Gondolatok Nagypéntekre - Dr. Takács Gyula atyától
„Igen, a szeretetet tettük meg, igen szeretet lettünk Tebenned, ó Szeretet, Tebenned, ó Élet, életté változtattál bennünket, ó Örökkévaló, szentté, megszenteltél bennünket, ó Szent.
Igen, ez történt. Ez történt velünk, ezt tesszük minden nap, és ezt tesszük mindörökre, mert Te minden nap teszed a világ végéig, és életünk minden pillanatában megteszed a szeretetet, és teszed mindörökre.
Lángolsz a szeretetben, ó égő, ó örök Tűz, és mi benned égünk, Tebenned Szeretet szeretet vagyunk, megteszünk Téged, ó végtelen Isten, mert megtörténtél velünk.”
Nagypéntek (Iz 52,13-53,12; Zsid 4,14-16; 5,7-9; Jn 18,1-19,42)
Mit tettél? Pilátus kérdésével állunk Jézus keresztje előtt.
Fölemeljük tekintetünket, és a vérrel, fájdalommal borított arcon látjuk a Fényt tündökleni.
Mit tettél? Jézus arcáról sugárzó töretlen és törhetetlen Fény válaszol nekünk: odaadtad életedet.
Odaadtad Atyádnak, mert engedelmes vagy, mert szeretted Atyádat, mert engedelmes voltál a halálig, a kereszthalálig, mert a kereszthalálig szeretted Őt.
Mert szeretted Őt végtelen önmagaddal, mert öröktől mindörökre Te vagy a Szeretet Atyád ölében.
Mit tettél, Te keresztre fölemelt Krisztus?
Bementél az Égbe, ott égsz a Szeretet tüzében, az Örökkévaló ölében vagy Te, a Szeretet Egyszülötte.
Mit tettél? Önmagad vagy, Te vagy a Szeretet a kereszten. Miért tündöklik a Te tekinteted?
Miért olyan dicsőséges? Mert a Szeretet megtörhetetlen fénye ragyog a Te arcodon.
Mit tettél? Szeretted Atyádat. És szerettél minket is, szerettél minden embert.
Kitártad kezedet, és átölelted a világot. Mentél és kerested az elveszettet, az egyetlenegyet is.
És utolsóknál utolsóbb lettél, lehajoltál és megmostad lábainkat, hogy Hozzád tartozzunk.
A lelkünket mostad meg, kiontott drága Véreddel, és egészen hibátlanná, szentté és szeplőtelené tettél minket, mert szerettél bennünket.
Mit tettél? A Szeretet vagy Te, a tiszta Szeretet.
Nem tettél semmi mást a kereszten, csak Szeretet vagy, öröktől lobogó Szeretet Atyád mélyén.
Örökké, e világ végéig, e föld széléig fáradhatatlanul körüljáró Szeretet vagy, ott állsz minden lélek ajtajánál, zörgetsz szüntelen.
Ott állsz az Ég kapujánál, és bementél a dicsőségbe.
Ott vagy Atyádnál és itt vagy a mi szívünk ajtajánál.
A Szeretet vagy Te, Te vagy a Szeretet, ó kereszten függő Krisztus. Ezt tetted tehát.
Csak tetted önmagad, csak teszed, úgy, ahogy öröktől vagy Te, ahogy változatlanul mindörökre.
Mit tettél? Mi történt veled?
Úgy nézel reánk a keresztről, hogy egyáltalán nem kell csodálkoznunk feletted.
Olyan egyszerű ez – mondod – másként nem is lehetne.
Így kellett történnie, a szeretetnek kellett megtörténnie.
Hiszen a Szeretet vagyok én, ott vagyok Atyám ölének keresztjén.
És ott vagyok a te kereszteden, ott vagyok a te szíved keresztjén.
A Szeretet vagyok én, egészen egyszerűen.
Csak ennyit tettem, tettem önmagam, és teszem mindörökre.
S ha megkérdeztük Jézustól, mit tettél, mi történt Veled, Ő is feltesz egy kérdést nekünk ezen az órán.
És az Ő tekintete, az Ő arcának sugárzó fénye, Ő, a Szeretet ezt kérdezi tőled: Mit tettél? Te mit tettél? Mit teszel te? Mi történik veled?
Igen, ez a Te kérdésed, Jézus, hozzánk, ó Örök Bíró, ó végső Kérdés!
A kérdés, amit szüntelenül hallunk a Te hangtalan ajkadról zengeni szívünkben: Mit tettél?
Amikor ott állunk a Te színed előtt a kereszted óráján, amikor megértettünk Téged, a titkodat: - a Szeretet vagy Te, szereted Atyádat. Tiszta Szeretet vagy, és szerettél minden
embert – amikor ott állunk előtted, nehéz nekünk feleletet adnunk a Te kérdésedre?
Nemde csak a szeretet lehet a válasz? De megtettük-e?
Nemde csak szeretet lehet a Szeretetben az ember, a Te színedben?
Ha előtted állunk, a Te kereszted előtt, ha a Te kereszted a lobogó, a lángoló Tűz, az Örök Szeretet, és mi beléptünk a Te tüzedbe, ha ott vagyunk a Te kereszted mélyén, történhet velünk valami más, mint ami Teveled történt meg, ó Szeretet?
Tehetünk mást, minthogy égünk, mint a láng, mint a Te lángoddal eggyé fonódott lobogó lángok?
Tehetnénk mást, mint szeretetet? Csak szeretni Istent, és odatenni önmagunkat az Ő ölébe?
Csak szeretni minden embert, csak szeretet lenni?
Igen, ezt a választ várod tőlünk kereszten tündöklő Szeretet.
Ezt a választ várod minden percében életünkben, és ezt a választ várod tőlünk, hogy egy örökkévalóságon át zenghessük neked, a Te színed előtt állva a Trónnál mondhassuk: Igen, a szeretetet tettük meg, igen szeretet lettünk Tebenned, ó Szeretet, Tebenned, ó Élet,
életté változtattál bennünket, ó Örökkévaló, szentté, megszenteltél bennünket, ó Szent.
Igen, ez történt. Ez történt velünk, ezt tesszük minden nap, és ezt tesszük mindörökre,
mert Te minden nap teszed a világ végéig, és életünk minden pillanatában megteszed a szeretetet, és teszed mindörökre.
Lángolsz a szeretetben, ó égő, ó örök Tűz, és mi benned égünk, Tebenned Szeretet szeretet vagyunk, megteszünk Téged, ó végtelen Isten, mert megtörténtél velünk.
Ámen.
2022. április 15.
Takács Gyula plébános atya
