Volt időnk Egymásra
Miután feleségem nagyobbik fiunkkal és lányunkkal ősszel és februárban már részt vett egy ugyanilyen rendezvényen, szívből ajánlotta, hogy töltsek el egy hétvégét fiammal a Martineumban tartott „Van időm Rád” programon. Megragadtuk az alkalmat május 6-8. között, mivel a következő tanévben ő már gimnazista és kollégista lesz, így később biztosan nehezebb lenne egy ilyen hétvégét beiktatni az ottani tanrendbe, most pedig lehetőség adódott a később szükségszerűen lazuló kapcsolatunk megerősítésére.
Dunakesziről, a Váci Egyházmegyéből érkeztünk, de ennek ellenére kedvesen, nyitottan
fogadtak bennünket a szervezők és a résztvevők egyaránt. Az ismerkedés játékosan és vidáman telt, ennek eredményeképpen már majdnem mindenkinek a keresztnevét sikerült vacsorára megjegyeznünk. A hangulat később sem romlott, a résztvevő párok nagyobb része ismerte már egymást, ugyanakkor közvetlenek, befogadók voltak. Néhányan esténként, a programok befejeztével is folytattuk a beszélgetést.
A péntek este Németh Erika szociális testvér által tartott lelki ráhangolódás keretében apák és fiúk egymásnak írtak személyes levelet. Szombat délelőtt egy mentálhigiénés szakember folytatta a programot játékos foglalkozásokkal, a bőséges ebéd után pedig a szóvadászat következett, amely lehetőséget adott a város egy 
részének bebarangolására, megismerésére is. Miután a viccpárt matricáján szereplő ígéretek közül kiválasztottuk az egyetlen reálisat (amelyet Krisztus is megígért), az egyik kedves helyi párossal továbbsétáltunk a „Csó-tón” is túl, az általuk legjobbnak tartott cukrászdáig, ahol a helyi különlegességet, a hatlapost is megkóstolhattuk. Ezután a képzeletbeli Katerra törzs vándorlását és megérkezésük napját derítettük ki közösen a résztvevők kezében lévő információk segítségével, amely sok tanulsággal szolgált. Vacsora után játékos vetélkedővel töltöttük az estét, amelyben kvíz, ügyességi és egymás ismeretére épülő játékok voltak, továbbá a párok felolvasták az általuk írt, a délután összevadászott szavakat magában foglaló rövid történeteket, amelyek derűs perceket jelentettek.
Vasárnap a gyönyörűen felújított Kálvária Templomban vettünk részt szentmisén az egyik résztvevő páros aktív oltárszolgálata mellett. Ezután fiammal az egymásnak írt levelet
elolvasva és a szervezők által adott kérdéseket is felhasználva páros beszélgetést folytattuk, miközben bejártuk Szombathely belvárosát, és megtekintettük a székesegyházat is. Lezárásképpen megosztottuk egymással a hétvége tapasztalatait, élményeit, a programmal kapcsolatos érzéseinket. Ebéd után kicsit még tovább beszélgettünk, végül hálatelt szívvel indultunk haza. De ha már belemelegedtünk, még a hazaút nagy részében is beszélgettünk a megszokott zenehallgatás helyett.
Köszönettel tartozunk a szervezőknek és az előadóknak a programötletért és a lebonyolításért, a többi résztvevőnek a befogadásért és a közvetlenségért, és mindenekelőtt hálásak vagyunk Istennek a kegyelmeiért, amelyekkel elhalmozott minket most is!
A program a Nemzeti Együttműködési Alap támogatásával valósult meg.
Vörös Álmos
