Vasárnapi gondolatok Krisztus Király ünnepére - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Íme, a dicsőség, íme, a Te hatalmad, Krisztus, Te kereszten függő Úr, Te hatalmas Király.
És akik fölemelték tekintetük, akik Téged néznek, akik úgy lépnek Hozzád, hogy a mellüket verik, és leborulnak előtted, és imádnak téged, Szeretet, ők megismerték az igazságot, ők nem kérdezték Pilátus kétkedő szavával: Tehát Te vagy a Király? Vagy: Mi az igazság?
Hanem amikor Hozzád értek, amikor átöleltek Téged, ó Kereszt, amikor megérintettek Téged tekintetükkel, akkor tudták: az Úr az.
És nem volt a szívükben kételkedés, hanem csak álltak előtted, és beléd gyökereztek, ott maradtak Nálad. Ó Szeretet!
Te felemelted őket, vonzottad, és vitted abba a magasságba, ahol Te mindöröktől uralkodol, ahol Te önmagad vagy, ó örök, ó végtelen Szeretet.”
Krisztus Király vasárnapja (Dán 7,13-14; Jel 1,5-8; Jn 18,33b-37)
Övé a dicsőség és a hatalom.
De milyen dicsőség Krisztus fensége? Milyen a Te hatalmad, Te Keresztrefeszített?
Hiszen ha Téged nézünk, ha fölemeljük tekintetünket, hogy lássunk Téged, a kereszten szemlélünk.
A kereszten összetörten, halálra adtan, lehajtott fővel. Megalázottan és gyalázattal.
Milyen tehát a Te dicsőséged? Milyen a Te hatalmad, ó Te Erőtlen?
Éppen ez, éppen a kereszt. Mert Krisztus dicsősége a szeretet. A szeretet Krisztus hatalma.
És a szeretet a kereszt. A keresztben eljött az Isten, aki öröktől és mindörökké Jóság, aki irgalom és megbocsátás, aki szelídség és béke. A kereszt az Ő ajtója.
Elközelgett, és belépett a mi világunkba. Idejött hozzánk, közöttünk van, odaállt mellénk.
A Szeretet jött el. És Ő a dicsőséges, Ő, aki mindöröktől van, aki nem ismer romlást, akiben változásnak árnyéka sincsen, aki mindig ugyanaz. Íme, a Kereszt királya, íme, a Dicsőséges.
Őt szemlélni, megérteni a Szeretet hatalmát, Őt szemlélni, imádni a Kereszt Királyát.
Ezért vagyunk itt ma ezen az ünnepen. Ez az ünnep azt mondja ma nekünk: Övé a dicsőség.
Kié tehát? A kereszten függőt látod, övé a dicsőség és övé a hatalom.
Kié a hatalom? Kié az erő? És kit illet meg minden áldás és minden dicsőítés?
A keresztre emeled a tekinteted. Igen, Ő a dicsőséges, Ő a hatalmas. Miért?
Mert Ő a Szeretet. Mert Ő eljött.
Miért? Mert Ő megbocsátott neked. Mert Ő a szelíd. Mert Ő körüljár és szolgál mindenkinek.
És nem töröl el bűnösöket hatalma vesszejével, szája leheletével, mint viaszt, hegyeket nem olvaszt széjjel.
Ő azért jött el, hogy életed legyen neked, akinek nem volt életed.
A halálban, a bűn mélyén, a gyűlöletben vergődőkhöz jött el, az ő börtönükbe, hogy kiszabadítson téged, hogy fölemeljen.
Azért jött el, mert Ő az élet, és önmaga gazdagságából ad teneked, ad megszámlálhatatlan bőségeset.
És hogy odaadja neked önmagát, azért szegénnyé lett.
Íme, a kereszthez kötötték Őt a szegek, és a megkötöttsége szabaddá tett téged, feloldozott a bűn kötelétől. Íme, alámerült a halálban.
És az Ő halála halhatatlanná tett téged, örök életet adott neked.
Ó, milyen gazdag Ő, ó milyen hatalmas! Átölelte a világot.
Elment, és kereste az elveszettet, mindegyiket.
Egy sem kerülte el az Ő figyelmét, ment, amíg meg nem találta.
Olyan volt, mint az asszony, aki söpörte házát, mert egy garas elgurult, és világot gyújtott, és Ő volt a sötétben élők világossága.
És Ő volt, Ő maga az elgurultakat kereső seprő.
Íme, a dicsőség, íme, a Te hatalmad, Krisztus, Te kereszten függő Úr, Te hatalmas Király.
És akik fölemelték tekintetük, akik Téged néznek, akik úgy lépnek Hozzád, hogy a mellüket verik, és leborulnak előtted, és imádnak téged, Szeretet, ők megismerték az igazságot, ők nem kérdezték Pilátus kétkedő szavával: Tehát Te vagy a Király? Vagy: Mi az igazság?
Hanem amikor Hozzád értek, amikor átöleltek Téged, ó Kereszt, amikor megérintettek Téged tekintetükkel, akkor tudták: az Úr az.
És nem volt a szívükben kételkedés, hanem csak álltak előtted, és beléd gyökereztek, ott maradtak Nálad. Ó Szeretet!
Te felemelted őket, vonzottad, és vitted abba a magasságba, ahol Te mindöröktől uralkodol,
ahol Te önmagad vagy, ó örök, ó végtelen Szeretet.
Vitted őket ezen az úton és a kinyitott ajtón át, - a Te kereszted az, az ajtón át, amin a világba jöttél közénk, a Testvérünk lettél, az ajtón át bevezetetted őket a Te házadba.
És odaértek a Te trónod elé, ott álltak a Szeretet ragyogásában, és mondták mind: ó Áldott, ó Király, ó Szeretet, ó Te fölséges!
És tudták, hogy ott vagy a közelükben, ott vagy ma és minden nap és mindörökre.
Ők kinyitották a szívüket előtted, előtted, Kereszt Királya, és a Te tekintetedből áradó fény, a Te lehajtott fejed, igen, a Te megtört szemed megtörhetetlen sugárzása beleégette az Ő lelkükbe Téged önmagad, a Szeretet nevét írta a homlokukra.
És minden mozdulatuk Te vagy, ó örök Kegyelem. Milyen közel vagy hozzánk!
Ott élsz a mozdulatainkban. Te vagy a Béke, minden békesség Te vagy, embernek emberrel kötött szövetsége, minden jóbarátság és minden kedves szava, Te vagy minden szelídség, Te, ó Kereszt kegyelme. Közel vagy hozzánk, bennünk vagy.
Beleírtad kitörhetetlen önmagad a mi lelkünkbe. És mindörökké ott fogunk állani a Te fényedben.
A Szeretet ragyogása ez, a kereszt kiáltása.
Mindörökké ezt a kiáltó szózatot fogjuk énekelni Veled, Teveled kereszt Ura.
És a Szeretet örök igazsága elmúlhatatlan zeng az ajkakon.
Valóban Úr vagy, valóban Te vagy az Egyetlenegy, és Terajtad kívül nincsen más.
Te, ó Szeretet az Örök vagy, az Örökkévaló, Te vagy az Élet.
Ámen.
2021. november 21.
Takács Gyula plébános atya
