Gondolatok Nagyböjt 5. vasárnapjára- Dr. Takács Gyula atyától
„Jézus odaadta életét értünk, és odaadta az isteni életet nekünk, mert így szeretett bennünket, fáradhatatlan szeretettel. Amikor ezt a Szeretetet szemléljük, amikor Krisztus keresztjében megértjük, hogy Isten a Szeretet, aki itt van közöttünk, akkor vonz bennünket ez a Kereszt, hív, és arra buzdít, hogy életünkben kövessük ezt a Szeretetet, az életünk a keresztnek az útja legyen, annak a keresztnek az útja, amely a Szeretet. A szeretet útja legyen az életünk. És ha ezen az úton megyünk, akkor Istenhez érkezünk el, a végtelen Szeretethez, és ott az Ő örök életében helyünk van, hiszen a Szeretet helyet készített nekünk önmagában. Istenben, a végtelen Szeretetben élünk mindörökre, és úgy leszünk Őbenne, mint magunk is tiszta szeretet, mert újjá teremtett bennünket Isten, az Ő szeretetének fényével szeretetté tett bennünket, hogy mindörökké Vele lehessünk.”
Nagyböjt 5. vasárnapja (Iz 43,16-21; Fil 3,8-14; Jn 8,1-11;)
Ne a régmúlt dolgokra gondoljatok, én valami egészen újat viszek végbe köztetek - ezeket a szavakat halljuk ma az ószövetségi olvasmányban Izajás próféta ajkán.
Isten hozzánk szól ezekkel a szavakkal: „Ne a régmúlt dolgokra gondoljatok!”
Isten valami egészen újat visz végbe, és arra buzdít bennünket a próféta szavával, hogy tekintsünk Isten hatalmas új tettére. E hatalmas új tett pedig Krisztus keresztje.
Krisztus keresztjében Isten újjá teremtette az ember lelkét.
Új szívet és új lelket teremtett bennünk, mert Krisztus keresztjében Isten maga szállt alá a földre, éspedig úgy szállt közénk, mint végtelen Szeretet.
Krisztus keresztjében Isten átölelte az egész világot, és átölelt minden embert.
Mindegyikőtöket külön-külön átölelt Krisztus keresztjében Isten, aki a Szeretet.
Ez az új tett, amit Isten megígért a próféta ajkán, amit megvalósított Krisztus keresztjében.
Álljunk tehát oda a Kereszt elé, emeljük föl tekintetünket, és szemléljük a Szeretetet, értsük meg: Krisztus keresztje a Szeretet.
Ha Krisztus keresztjéhez közel akarunk jutni, a Szeretet ragyogását kell meglátnunk Krisztusnak, a keresztre Feszítettnek arcán.
És ha megértettük a Keresztet, ha a Keresztben szemléljük a Szeretet mélységes titkát,
akkor megismertük Istent, akkor megtudtuk, hogy Isten a Szeretet. Isten így szeretett bennünket.
A szentmise könyörgésében azért imádkozunk, hogy életünket az a fáradhatatlan szeretet vezesse, amely szeretettel Krisztus feláldozta önmagát a világért, és halálra adta önmagát.
Fáradhatatlan ez a Szeretet. Igen, öröktől szeret bennünket Isten, és szeret mindörökre.
Szüntelenül szeret bennünket Isten, és nem fárad el sohasem.
Ez a Szeretet küldte az Egyszülött Fiút a világba, hogy az Ő Szeretete velünk legyen, és keresse meg az elveszettet, hogy emelje föl az elesettet.
Azért küldte Isten a Fiát a világba, hogy életet adjon a holtnak.
Nem azt akarja Isten, hogy elpusztuljon a bűnös, nem ítélni küldte Jézust.
Isten azt akarja, hogy életünk legyen. De nem csupán a mi életünket adja vissza nekünk, Isten annyira szeretett bennünket, hogy az Ő örök és végtelenül boldog életét osztja meg velünk.
Jézus odaadta életét értünk, és odaadta az isteni életet nekünk, mert így szeretett bennünket, fáradhatatlan szeretettel.
Amikor ezt a Szeretetet szemléljük, amikor Krisztus keresztjében megértjük, hogy Isten a Szeretet, aki itt van közöttünk, akkor vonz bennünket ez a Kereszt, hív, és arra buzdít, hogy életünkben kövessük ezt a Szeretetet, az életünk a keresztnek az útja legyen, annak a keresztnek az útja, amely a Szeretet. A szeretet útja legyen az életünk.
És ha ezen az úton megyünk, akkor Istenhez érkezünk el, a végtelen Szeretethez, és ott az Ő örök életében helyünk van, hiszen a Szeretet helyet készített nekünk önmagában.
Istenben, a végtelen Szeretetben élünk mindörökre, és úgy leszünk Őbenne, mint magunk is tiszta szeretet, mert újjá teremtett bennünket Isten, az Ő szeretetének fényével szeretetté tett bennünket, hogy mindörökké Vele lehessünk.
Ámen.
2022. április 3.
Takács Gyula plébános atya
