Családos keresztút

Ha keresztút van, szülőként mindig kifogásokat keresek: Nem jó időpontban van. Túl hideg van, változékony az idő. A gyerekeknek túl hosszú, unalmas. Olyan borzalmas, a gyerek úgysem érti.
Ami miatt mégis igyekszem eljutni nagyböjtben egy-egy keresztútra a családommal, az amiatt van, hogy a fiatalkoromban átélt Istenélmények újra és újra buzdítanak, a feltámadást csak a keresztút által érthetjük meg.

Ezért jó, hogy újra lehetett közös keresztútja a családoknak, Kemestaródfán találkoztunk április 10-én délután. Közös zarándokutunk célja a Miród-forrás volt. A rohanó hétköznapok mellett reményt adó volt, hogy megint volt olyan program, ahol „nem kell viselkedni”, ahol a gyerekek szabadon járhatnak a természetben, a felnőttek befelé figyelhetnek, imádkozhatnak.
Az Egyházmegyei Családpasztorációs Bizottság mindig „új” helyeket fedez fel, melyek babakocsival, kisgyerekekkel is járhatók, lehetőség van a lelki feltöltődésre, emberrel és Istennel való találkozásra.
Esős, borongós időt jósoltak, mégis sütött a nap, az erdei fák védtek minket. Öröm volt látni a tavaszi díszbe, virágfüzérbe öltöztetett stációkat. A rácsodálkozás, elcsendesedés pillanatai voltak ezek.
Fekete Szabolcs atya „összehozta” azt a csapatot, akik igénylik a közös imádságot, egymás társaságát.
Ferenc pápa gyerekeknek írott keresztútját gondolkodhattuk végig, ami a kicsiket is megérintette, hiszen velük kapcsolatos egyszerű történetek szerepeltek benne. Volt virágot szedő ovis, rohangáló, sárba ugráló kisiskolás, egymással beszélgető kamasz... A mindennapjainkról, rólunk szóltak. Jézus keresztútján mind járhatunk.
„Az űrhajósokhoz hasonlító emberek szálltak ki a mentőautóból, védőfelszerelésbe burkolózva, kesztyűben, maszkban és szemvédőben. Elvitték a nagypapámat, aki pár napja már nehezen lélegzett. Ez volt az utolsó alkalom, hogy láttam a nagypapámat. Pár nappal később a kórházban halt meg. Úgy gondolom, a magánytól is szenvedett. Nem tudtam fizikailag közel lenni hozzá, elbúcsúzni tőle és vigasztalni őt. Minden nap imádkoztam érte, így el tudtam kísérni őt ezen az utolsó földi utazásán.”
A szőlősi templom énekkara biztosította a nagyszerű zenei szolgálatot, házaspárok olvasták az elmélkedések szövegét.
Köszönjük Neked, Jézus, hogy kereszthaláloddal nekünk ajándékoztad a remény erejét!
(Tömő-Novák Rita)