Nagyböjti lelkigyakorlat 2. - Dr. Takács Gyula atya gondolatai
Halálra adta önmagát. A mai estén Jézus haláláról elmélkedjünk. Elmélkedtünk tegnap a Szeretetről: Jézus a fáradhatatlan Szeretet. Ő az Örök Szeretet, az Isten, aki szeretett minket.
Most pedig elmélkedünk a halálról. A halál valami rettentő, szörnyű dologként jelenik meg előttünk. Mindennek a vége, mindent elpusztít, kerékbe tör minden reményt és minden örömet. A halál a végleges kudarc, amiből már visszatérés nincsen, ami után már nincs élet. Jézus ezt a halált vette magára, a mi halálunknak terhét, minden szörnyűségét, kínját és keservét. Jézusra, amikor három óra lett, alászállt az a mély sötétség, amely nem lát napvilágot többet, amely sötétségben nincsenek csillagok az égen, és a hold nem világít. Jézus valóban meghalt. Úgy halt meg, mint minden ember. Jézus halála mégis egészen más, mint bármelyik ember halála. Jézus halála az élet. Jézus halála legyőzte a halált. Jézus halála halhatatlan, örök élet. És miként történt meg ez? Megtörtént azért, mert amikor Jézus meghalt, akkor Ő hatalmas volt, nem erőtlen, nem összeroppant a halál súlya alatt. Hatalmam van arra, hogy odaadjam az életemet - mondta. Ó, milyen hatalom ez, milyen erő! Jézus halálának az ereje. A halál mindig erőtlenné tesz, megfoszt, mindent elvesz tőlünk. Jézust is szegénnyé tette a halál. Jézus kiüresített, mégis hatalmas a halálában, önmaga végtelen mindenhatóságát tartja a kezében. Úgy hal meg, hogy ezzel az erővel fölegyenesedetten fölemelkedik az Égbe. Nem a semmiség mélyébe süllyed le, hanem föllép az Isten színe elé, és úgy hal meg. Ebben áll az Ő halála - olyan hatalommal, hogy önmagát, egész végtelen Fiúságát és teljes emberségét odaadja az Atyának. Hozza a kezében minden sebét, amit ejtettek rajta, a tövisnek minden szúrását, az ostornak minden csapását, minden elestét és minden könnyezését. Életének minden lépését hozza, szívének minden dobbanását, minden lélegzetét, tekintetének minden sugarát. Hozza magával mindazt, amit jól tett körüljárván Galilea falvaiban. Hozza magával minden igéjét, minden bölcsességét, amit tanított, hozza minden kedvességét, minden szeretetét, minden szenvedést és minden életet. És hozza magával azt a pillanatot, amikor kilehelte lelkét. Hozza magával kiontott drága vérét a kezében, utolsó leheletét, a kereszten függő testét. Hatalmas Ő, hogy mindezt hozhassa, az Égig vigye fel, lép föl a lépcsőn, amely Isten Trónjához vezet. És beléphet Isten színébe, abba a Szentélybe, amit nem ember keze épített fel, abba a Szentélybe, aki maga a Szent, az Isten. És odateszi arra az Oltárra, amely oltár az égő, az elégő, a szüntelen lángoló Szeretet. Isten maga ez az Oltár. Odateszi teljes önmagát, hogy elégjen, hogy Szeretet legyen. És íme, ez Jézus halálának lényege. Jézus halála a Szeretet. Jézus halála hatalmas arra, hogy szeretetként lobogjon, és ennek a Lángnak nincsen kialvása. A Szeretet nem szűnik meg sohasem, az a Szeretet, amely öröktől van, az a Szeretet, aki örök, aki fáradhatatlan, az a Szeretet, aki végtelen, Ő mindig lángol, és nem alszik ki sohasem. S Jézus ott lobog ebben a Lángban, lobog a kereszten, lobog utolsót lehelve, hatalmasan, odatéve önmagát az Atya kezébe. De a Szeretet Élet, a Szeretet dicsőséges, a Szeretetben nincsenek keserű könnyek, a Szeretet örvendezés, a Szeretet ünnep. Jézus halála mind öröm és gazdagság, az Ő szegénysége. És az Ő alázata dicsőséges, az Ő halála nem a romlás, a pusztulás, nem a remény vesztése, Jézus halála a Szeretet lobogása, alkonyt nem lát sohasem, ez a Fény mindig tündököl, mindig élet. Jézus halála örök élet, mert Jézus halála az Istené, az