe vagyunk, az Ő családja, Isten kedves gyermekei.
És barátai vagyunk Istennek, a testvérei egy végtelen nagy Testvérnek, kicsiny testvérei, de testvérek, és ezért Ő fogja a kezünket, és Ő ad nekünk életet, minden életet.
Mindazt az életet Ő adja nekünk, ami élet az életünkben, ami szeretet.
Minden jóság, minden szeretet, minden mosoly, minden simogató mozdulat az Isten közelsége, az Élet bennünk, az Ő fénye.
És ez a Fény megtörhetetlen, ez az Élet romolhatatlan, örökkévaló, valóban szent és dicsőséges, ez a szentség ez a dicsőség már bennünk van, fel-felragyog annyi pillanatban, annyi jó tettben.
Isten átitat bennünket. Ez a mi hitünk.
És ebből a hitből fakad a remény, hogy Ő nem hagy elveszni bennünket.
Ezt az életet, ami a szeretet, az életet, ami az Ő fénye mibennünk, az Ő arcáról sugárzó ragyogás, ezt az életet Ő nem hagyja halálban, Ő közel marad hozzánk.
És akkor, amikor átlépünk ennek a világnak a határán, amikor lehullanak a mi életünk csillagai, amikor megrendülnek a mi életünk erői, akkor közelebb vagyunk már, akkor egészen közvetlen közel ott állunk az Élet színében, akkor ott vagyunk abban a Tűzben,
abban az emésztő, szüntelen lángoló Tűzben, aki a Szeretet, aki a végtelen, az Örök
Isten.
És mindörökké látni fogjuk Őt, látni fogjuk az Élet hatalmát, látni fogjuk a Szeretet diadalát, látni fogjuk, mert bennünk ragyog. Egészen át fog itatni bennünket.
És mibennünk minden Ő lesz akkor, minden mindörökre. Ez a mi reményünk.
És ez a remény örömet ad nekünk, örömet minden nap.
Örömet és vigasztalást, hogy a szorongattatás, ennek az életnek annyi szüksége, annyi, ami kevés benne, annyi sírás, ne keserítsenek el.
Mert ebből a földből, ennek a földnek a porából mi föltekintünk annak arcára, aki szüntelenül néz minket, akinek arcáról szüntelenül ragyog reánk a Fény, az Élet, a Szeretet tündöklése ragyog reánk, és életet sugároz belénk, örök életet, halhatatlan, szent és dicsőséges Életet.
Fölnézünk az Ő arcára és örvendezünk, ahogy mindörökre örvendezni fogunk az Ő arca előtt, amikor tudni fogjuk: közel van hozzánk, az ajtó előtt már.
És nem állt meg az ajtónál, hanem belépett a mi emberségünkbe, megajándékoz bennünket önmagával, a Szeretet örökkévalóságával, átitat egészen, egészen átjár minket.
Ez a remény ma is örömet ad nekünk már, amikor még homályban járunk itt a földön.
De tudjuk, már ezt a homályt is átszakítja a Nap ragyogása, a szeretet mozdulatai.
És el fogja oszlatni egészen az Ő olyan közelsége, amely közelségben úgy fogjuk ismerni Őt, ahogyan Ő ismer bennünket, színről színre ott állunk a Szeretet fényében, és ez a Fény lesz, ez minden, a mi egész valónk.
Istenben állunk majd és Őbenne élünk, a Szeretet örökkévalóságában.
Ámen.

2021. november 14.

Takács Gyula plébános atya