Vasárnapi gondolatok Húsvét 4. vasárnapjára - Dr. Takács Gyula atya elmélkedése
„Istenből élünk, és Istenért. Istenből merítjük életünket, és életünket Istenhez visszük, vihetjük is valóban bizalommal, és bátran, hiszen amit viszünk, kedves ajándék lesz Istennek, amit viszünk, az a szeretet lesz, a szeretet, amit a Szeretetből, az Istenből merítettünk.
S ha így követjük a Bárányt, engedelmesen és áldozattal, akkor helyünk lesz abban az Akolban, amely Akol a mi Atyánk Háza.
Akkor ott fogunk állni annak a Trónnak a ragyogásában, amely Trón a Szeretetnek, Istennek örökké tündöklő világossága.
Akkor ott fogunk élni úgy, mint bárányok a Bárány Trónja előtt, hiszen a Bárány vezetett minket, és odavezetett az Élő Víz Forrásához, az Örök Szeretethez, az Istenhez.
Mi belőle éltünk, és életünket odaadtuk az Ő kezébe, ezért részünk van az Ő életében, örök részünk az Ő örökké lobogó szeretetében, ez lesz a mi üdvösségünk.”
Húsvét 4. vasárnapja (ApCsel 13,14. 43-52; Jel 7,9. 14b-17; Jn 10,27-30)
A Bárány legelteti őket, és a Bárány vezeti az élő vizek Forráshoz. Vezet bennünket.
A Jó Pásztor vasárnapja van ma, és halljuk Jézus szavát, aki azt mondja: Én vagyok a Jó Pásztor.
De milyen Pásztor Ő? Igen, Ő olyan Pásztor, aki erős, aki megvédi a nyájat, az életét adja érte.
Nem veszít el egyet sem, hiszen az Atya bízta őket a kezére.
Ő olyan Pásztor, aki ismeri juhait, és hívja őket, azok megértik szavát, és követik.
Ő olyan Pásztor, aki előttük jár. Jézus az Erős Pásztor.
S az Ő ereje az életét feláldozó Szeretet.
Jézus a bölcs Pásztor, Ő Tanítója népének, az igazság útjára tanít bennünket.
De Jézus olyan Pásztor is, hogy Ő a mi Testvérünk lett. Jézus úgy Pásztor, hogy Ő a Jó Bárány.
Nemcsak előttünk megy, hanem megy mellettünk, itt van közöttünk, éli a mi életünket, a mi életünk örömeit viseli, és a mi terheinket.
Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve.
És azért lett hozzánk hasonló, hogy ne csupán szavával hívjon bennünket, hanem a példájával vonzzon minket.
Jézus olyan Pásztor, aki önmagát úgy is adja értünk, hogy nekünk adja önmagunk formáját.
Benne, a Jó Bárányban önmagunkat ismerjük meg, megismerjük azt az életet, amely életet élve mi Isten előtt kedvesek lehetünk.
És milyen ez az Élet? Milyen a Jó Bárány?
Milyen Jézus, aki a mi Testvérünk lett? Milyen Jézus, aki itt van közöttünk?
Ha Jézust így szemléljük, két fontos tulajdonságot emelhetünk ki az Ő alakjából, mint Báránynak az alakjából.
Jézus engedelmes. Ilyen Bárány Ő, engedelmes az Atyának.
Engedelmességében állhatatos, mindvégig, a halálig, a kereszthalálig engedelmes.
S engedelmessége azt jelenti, hogy az Atya akaratát cselekszi meg.
Azt mondja Jézus: Nem azért jöttem, hogy önmagam tetteit cselekedjem.
Azért jöttem, hogy megtegyem az én Atyám művét, hogy az Ő akaratát teljesítsem.
S az Ő akarata nekem az Étel.
Jézus ilyen Bárány: Istenből merít életet, Istenből meríti a tetteket.
Nem önmagára tekint, hogy önmagát valósítsa meg, önön akaratát, hanem Istent szemléli, odalép Istenhez és belőle, mint Forrásból, valóban Élő Vízből merít életet, ez az Élet a Szeretet.
Ezért Jézus élete, minden tette jóság és szelídség, türelem és béke. Jézus egész élete szeretet.
Isten mélysége ragyog föl Jézus minden mozdulatában.
Íme, a Jó Bárány, az engedelmes:
Istenbe gyökerezik, és Istenből termi a szeretet gyümölcseit, az élete tetteit.
Mi pedig, akik jó bárányok akarunk lenni, csak oda kell lépnünk a Jó Bárány nyomdokába, csak tekintenünk kell az Ő példájára, aki magára öltötte a mi emberi életünket, és úgy élte meg, ahogyan az kedves Istennek.
Csak magunkra kell öltenünk Jézus lelkületét, ez a lelkület pedig az engedelmesség az Atyának.
Istenre tekintve, Istenből merítve kell élnünk, és akkor az életünk szeretet lesz.
Mindig Istenbe gyökerezve, belőle, az Ő akaratának erejéből teremjük meg az életünk gyümölcseit, s akkor ezek a gyümölcsök maradandók lesznek.
A másik vonás, amit Jézusról, a Jó Bárányról megismerhetünk:
odaadta önmagát az Atyának, áldozat lett, kedves áldozat.
Ő, aki Istenből merítette önmagát, önmaga életét, élete gyümölcsét nem tartotta meg önmagának, hanem odaajándékozta az Atyának.
Vitte a kezében az élete gyümölcseit, mint jó termést, és odatette Isten kezébe, annak az égőáldozatnak az oltárára tette, amely oltár az örökké lobogó Szeretet, az Isten Mélye.
Az Istenből merített életet Istennek odaadni – ez a második tanulság, ha a Jó Bárányra tekintünk.
Istenből élünk, és Istenért. Istenből merítjük életünket, és életünket Istenhez visszük, vihetjük is valóban bizalommal, és bátran, hiszen amit viszünk, kedves ajándék lesz Istennek, amit viszünk, az a szeretet lesz, a szeretet, amit a Szeretetből, az Istenből merítettünk.
S ha így követjük a Bárányt, engedelmesen és áldozattal, akkor helyünk lesz abban az Akolban, amely Akol a mi Atyánk Háza.
Akkor ott fogunk állni annak a Trónnak a ragyogásában, amely Trón a Szeretetnek, Istennek örökké tündöklő világossága.
Akkor ott fogunk élni úgy, mint bárányok a Bárány Trónja előtt, hiszen a Bárány vezetett minket, és odavezetett az Élő Víz Forrásához, az Örök Szeretethez, az Istenhez.
Mi belőle éltünk, és életünket odaadtuk az Ő kezébe, ezért részünk van az Ő életében, örök részünk az Ő örökké lobogó szeretetében, ez lesz a mi üdvösségünk.
Ámen.
2022. május 8.
Takács Gyula plébános atya