Istennek odaadottsága, vele eggyé forrottsága. Így van Ő, az Atya Egyszülötte, az Egyszülött Fiú mindöröktől így van az Atya ölére, lobog Benne, abban az Egyetlenben, aki a Szeretet, aki az Isten, mindöröktől átölelve Atyját és Atyjától átölelten. S amikor Jézus ott van a kereszten szegényen, nem változott meg semmi, ebből a gazdagságból semmit nem veszített el, hanem megnyerte azt, ami százszoros, ami örök. Ott van az Isten ölében. Jézus halála élet, örök élet, ünnep, és kimondhatatlan öröm. Íme, Jézus halálának titka. Halálra adta önmagát. S amikor halálra adta, igen, Ő adta, adta hatalmasan, és az Istennek adta. Istennek halt meg, s aki benne halt meg, él Őbenne, hisz Isten Élet, halhatatlan Élet. Jézus halála Isten szeretete, és ezért ez a halál nem lát pusztulást, nem szomorú, nem reménytelen. Ez a halál élet, dicsőséges, örök élet. És Jézus halálra adta önmagát értünk, mert bennünket szeretett, ezért elfeledkezett önmagáról, csak minket keresett, az elveszetteket, csak jött, csak jött utánunk, jött abba a mélybe, ahol a mi halálunk megkötözött bennünket. Jézus értünk halt meg, a mi halálunk végett. S amikor értünk adta önmagát, akkor ezért a szeretetért is él Krisztus a halálban, hiszen bennünk él, hiszen mi gazdagok lettünk az Ő szegénysége által. Az Ő gazdagsága ott van mibennünk, az Ő halhatatlan kincse, - reánk pazarolta - és mi vagyunk Krisztus kincsének tartója. Értünk adta önmagát, azért Ő bennünk él tovább. Értünk lett szegénnyé, azért a mi gazdagságunkban Ő gazdag, él a mi életünkben, abban az életünkben, amelyet Ő adott nekünk. Azokban a tettekben, melyeket az Ő kegyelme fakaszt az emberben. Él Krisztus minden szeretetben, minden jóságban az Ő szelídsége tündököl, tündököl kiolthatatlan fénnyel, és beragyogja a világot. Vajon sötétség borítja be Krisztus keresztjét? A nap nem adott világot, és a hold nem világolt azon az órán. De ó, megszámlálhatatlan mennyi jóság ezen a világon, mind-mind tündöklő mécslángok, ragyognak Krisztus keresztje körül, és fényt adnak, adnak szeretetet és adnak jóságot, életet adnak, és Krisztus élete ez. Ó menyi élet, ó menyi szeretetet! Vajon Krisztus halála veszteség lett? Nem árad szét gyümölcse, amíg ember él ezen a földön? Értünk adta halálra önmagát, és bennünk, a mi életünkben, a mi szereteteinkben, a mi jóságunkban Krisztus jár körül ma is és a világ végéig, és minden helyen és minden pillanatban. Krisztus jár körül és jót cselekszik a mi tetteinkkel. Ó, milyen gazdag vagy Krisztus, keresztre feszített, Te kereszten meghalt Szeretet. Ó, milyen gazdag vagy, hiszen Tiéd a Te Atyád, a végtelen, az Örök Élet, és Tiéd a Te tanítványaid megszámlálhatatlan sokasága. Ők mind követnek Téged, bennük Te élhetsz, az Ő szívükben, az Ő életükben halhatatlan vagy, ó kereszten meghalt Krisztus. Jézus azt mondotta a haláláról: dicsőség az, az Atya dicsősége. Amikor közeledett a halál órája, így szólt: „Atyám, ezért az óráért jöttem, dicsőítsd meg nevedet.” Jézus halála a dicsőséges Isten ragyogása, mert Istennek halt meg, nem a pusztulásnak, és Istenben ragyog, örökké él. És azt mondotta Jézus a haláláról: „Ha a búzaszem nem esik a földbe, egyedül marad, de ha a földbe hull és elhal, sok termést hoz.” - ezt meg rólunk mondta, a sok életről, a sok szeretetről, a sok termésről. Jézus halála tehát Isten dicsősége, és Jézus halála az ember életének jósága. És ha e két igazságot odatesszük Krisztus keresztje elé, és e két igazság fényétől megvilágítottan tekintünk a kereszten függő holt Krisztusra, akkor valóban megvalljuk, hittel kiáltjuk: Ó, Te Élet, ó Te dicsőséges, ó Szeretet! Ámen.
2022. április 8. Takács Gyula plébános atya
